Uj Idők Lexikona 5-6. Bőrcsipke - Cumulus (Budapest, 1937)
C - Csőre - Csörgedeztető öntözés - Csörgey Titusz - Csörgő (Čergov) - Csörgő - Csörgő-dob (baszk dob, pandero) - Csörgőkígyó (Crotalus) - Csörgőkő - Csörgősapka - Csörlő - Csörlőstart - Csörnyeföld - Csöröge - Csőröscsuka - Csőrös emlősök (Monotremata)
lálásra, szervezeti gyengeségre és túltenyésztésre vall. A C., a karmok s a lábszárak színe rendszerint egyforma (sárga, szürkés Madarak csűrének különféle változatai: 1. a sólyom, ti. a pelikán, 3. a kanalas gém, 4. a flamingó, 5. a rigó csőre, fekete v. csontszínű). A tojástermelés időszakában a C. sárga színe megfakul s szünet idején újraképződik. A galamboknál a C. tövében vannak az orrdudorok. Csőre, a beöntés, kristély régi neve. Csörgedeztető öntözés, lejtős területek, főképp rétek öntözésére szolgáló eljárás. Az öntözendő terület legmagasabb pontjain vezetett öntözőcsatornából 80—100 m kint, a legnagyobb esés irányában, osztóárkok ágaznak ki, amelyekből ismét 6—15 m távolságban 20—30 cm mély, vízszintesen vezetett folyókák (öntözőbarázdák v. bajuszok) vezetnek jobbra-balra (1. az ábrát). Az osztóárkok elágazásánál lévő tiltók nyitásával és a főcsatornán lévő zsilipek zárásával a vizet az osztóárokba, ennek elrekesztésével pedig a folyókákba szorítják. Mivel a folyókák egész kisméretűek, szélükön a víz kicsordul és végigcsörgedezik a terepen. Kevésbbé áteresztő talajon a be nem ivódó, fölös vizet le kell vezetni. A C. válfaja a hátas v. oldalas öntözés, amelynél, elegendő esés hiányában, mesterségesen állítanak elő lejtős oldalakat. A C. szép példája a tiszaderzsi (100 hold) és a papréti. Csörgey Titusz, ornitológus, a M. Kir. Madártani Intézet ny. igazgatója, *1875. Kiadta Petényi S. Salamon hátrahagyott iratait. Tanulmányainak legjelentősebb része (főleg az Aquila c. folyóiratban) madárvédelmi kérdésekkel és a mezőgazdasági madártannal foglalkozik. Csörgő (Cergov), zemplénmegyei község, Trója Csehszlovákiához tartozik. (1934) 648 lak. Csörgő, apró, üres fémgömb, benne kis golyóval, mely minden mozdulatra csilingelő hangot ad. A középkorban egyidőben divat volt a ruházatot C.-kkel díszíteni. A bohócok C.-sapkája (valaha az udvari bolond jelmezének tartozéka) utolsó csökevénye ennek a divatnak. Egyes vidékeken szokás a szánba fogott lovakra C.-ket kötni. A C. (fémből, csontból, celluloidból, stb.) mint gyermekjáték is használatos. Csörgő-dob (baszk dob, pandero; tévesen: tamburin), a spanyol táncosnők jellegzetes hangszere, balkézben tartott lapos dob, szélén csörgőlemezekkel. Jobbkézzel ritmikusan ütik v. balkézzel rázzák (tremolo). A jobbkéz hüvelykujját a ruganyos hártyán könnyen végighúzva, sajátos pergés idézhető elő. Csörgőkígyó (Crotalus), a viperafélék családjába tartozó kígyónemzetség. Jellemző szerve a farka végén kialakult csörgőkészülék, melyet 15—18, szaruszerű anyagból álló kúp alkot. Amerikában mintegy 15 faja él. Legnevezetesebb és egyben legveszedelmesebb köztük az l'/a m-nél hosszabb félelmetes C. (Crotalus horridus). Marása veszélyes, de ha nem ingerült, állítólag nem támad. Csörgőkő, földtani kifejezés, olyan agyagos, vasas, stb. konkréció neve, melynek belsejében a kiszáradás következtében egyes darabok leváltak és a héjhoz ütődve, csörgő hangot adnak. Csörgősapka, 1. Csörgő. Csörlő, 1. Bakemelő. Csörlőstart, 1. Vitorlázó repülés. Csörnyeföld, kir. Zala vm. letenyei j.-ában. (1930) 1084 lak. U. p. és u. t. V elsőszemenye. Csöröge, fánkféle, a magyar tésztakonyha egyik nevezetessége. Bő zsírban kisütve, fahéjas cukorral meghintve, gyümölcsíz kíséretével tálalják. Csőröscsuka, 1. Belőne. Csőrösdarázs, 1. Bembex. Csőrös emlősök (Monotremata), a legalsóbbrendű emlősök. Ivarjárataiknak végső része még nem határolódott el a végbéltől, hanem abba nyílik bele, vagyis végbelük ú. n. kloakát alkot (kloakás emlősök); ebben a vonásukban tehát megegyeznek a madarakkal és hüllőkkel, valamint abban is, hogy nem eleveneket szülnek, hanem tojásokat raknak. Nevüket onnan kapták, hogy arcorruk csőrszerűen megnyúlt s mivel szára fedi, a madarakéhoz hasonló. Hazájuk Ausztrália, Tasmania és Ujguinea. A rendet mindössze 2 család s ebben 3 nemzetség alkotja. Ezek: a hangyászsün (Echidna), a hosszúcsőrű hangyászsün (Proechidna) és a kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus), ennek képét 1. a 40. táblán. üreges barna vaskőkonkréció, belsejében csörgőkövel, hosszában szétfürészelve. Csörgedeztető öntözés.