Tolnai Világlexikona 2. Angol nyereg-től Azzurri-ig (Budapest, 1913)
A - Aristacus - Aristagoras, Miletus - Aristainetos - Aristaios - Aristarchus - Aristea Ail. - Aristeas - Aristeides - Aristella Bert. - Aristida L. - Aristides
284 Aristaeus — Arishion síremléke de a levelek, amelyeknek kézirata Bécsben van, valószínűleg későbbi eredetű utánzatok. Aristaeus (e: arisztéusz; görögül: Aristaios), görög isten, Apollónak és Peneius thesszáliai folyamisten leányának, Cyrenének, fia. Libya partmellékén született, amelyet azóta Cyrenaikának neveznek. A hórák (1. o.) és Gaea (1. o.) nevelték fel nektárral és ambróziával. Boeotiában elvette Cadmus leányát, Autonoét, akitől való fia, Aktaeon (1. o.). Keos szigetének lakóit megmentette a sorvasztó hőségtől. Amerre csak járt (Szardíniában, Szicíliában, stb.), jótékony hatásának nyomát hagyta. A méhtenyésztés feltalálójaként tisztelik (ezért A. Allisseus), a vadászok és pásztorok védője. Aristagoras (e. arisztagorász), Miletus (1. o.) perzsa főhatóság alatt álló tyrannusa Kr. e. 500 körül. Ilistiaeus (1. o.) veje, Xaxus szigete ellen rosszul sikerült támadásra bírta rá Darius perzsa királyt, s hogy meneküljön a felelősség alól, a kisázsiai ión városokat fellázította Darius ellen 499-ben. Athén is 25 hajóval támogatta a zendülést. A. eleinte sikerrel harcolt és Sardest is felégette. De csakhamar elfojtották a perzsák a felkelést. A. erre Thráciába menekült, ahol a thrákok (497) harcban megölték. Aristainetos, latinul: Aristaenetus (1. o.), görög író. Aristaios, latinul: Aristaeus (1. o.), görög isten. Aristarchus (e: arisztarchusz; görögül : Aristarchos), 1. A. a legjelesebb alexandriai grammatikus (1. o.) és szövegkritikus. A byzantiumi Aristophanes (1. o.) tanítványa. Samothracéban szül. s Kr. e. 170 körül Alexandriában VII. Ptolemaeus Philometor fiának, II. Philopatornak, tanítója volt.Gyógyíthatatlan betegsége elől önként éhhalálba menekült 72 éves korában Cyprus szigetén. Iskolája igen nagyhírű volt. A grammatikai szövegmagyarázat éleseszű mestere és igazságos bíráló volt, s az írót elsősorban magából az íróból magyarázta. Híres görög költők szövegét javítva kiadta. A többi között neki köszönhetjük Ilomeros (1. o.) két nagy eposzának mai szövegét is. 2. A., híres görög csillagász és matematikus; Samos szigetén körülbelül Kr. e. 250- ben szül. Elsőnek ő hirdette, hogy a Föld saját tengelye körül forog és a Nap körül kering. 15 tanításáért istentelenséggel vádolták meg. A Holdnak és a Napnak a Földtől való távolsága kiszámításával foglalkozott, de megfelelő műszerek híján nem ért el szabatos eredményt. ,,A Hold és a Nap nagyságáról és távolságáról“ című könyve ránk maradt. Aristea Ait. (növ.), az Iridaccákhoz, nősziromfélékhez tartozó nemzetség, 13 fajjal, nagyobbrészt Dél-Afrikában. Több faja kedvelt üvegházi növény, így az A. capitata, africana, stb. Aristeas(e. arisztéasz), állítólag II. Ptolemaeus Philadelphus egyiptomi király hivatalnoka, ki egy fenmaradt és testvéréhez, Philocrateshez, intézett levelében a Biblia első Septuaginta (1. o.) nevű görög fordításának létrejöttét elbeszéli. Aristoides, latinul: Aristides (1. o.), Aristella Bert, (növ.), az árvalányhajjal (1. o.) közel rokon, de rövid, nem térdes szálkájú pázsitnemzetség. Az A. bromoides, más néven Stipa aristella, nálunk Fiume körül terem. Aristida L. (növ.): Az árvalányhajjal (1. o.) rokon pázsitnemzetség. Közel 100 faja az egész földkerekség melegebb vidékein terem. Sok faja az afrikai és ázsiai steppe-mezőknek egyik uralkodó pázsitja. Aristides (e. arisztídesz; görögül: Aristoides), 1. A. athéni hadvezér és államférfi, szül. Kr. e. 535-ben. Apisistratidák (1. o.) bukása után Kr. e. 509 óta Cristhenest támogatta az athéni alkotmány demokratikus átszervezésében. A marathoni csatában (490), mint a tíz hadvezér egyike, vitézül harcolt. 489-ben archonná (I. e.) választották. Igen nagy tekintélye volt és szigorú pártatlanságáért az „igazságosának nevezték el őt. Manapság is hozzája hasonlítják a puritán, igazságos államférfiakat, pl. Deák Ferencet magyar A.-nek szokás nevezni. Themistocles-nek (1. o.) politikai ellenfele volt, mert nagyratörő terveitől féltette hazáját. A nép ez utóbbi mellé állt és 483-ban cserépszavazással tíz évre A.-t száműzte. Mikor Xerxes (1. o.) három év múlva megtámadta Görögországot, A., akit hazahittak, vitézül küzdött a salamisi ütközetben, sőt maga értesítette Themistoclest a perzsa hajóhad mozdulatairól. 479-ben, mint a szárazföldi hadak vezére, diadalmasan harcolt a Plataeae melletti csatában. 476-ban, mikor Pausanias (1. o.) önkénykedései miatt a kisázsiai görögök Spártától Athénhez pártoltak, és így Athénre szállt a főhatalom a tengeren. A. szervezte az új attikai-jón szövetséget. 467-ben halt meg nagy szegénységben, úgy hogy közköltségen kellett eltemettetni, és az állam gondoskodott gyermekeiről is. A.-t, az igazságost, az egész ókor együtt emlegette mindig a legnagyobbakkal. 2. ” A., görög festő Thébából. Kr. e. a IV. században élt. Plinius szerint főleg a fájdalomnak, a pátosznak festője (,, Város bevétele“, amelyen egy csecsemő haldokló anyjának melle felé kap, stb.). Festett csataképet is („Perzsák csatája“), 100 alakkal, amelyért ezer minát (45 ezer K) kapott. 3. A. Aelius, görög rhetor. Kr. u. 129-ben szül. Adriánban. Hosszú betegségének szenvedéseit és Asklepios (1. Aeskuláp) szerezte csodás gyógyulását megírta öt beszédben. Mindössze 55 beszéde maradt, amelyek valóságos mintái a Kr. utáni századok pompázó, kissé terhelt görög ékesszólásának. 4. A., a miletusi, az első, aki regényes elbeszéléseket irt görögül, Kr. e. 100 körül. Történeteinek színhelye mindig Miletus, elbeszéléseinek épp ezért Milesiáka, a közös címe. A népszerű írót latinra is lefordították a maga korában. Aristion síremléke. Híres görög márványsíremlék Kr. e. a VI. századból. Felirata szerint Aristocles műve és egy Aristion nevű harcost ábrázol. 1838-ban a keletattikai Velanidezában találták. A lapos domborművű emlék valaha színezve volt. A kezdetleges ó attikai szobrászat egyik legnemesebb ránk maradt alkotása. Arislion síremléke. Híres görög műemlék. Aristides, az igazságos, athéni államférfi. Aristides Aelius,híres görög rhetor (Kr. u. a II. században) vatikáni szobrának része.