Tolnai Új Világlexikona 3. Bur-Don (Budapest, 1926)
B - Burgenland
Iülrgentaiul, az osztrák köztársaságnak Magyarországtól, a st.-germain-i szerződés (1919) értelmében elszakított része. Területe 3967 km 3., (1923) 286.925 1., É-i része a Fertő mellett alacsony fensík, a D-i a Rába mellett hegyes. Az Irottkő, Rozália, a Lajta-hegység és az összetöredezett Hainburgi-szirt ősi hidat ver az Alpok és Kárpátok között. Lakosságából (1923) 223.023 német, 41.758 horvát, 10.804 magyar stb., 243.669 r. k., 39.337 ev, 3723 zsidó. 1920—23 között erős volt a kivándorlás. Földmíveléssel a lakosságnak 59 %-a, iparral 24%-a foglalkozik. É-on és ÉNy-on túlnyomó a földmívelés, D-en az állattenyésztés. Területének 45,7%-a szántó, 162%-a rét és legelő, 25,9%-a erdő. Főképpen gabonaneműeket, cukorrépát termelnek. Becs közelsége miatt sok zöldséget. Szőlői közül a ruszli híres. 1923. 324.000 t. barnaszenet, a Lajtahegységben sok épületkövet bányásztak. Kereslet címe egészen Ausztria felé irányul. Székhelye Kismarton (Eisenstadt), hét járásra oszlik. A trianoni békeszerződés huszonhetedik szakasza szabta meg Magyarország nyugati határát úgy, hogy Moson, Sopron és Vas megye tekintélyes része Ausztriáé legyen. 1920 decemberében már tárgyalt az osztrák nemzetgyűlés Nyugat-Magyarország bekebelezéséről és "amikor Magyarország felszólítása a kérdés barátságos megoldására eredménytelen maradt, már a következő év januárjában fegyveres ellenállásra gondoltak egyes magyar csoportok. Flosszas huzavona indult meg a két állam között, amelynek folyamán Ausztria mindig hajthatatlanabbnak mutatkozott. Az antanthatalmak számos jegyzékére végre a magyar kormány arra kényszerült, hogy Nyugat- Magyarországnak 1921 augusztus 22-én történő átadásába beleegyezzék. Mielőtt azonban még erre került volnasor, Szent István napján Sopronban hatalmas népgyűlés keretében robbant ki az ellenállás az "elszakítás terve miatt s amikor Urmánczy Nándor volt képviselő és mások vezetése mellett csaknem feltűnés nélkül alakult meg a nyugatmagyarországi felkelők szabad csapata, a benyomuló osztrákok kénytelenek voltak előlük meghátrálni. Ausztria eredetileg 500 csendőrrel akarta a megszállás művét elvégezni, abban a hiszemben, hogy a nép tárt karokkal fogadja a csapatokat, de csakhamar 2500 főre egészítették ki katonaságukat. Szükség is volt erre, mert különösen a vas megyei határon puskatűzzel fogadták a felkelők az osztrákokat. Pinkafőnél már az első napon kitört a harc, Németújvárról, Szentgotthárdról és Nagyfaluból pedig rövid tusa után kiverték a megszállókat a felkelők maroknyi csapatai. A következő napokban az osztrákok mégis tovább kísérleteztek a benyomulással s ennek során Németszentgrót, Kismarton, Kukmér, Rábafalva, Pusztaszentmihály és Szentelek község körül kemény harcokra került sor. A harcok során a felkelők részéről is számosan estek el vagy sebesültek meg, végeredményben azonban az osztrákokat mindenütt visszanyomták. Miután a fegyveres ellenállást nem tudták az osztrákok megtörni, jegyzékben kértek segítséget az antant hatalmaitól, amelyek keményhangú jegyzékben tették felelőssé a magyar kormányt a történtekért. A felkelők azonban még a határt is átlépték, ahol az osztrák Kirchschlag községet is megtámadták. Ezt az esetet az antant megbízottai is megvizsgálták és ezúttal meggyőződhettek róla, hogy a harcban résztvevők valóban felkelők, nem pedig álöltözetbe bujtatott magyar sorkatonák. A kirchschlagi eset után röviddel Ágfalvát támadta meg 150 felkelő s az ott levő 500 osztrák csendőrt rövid harc után kiverte. Erre azután az osztrákok megelégelték a megszállást és egész fegyveres erejükkel osztrák területre vonultak vissza. Helyükbe a lakosság kérésére visszatért a magyar csendőrség és közigazgatás. Közben a tárgyalások folytak az osztrák és magyar kormány között s végre olasz közvetítéssel Velencében egyességet kötöttek, amely szerint a magyar kormány vállalta a felkelők lefegyverzését s utána három héttel megtörténik osztrák részről a bevonulás. A megszállás után számított nyolcadik napon azonban népszavazást kell tartani a következő helyeken: Sopron város, a brennbergi bányaterület, Rákos, Ágfalva, Bánfalva, Harka, Kopháza, Bolz, Balf és Nagycenk község. A szavazás eredménye dönti el aztán, hogy ez a terület Magyarországot vagy Ausztriát illeti-e meg. Sopronban fényes eredménnyel dőlt el javunkra a szavazás, váratlanul gyengébb volt az eredmény vidéken, ahol az osztrák propaganda jobban érvényesült, végeredményben azonban a népszavazás 65%-ot adotta mi javunkra. Az osztrákok természetesen Párisba táviratoztak a szavazás megsemmisítéséért, az antant-hatalmak nagyköveti tanácsa azonban jóváhagyta a szavazást. Az 1921. év utolsó napján vonult be csendőrségünk és katonaságunk a visszanyert Sopronba, ahol az antantbizottság nagy ünnepségek között adta át az újra magyarrá lett területet. Az Esterházy-kastély Kismartonban