Uj Idők Lexikona 5-6. Bőrcsipke - Cumulus (Budapest, 1937)

C - Csávás festőanyagok - Csávázás (pácolás) - Csavcsavadze Alexander herceg - Csavcsavadze Iliko herceg - Csávolszky Lajos - Csávoly - Csávos (Ciavos) - Csávossy Elemér (Csávosi és Bobdai) br. - Cseb (Cib) - Csebény

Csávás festőanyagok Csávás festőanyagok, rendkívül színálló, az egész színskálát felölelő, javarészt élénk színű festőanyagok. Az indigó és a bíbor kivételével mesterségesen készülnek. Szá­zadunk eleje óta a természetes indigót is kiszorította a mesterséges indigó. A C. 3 csoportra oszlanak. 1. Az indigó és az ú. n. indigóid festőanyagok (a kereskedelemben Helindon és Cibanon csoportnéven ismere­tesek). Utóbbiak részben indigóból készül­nek, részben csak vegyi alkatuk szerint te­kinthetők indigószármazékoknak. Állati ere­detű szálasanyagokból készült árura külö­nösen alkalmasak. 2. Az antrakinóncsoport (kereskedelmi csoportnevük Indantrén és Ciha), ide tartoznak a legszínállóbb C. Az első indantrénfestőanyag a rendkívül élénk „indantrénkék E. S.“ nevű diantrakinón­­azinszármazék. Ez, valamint származékai, továbbá a 2 és 3 antrakinónmagot, ill. a magasabb rendű benzantron-, benzantron­­kinolin, stb. vegyületeket magukban foglaló C. erősen lúgos csávából melegen és rövi­den festődnek; ennélfogva növényi eredetű szálasanyagok festésére alkalmasak. 3. Hidronfestőanyagok: a kénes és csávás fes­tőanyagok közt átmenetet képező karbazol­­származékok. Kénnátriummal és szódával, valamint hidroszulfitcsávából festhetők. Színállóságra nézve egynéhány az indan­­trénekkel vetekszik. Az összes C. jellemző tulajdonsága, hogy redukáló szerek (pl. cinkpor, vasgálic, hidroszulfit) behatása alatt lúgos közegben ú. n. leukoszármazé­­kokká alakulnak; ezek színe az eredeti C. színétől élesen eltér. A redukált C. ezen al­­kalikus koloid-oldata a csáva (németül: Küpe), s így hívják a csávát tartalmazó festőhordót v. készüléket is. A csávafolya­dék nem légálló; felszínén a levegő oxigén­jének behatása alatt a C. kiválnak. A leuko­­származékok halogénszálfósavak behatása alatt vízben oldható, légálló észterekké ala­kulnak. Ezek jól eltarthatók, indigoszól-cso­port néven kerülnek forgalomba. Az indigo­­szálákból oxidáció útján (pl. salétromossav­­val, klorátokkal) visszaalakulnak az ere­deti C. Csávázás (pácolás). 1. A gabonaféléket fe­nyegető üszögkár ellen való védekező­ eljá­rás. Célja, hogy a vetőmagra tapadó kór­okozó csirákat vegyi szerek alkalmazásával elpusztítsa. Erre régebben csak récgálic­­oldatot használtak. Ebben áztatták­­­ ezzel permetezték a vetőmagot. Ma folyékony és poralakú csávázószerek vannak forgalom­ban, legnagyobb részük arzénes. A ma leg­elterjedtebb felfogás szerint inkább a szá­raz, ú. n. por-csávázószereknek (porpác) van jövőjük. A porpácolás v. vetőmagporo­zás abban áll, hogy a vetőmagot gombaölő hatású anyagok finomra őrölt porával von­ják be. A porozás végrehajtására megfe­lelő gépek (tengelyre szerelt forgatható do­bok) szolgálnak. A gépbe beöntik a gabo­nát, ráöntik az előírásos mennyiségű pá­coló szert és a dobozt lezárva, 5—10 percig forgatják. Előnye a gyors és egyszerű vég­rehajtás, továbbá az, hogy a vetőmagot szá­rítani nem kell, azonnal elvethető v. tet­szés szerinti ideig eltartható s eközben az utólagos fertőzésektől is védve van. Hátrá­nya viszont, hogy hatása nem teljesen biz­tos, mert a gombaölő hatás csak vetés után érvényesül s ilyenkor az időjárási és talaj­­viszonyok nagy mértékben befolyásolják. Államilag engedélyezett porpácolószerek az Arzopác, Abavit, Porzol és a Tillantin szá­razpác. Belőlük 1­0 gabona porozásához 200 gr szükséges. 2. A fémtechnológiában a C. V. pácolás a meleg állapotban készült fémgyártmányok felületének a gyártás köz­ben rajtuk keletkezett oxidoktól (tevétől) való megtisztítására szolgáló művelet. E célra híg savakat (pl. vas- és rézötvözetek­nél) v. lúgokat (pl. alumíniumnál) hasz­nálnak. Csavcsavadze Alexander herceg, karthli (georgiai) költő, *1789, fl846. Költészetében lehangoltság­ váltakozik K.-i érzékiesség­gel, a bor, az asszonyok s a gondtalan élet dicsőítésével. Híres költeménye: A Gökcsa-tó. Csavcsavadze Iliko herceg, karthli (geor­giai) író, *1837, fl898. Az első modern karthli regényíró. Az egyenlőségnek, a pa­rasztság felszabadításának előharcosa. (Egy rabló életéből, verses regény; Ez ember? regény). Hazafias és természetleíró költé­szetében az élő népnyelvhez közeledik. Csávolszky Lajos, lapszerkesztő, *1841, f­909. Újságírói pályáját Csernátony Lajos oldalán, az Ellenőrnél kezdte. Később a füg­getlenségi párthoz csatlakozott, a képvise­lőház tagja lett és 1874-ben megindította az Egyetértés c. napilapot. 25 évig tartó irá­nyítása alatt a lap igen nagy népszerűséget szerzett. Utolsó éveiben visszavonult a köz­élettől és az újságírástól. Csávoly, nk. Bács-Bodrog vm. bajai j.-á­­ban, az újdombóvár—csikériai vasútvonal mellett. (1930) 3104 lak. Fejlett állattenyész­tés. Kat. temploma 1783-ban épült. Csávos (Csavos), torontálmegyei község, Tr­­ója Romániához tartozik. (1930) 953 lak. Erdődy-kastélya 1847-ben épült. Csávossy Elemér (Csávosi és Bobdai) br. Jézus társasági atya, *1883. A jezsuita rend közép- és főiskoláiban mint tanár működött. 1924—27-ben a magyar rendtartomány fő­nöke, 1932—36-ban a kalocsai rendi gimná­zium igazgatója volt. Irodalmi működése hitbuzgalmi, bölcseleti és hittudományi irá­nyú. Főképen szociális tárgyú tanulmányai keltenek feltűnést. Cseb (Cib), hunyadmegyei község, Tr­­ója Romániához tartozik. (1930) 924 lak. Gyö­nyörű táj sziklákkal, barlangokkal, forrá­sokkal, hegyi utakkal. Csebény, kir. Baranya vm. szentlőrinci j.-ában. (1930) 398 lak. U. p. és u. t. Ibafa.

Next