Tolnai Új Világlexikona 2. Bad-Bur (Budapest, 1926)

B - Bercsényi Imre - Bercsényi László - Bercsényi Miklós - Berczik Árpád - Bérczy Károly - Berde Áron - Berde Mária - Berdicsev - Berecki-hegység - Bereczki Máté - Bereg

Bercsényi — Bereg 125 Bercsényi Imre táró, szül. 1590., megh. 1639. Kemény János szerint a II.­család magyar­­országi ágának őse. 1616­—17. Rómába, majd Jeruzsálembe zarándokolt s ekkor nyerte címerébe Jeruzsálem címerét. Udvari szolgá­latot Erdélyben Bethlen Gábor alatt vállalt, de a protestáns fejedelemmel összekülönböz­vén, II. Ferdinánd pártjára állt s Magyar­­országba költözött, hol az udvari kamara taná­csosa, 1634. I. Rákóczi Györgyhöz a király követe, 1638. Nógrád­vár főkapitánya lett. A 30 éves háborúban a Prága körüli harcok­ban szerzett jó nevet. 1639 nyarán huszár­csapatokat toborzott, amiért tábornoki rangot és bárói címet nyert. Ez év szept. 25. Prága mellett esett el. Bercsényi László gróf szül. 1689., megh. 1778. B. Miklós szegedi kapitány, utóbb forra­dalmi fővezér fia, maga is részt vett a Rákóczi­­féle fölkelésben. Annak bukása után Francia­­országba ment s XIV. Lajos szolgálatába állt, aki 1719. ezredessé nevezte ki. Nagy szerepet vitt az osztrák örökösödési háborúban, mely­ben tábornok lett. 1758. a király Franciaország marsalljává nevezte ki. Az általa alapított huszárezred vitézsége legendás hírű lett. Bercsényi Miklós (székesi gróf), szül. a nyitra­­megyei Temetvény várában 1665., megh. Ro­dostóban 1725 nov. 6. Egyetemi tanulmányait Nagyszombatban befejezvén, Esterházy Pál nádor udvarába került. Budavára ostroma al­kalmával 1886. annyira kitüntette magát, hogy ezredessé és Szeged vára kapitányává nevezték ki. 1687. atyjával, Lászlóval együtt grófi rangra emelték. Nemsokára ezután Ung vm. örökös főispánja és Felső-Magyarország hadibiztosa lett. 1696. Eperjesen polgári fő­­hadibiztosa lett annak a vegyes bíróságnak, amelyet I. Lipót király a vármegyék sok pana­szának megvizsgálására állíttatott fel. Ott is­merkedett meg II. Rákóczi Ferenccel s ennek mindvégig hű barátja és végzetes sorsú tanács­adója lett. Magyarország szabadságának szük­ségszerű megvédése már akkor közös gondo­latuk volt. Mikor 1701. Rákóczit sárosi várá­ban elfogták és Bécsújhelybe vitték, B. Len­gyelországba menekült s ott szervezte a föl­kelést. 1703., Rákóczi kiáltványával megindít­ván a szabadságharcot, B. lengyel csapatokkal jött be s az egész harcnak intézője lett, az 1703 szept. 20. a szécsényi mezőn tar­tott országgyűlésen mega­lakult kormánytanács első szenátora és országos fő­tábornok lett. 1707., mint fejedelmi helytartó, Varsó­ban Nagy Péter cárral meg­kötötte a szövetséget. Főté­nyezője volt a Habsburg­­háztól való elszakadás ki­mondásának. Az 1708. sze­rencsétlen trencséni csata után ismét a szécsényi me­zőn ő szedte össze és szer­vezte újjá a szétugrasztott kuruc lovasságot. A szabadságharc hanyatlását már nem bírta megakadályozni. 1710. Lengyel­­országban keresett segítséget, de az orosz segítséget sem nyerte meg; ezalatt bekövet­kezett a szatmári békekötés, amelyet ő sem fogadott el. 1716-ig Lengyelországban élt. Ekkor a szultán meghívására bujdosó társaival az Al-Dunához, a nagyvezér táborába ment. 1717. egy 20.000 emberből álló török­ had élén Orso­­vánál betört a magyar földre s Facsetig nyomult, de innen vissza kellett vonulnia s így meg­hiúsult minden remény, hogy Magyarországot Bercsényi Miklós újra harcba vihessék a császári ház ellen. A következő évi béketárgyalásokon a császári biztosok B. kiadatását követelték, de ezt a szultán a leghatározottabban megtagadta. Ekkor száműzött társaival együtt Rodostót jelölte ki a török kormány tartózkodási helyéül s ott fejezte be életét tíz évvel fejedelmének halála előtt. Hamvait 1906. szintén hazahozták s Rákóczi mellé, a kassai dómban temették el. Bérezik Árpád, író, szül. 1842. Temesváron, megh. 1919. Bpesten. Jogot végzett s a hely­tartótanácsnál, majd a miniszterelnökség sajtóosztályában teljesített szolgálatot s min. tan. rang­ban vonult nyugalomba. Tagja volt az Akadémiá­nak, a Kisfaludy- és a Pető­­fi-Társaságnak. Kedvelt s termékeny vígjátékíró volt, félszázadon át mintegy öt­ven darabot írt. Összes szín­­művei­­nek gyűjteménye 1912. jelent meg 5 kötetben. Jelentősebb sikert arattak : A fertálymágnások, Az ig­­mándi kispap,A protekció, Himfy dalai. Elbeszélés­kötetei : Őszi hajtás, A figyelmes férj, Nyári feleség. Bérczy Károly, magyar író, szül. Balassa­gyarmaton 1821., megír 1867. Pesten. Sokat foglalkozott a külföldi, különösen az angol irodalommal. A Vadász és Versenylap­ot szer­kesztette. A magyar sportirodalom megalapí­tója. 1849 óta teljesen az irodalomnak élt. "Nevét leginkább megőrzi az elfeledéstől Puskin Anyegin-jének kiváló fordítása. Nevezetesebb munkái : Élet és ábránd, Világ folyása. Berde Áron, természettudós, szül. 1819. Laborfalván, megh. 1891. 1844—1863. a ko­lozsvári unit. kollégium fizika- és kémia­tanára volt, majd a kolozsvári jogakadémián nemzetgazdaságot adott elő. Tudományos mű­vei : Légtüneménytan s a két Magyarhon égalji viszonyai, A levegői nyirkosság. Ilerde Mária, iró, szül. Kackón 1889. Kolozs­várott tanári diplomát szerzett. Az új erdélyi irodalomban tűnt fel egyéni, erős írásaival. Könyvei: Versek, Örök film, Romuald és Andrina (akadémiai díjat nyert), Tükör, Vizen hold (novellák), A szent szégyen (regény). Berdicsev, oroszországi város, Ukrajnában, a Grilonvat partján, (1923) 43.000­­. Élénk kereskedelmének főcikkei a selyemárok, vas, fa, sózott hal, gabona stb. Itt van a khászidim zsidó szekta középpontja. Berecki-hegység, a K-i Kárpátok szétfoszló homokkővonulatának legszélsőbb K-i tagja, az Uz völgyétől a Bodza-folyó áttöréséig tart. Ny felé a Háromszéki-medence határolja, K-nek Romániában erősen szétterül. Fő vízgyűjtő ere a Feketeügy. A hegységet nagy erdőségek fedik, lakossága nagyon gyér. Sok ásványvíz­­forrása van. Bereczki Máté, gyü­mölcskertész, szül. a nóg­rádi Romhányban 1824., megh. 1895. Részt­vett az 1848/49. évi szabadságharcban s a fegyverletétel után évekig bujdosott. Mint kertész kereste kenyerét, majd Kovácsházán megalapította híres gyümölcsös kertjét. Gyü­­mölcsészeti vázlatok c. 4 kötetes nagy munkája, mely 1877/87. jelent meg, világhírű forrás­munka és különösen a fajták meghatározá­sára páratlan mű. Bereg vármegye, Magyarország Tisza-jobb­­parti kerületének egyik vm.-je, ma nagyobb része Csehszlovákiáé. Területe 3786 km 2. volt: (1920) 236.611 1., ma 459 km 3., 25.265­­.

Next