Tolnai Új Világlexikona 9. Kob-Lak (Budapest, 1927)

K - Könyv

Római könyv­­tekercsek KÖNYV A könyv (gör. biblos a. m. káka, t. i. ebből készült a papíros, innen a biblia szó ; lat. liber a. m. háncs) összefűzött papír- v. pergamen­lapokból álló egész. A K. formája a görög és római időkben a göngyölet v. tekercs volt (lat. volumen a. m. tekercs), összeragasztott papyrus- v. pergamenlapokból. Ugyancsak a rómaiak összekötött viasztáb­lákból is készítettek K.-eket. A IV. sz. óta a pergamen­lapokat egymásra rakták és fatáblákba kötötték (codex). A VII. sz.-tól kezdve terjedt el erősen a pergamen hasz­nálata, amely mellett azonban a IX. sz.-tól kezdve a K. anyagául pamutból, majd a XIII. sz.-tól kezdve rongy­ból készült papír vált hasz­nálatossá. A K.-et eleinte kézzel írták és ezek a pergamenre írt K.-ek gyakran rendkívül díszesek voltak. A nyomta­tott K.-eket eleinte egész oldalnyi fatáblákkal nyomták, amelyekbe a betűket úgy metszették, mint a fametszet vonalait. Mozgatható betűk­kel először a kínaiak nyomtattak K.-et 1041. Kr. u., agyagból, majd fémből készített betűkkel. Európában összerakható öntött betűkkel elő­ször Johannes Gutenberg nyomtatott K.-et Mainzban 1450 körül. Ennek a megoldásnak a gondolata az arany­nyomáshoz használt metszett rézbetűkből származott. Az első nyomda létesítéséhez szükséges tőkét Fust aranyműves bocsátotta Gutenberg rendelke­zésére. A legrégibb nyomtatvány az úgy­nevezett 42 soros és a 36 soros latin biblia. Az első K., amelyen rajta van a nyomtatás éve, egy zsoltár-ív. Fatáblás könyv pergamen- 1457-ből. Az új talál­­lapokból many nagyon gyorsan terjedt el és a leg­nevezetesebb művészek foglalkoztak azzal, hogy a kezdőbetűket, illusztrációkat és cím­lapokat rajzolják. Könyvdísz Könyvdísz a könyvek belső lapjait, cím­oldalait, esetleg külső borítéklapjait díszítő rajzok, képecskék és mindenféle ornamensek, amelyeket a könyvnyomtatásban használnak. A könyvdísz fejlődése egyidős magának a könyv­nek fejlődésével. Fejlődését két részre orztjük : a könyvnyomtatás előtti időkre és a könyv­­nyomtatás felfedezése óta eltelt időkre. Igazi virágzása a könyvnyomtatást megelőzőleg volt, hiszen az írott könyv tulajdonkép­pen elejétől végig könyvdíszek sorából állott. A többnyire barátok és egyházi emberek által másolt szent könyvek, — bibliát szentek élete, imádságos könyvek,­­— az úgynevezett kódexek rendkívüli fényűzéssel voltak megalkotva és számos alkalmat nyújtottak a könyv írójá­nak a művészi díszítések felhasználására. Eze­ket a pompás kódexeket Bizáncban kezdték készíteni, a bizánciaknál ismeretes pazar gaz­dagsággal. Az ő kódexeik szolgáltak azután mintául a Ny-európai könyvkészítők szá­mára. Magát a szöveget fehér v. bíborszínű hártyára írták, aranyos v. más színű festék­kel. Maguknak a betűk­nek is igyekeztek minél szebb és cifrább formát adni. A betűk kicifrá­­zása által alakult ki Németországban a kö­zépkorban, a római írás­ból az úgynevezett góti­kus írás, amelyet ké­sőbb a könyvnyomta­tás idejében is megtar­tottak és mindmáig használnak. A díszes be­tűkön kívül a kódexek­ben a különböző könyv­díszek tömegét találjuk, iniciálé a Képes Krónika- A díszítések túltengő- bál, Szt. István alakjával nők magán a szöve­gen, mert sokkal nagyobb felületet foglalnak el az egyes oldalakon, mint a szöveg. Gyakran láthatjuk egy-egy pompásaid­ kódexben, hogy az oldalt gyönyörű rajzó, széles keretdísz veszi körül, a keretben belül sok színben ragyogó képecske, egy óriási díszes kezdőbetű és mind­ezeken kívül 8—10 rövid szövegsor van. Ahol nem találunk keretdíszeket, ott nagy homlok­díszek nyitják meg az oldalt és lépten-nyomon záródíszek fejezik be. Külön nagy kultusza volt a kódexírásban a nagy kezdőbetűk rajzo­lásának. Ezeket a kezdőbetűket nevezik ini­ciáléknak. A kódexmásoló barátok egymáson igyekeztek túltenni abban, hogy minél bonyo­­lódottabb és szebb iniciálékat eszeljenek ki. Néha rajzukban meglepően sok művészi érté­ket és fantasztikumra hajló képzelőerőt talá­lunk. A kódex valamennyi könyvdísze között festészeti szempontból legérdekesebbek az apró kis képecskék, a mai könyvillusztrációknak az ősei. Ezeket a képecskéket miniatűröknek nevezték. Elnevezésük alapja az volt, hogy Német könyvdísz, Burgkmair rajza a X­VI. sz.-ból

Next