Tolnai Új Világlexikona 18. Vég-Zs (Budapest, 1930)

V - Vése - Vesebetegségek - Vesekő - Vesica - Vesicantia - Véső - Vesta - Vestibule - Veszettség

38 Vesefa ága és gyümölcse Vese — Veszettség összetételét a V.-n keresztül való vándorlása közben vizsgáljuk, azt mindig másnak és más­nak találjuk. Végül lehetséges, hogy a V. belső szekréciós működést is fejt ki. Ha a V.-t felmetsszük, kéreg- és velőállományt különböztethetünk meg benne. Előbbi kb. 1 cm. vastag, utóbbi piramisalakú képződ­ményekből áll, amelyek az egymás felé csúcso­san konvergáló csatornákból állnak elő. Kb. 30 piramis van összesen. Állatoknál, de emberi embrióknál is a V. felszíne nem sima, ha­nem dudoros; a kiemelkedéseket a piramisok okozzák. Vése, kisk. Somogy vm. marcali j.-ában, (1920) 1683­­. U. p. és u. t. Bökönye. Vesebetcsisérjek, veleszületettek v. szerzettek. Előbbiek közé tartoznak a fejlődési rendelle­nességek, mint pl. : patkóvese, ami a két vese alsó sarkának összenövéséből jön létre ; a vese rendellenes helyen való fejlődése; vesehiány, mely akár mindkétoldali is lehet, amikor ter­mészetesen az újszülött életképtelen. A szerzett V. között megkülönböztetünk olyanokat, amelyeknél a vese speciális szövetei betegszenek meg és ennek következtében a vizeletkiválasztás szenved zavart és olyanokat, amelyek nem speciálisan a vesére jellemzők, mint pl. köveket, gyulladásokat, gümőkórt és daganatokat. Vesegyulladás igen sokféle van ; lefolyása tarthat néhány hétig, v. akár néhány évtizedig. Többnyire fertőző betegségek kapcsán fejlődik. Tünetei között nevezetesebbek: a vizelet meny­­nyiségének és összetételének abnormis volta, fakó arcszín, vérnyomásemelkedés. Vesedaganatok között a legveszélyesebb a hypernephroma, amely alattomosan fejlődik és többnyire a vizeletben fellépő vér árulja el. Radikális ope­ráció szükséges. A specifikus —­ tehát egyedül a vesére jellemző­­— V.-et négy csoportra oszthatjuk: 1. A vese­állomány elfajulásos megbetegedése. 2. A vese érrendszerének elneszesedéséből keletkezett vesebaj. 3. Körülírt, gócszerű vesebaj. 4. Tulaj­donképpeni vesegyulladás. A veseelfajulást — neurózist — a vese által kiválasztatni kény­szerült, ismert v. ismeretlen mérgek okozzák. Ahol az ok ismeretes, ott a mérget termelő alapbetegség szabja meg a betegség sorsát. Ha az ok ismeretlen, akkor a kilátások nagyon rosszak. A gyógykezelést alig lehet otthon végrehajtani. Pihenés és rend­kívül szigorúan keresztülvitt diéta szükségesek, különösen a só- és vízbevitelt kell meg­szorítani. Vesefa, a róla nevezett nö­vénycsalád Anacardium nem­zetsége. Fajai a forróövi Ame­rikában honosak. Az A. occi­dentale 7 m. magas fa, gyü­mölcse tyúktojásnagyságú és ehető kocsányon fejlődik. Gyümölcséért a trópusok alatt ma már mindenütt ültetik. A vesealakú magvakat a benszülöttek felfűzik és babonás gyógycélból a nyakon hordják. A magvakon a termés szövetéből ragadós és maró olaj rakódik le, mellyel a szemölcsöt és a tyúkszemet maratják le. Vesekő, az a húgykő, amely a vesemedencé­ben képződött. Az ásványtanban V.-nek a nefri­tet nevezik. Vesica (lat.), a. m. hólyag. V. fellea: epe­hólyag ; V. urinaria: húgyhólyag. Vesicantia (lat.), így nevezik a gyógyszer­­tanban a hólyaghúzó szereket. Véső, vas-, kő- stb. ipari acélszerszám, me­lyet kézzel v. a V.-gépen működtetnek. Élét két köszörült sík alkotja. Teteje sík lap alakú, melyre, mikor a V.-t a balkézbe fogják és a tárgyra tartják, kala­pácsütéseket mérnek. A V.-gép nem egyéb, mint függélyes gyalugép. Vespasianus, római császár, 1. Flavius. V­espucci, 1. Amerigo. Vesszőfutás, katonai mntetés, mely még a VIX. sz. elején is meg­volt. Akit erre ítéltek, — csak rendfokozat­nélküli katonát, —­ annak 100—300 katonából alkotott kettős sorban kellett összekötözött kezekkel, derékig meztelenül, lassan végigmen­nie és minden többi katona vesszővel egyet ütött reá. Ezt a súlyos büntetést v. a hadbíróság, v. a rögtönítélő bíróság szabta ki az elítéltre. Vesla, a régi latin hit­életben a házi tűzhelyet megszemélyesítő isten-­­ asszony. Ő volt a békés házi élet pártfogója, ki­nek tisztelete annyira össze­forrt a tűzhely­­lyel, hogy alak­ját el sem kép­zelték a tűzhely­től elkülönítve , ezért oly ritkák a V.­ábrázolások a képzőművé­szetben. A római állam ősi jelké­pes felfogással, egyetemes csa­ládnak érezte magát s ezért Rómában az ál­lamnak is volt tűzhelye. E tűz­hely öröktüzét V. papnői őriz­ték, kik szűzi fo­gadalmat tettek és igen nagy tisz­teletben állottak. Vestibule (franc. e.: vesztibül), a latin ves­tibulum a. m. előtér szóból : előcsarnok. Veszettség, majdnem kivétel nélkül halá­losan végződő betegség. A fertőzésen alapuló és hevenyén lefolyó emberi, valamint állati betegséget a mikroszkópos megláthatás hatá­rán túl levő, szűrhető kórokozó idézi elő. A V. fertőző természete közismert, de még ma is akadnak olyanok, akik azt hiszik, hogy önma­gától, forró eleség elfogyasztása, az ivóvíz nél­külözése, a nemi ösztön kielégítetlensége és más felingerülés következményeként kelet­kezik. A majdnem kivétel nélkül halálosan végződő fertőző betegségnek szűrhető kór­okozója a legtöményebben a beteg nyálában és agyvelejében székel. Veszettségben elhunyt emberek és állatok mozgató idegsejtjeiben, ha a V. teljesen kifejlődött, az úgynevezett Negri­­féle testek megfelelő festési eljárással kimutat­hatók. A V. gyors lefolyású eseteiben, valamint akkor, amidőn a veszett állatot a betegség tökéletes lefolyása előtt kiirtották, az említett testecskék az agyvelő mozgató idegsejtjeiben ki nem mutathatók. Veszett szervezet nyála-Vésők (a) lapos véső (b) keresztvéső Véső (a) egye­nes élű (b) homorú Vestaszűz. Ókori római márvány szobor

Next