Uj Idők Lexikona 11-12. French - Herczegh (Budapest, 1938)

H - Hellebrant Árpád - Hellének - Hellénista - Helelnisztikus művészet - Hellenizmus - Heller - Heller Ágost - Heller Bernát - Heller Erik - Heller Farkas - Heller Frank - Heller István (Stephen) - Hellerau, l. Rähnitz-Hellerau

Hellebrant Hellebrant Árpád, bibliográfus, *1855, f­925. A M. T. Akadémia könyvtárosa volt. 1886-ban adta ki a M. T. Akadémia könyvtára ősnyomtatványainak címjegyzé­két, majd Szabó Károllyal együtt a „Régi Magyar Könyvtár" III. részét (régi magyar szerzőktől külföldön 1711-ig megjelent mű­vek jegyzékét). A vezető szakfolyóiratok nagy részében éveken át ő állította össze az egyes tudományszakok évi könyvészetét. Hellének, a görögök saját nyelvi neve. L. Görögök. Hellénista, a görög nyelvvel, irodalom­mal, szellemtörténettel foglalkozó szakku­tató. Hellenisztikus művészet, az antik művé­szetnek az a korszaka, amely Nagy Sándor halálától a római császárkorig tart (Kr. e. 323—31). Nagy Sándor hódító hadjáratai nyomán a hellén kultúra D.-en eljutott Egyiptomba, K.-en pedig egészen Indiáig, s termékenyítően hatott az ott élő ősi mű­vészi kultúrákra, ugyanakkor azonban a görög művészet is számos új elemmel gaz­dagodott. A klasszikus művészet és a K.-i kultúra keveredése legsajátosabban a kö­zépázsiai ú. n. Gandhara-kultúrában mutat­kozik (1. Gandhara-művészet). Ámde nem­csak formában, hanem tartalomban is mélyreható változást jelent a H. a klasszi­kus korral szemben. Megszületik az életkép, amely a mindennapi élet pillanatnyi moz­zanatait örökíti meg. Átalakul a portré­­művészet, megjelenik a naturalisztikus táj­képfestészet is. A művészet lassan kint el­távolodik a vallásos eszményektől, a kar­­rikatúra nem kíméli meg még az isteneket sem. Az új művészet központjai: Pergamon, Rhodos és Alexandria. A kisázsiai Perga­mon és Rhodos a szenvedélyes, drámai alko­tásokban, az egyiptomi Alexandria pedig a nyugodtabb, a mindennapi élethez köze­lebb álló művekben találta meg a maga igazi kif­ejezésformáját. Pergamon monumen­tális szoborcsoportjaival szemben Alexan­dria az iparművészetben válik ki. (Az em­lékek felsorolását 1. Görög művészet alatt). Hellenizmus (görög hellenismus, a. m. görögösködés v. görögösödés), a görög tör­ténelemnek az a korszaka, ill. a görög szel­lemnek az az iránya, melyben nem görög származású, de a görög műveltséget fel­vevő népelemek vittek jelentős szerepet. A H. földrajzi kereteit politikailag a make­dón világbirodalom, Fülöp és Nagy Sándor alkotása szabta meg, s tartós életét, lénye­gében a középkor kezdetéig, a Nagy Sán­dor örökségén osztozó diadochosoknak a hó­dító görögséget a bennszülött műveltségek­kel egyeztető művelődéspolitikája biztosí­totta. Jellegét a görögség klasszikus korá­nak nagy alkotásain áhítatos odaadással csüggő konzerváló törekvésnek és a nem­görög, főleg K.-i kultúrákkal való talál­kozásból adódó újszerűség nyugtalanító ha­tásának sajátos kettőssége adta meg. L. még Görögország (története), Görög iroda­­lom, Görög művészet és Görög vallás. Heller, magyar festők. 1. András, *1904. Gyűjteményes kiállításban mutatta be ala­kos- és tájképeit (1931). 2. József, *1892. Alakos kompozíciókkal szerepelt kiállítá­sainkon. 3. Lajos, *1824. A 40-es, 50-es évek­ben gyakran állította ki Pesten képmásait, tanulmányfejeit és csendéleteit. Stílusa a bécsi biedermeierhez simul. 4. Ödön, *1878, +1921. Párizsi és nagybányai tanulmányok után Szegeden működött (táj- és arcképek). Heller Ágost, fizikus, *1843, +1902. Budai reáliskolai tanár volt, a M. T. Akadémia tagja. Számos ismeretterjesztő cikket írt, főműve: A physika története a XIX. sz.­­ban (2 köt., 1902, németül is). Heller Bernát, orientalista, *1871. 1922-től 1935-ig a Ferenc József Országos Rabbi­képző Intézetben a bibliai tudományok ta­nára volt. Külföldön is elismert irodalmi munkássága a Szentírás, az aggada, az összehasonlító irodalomtörténet és néprajz széles területeit öleli fel: kutatásai során számos jelentős tárgytörténeti adalékot szolgáltatott magyar mondákhoz és a ma­gyar klasszikusok magyarázatához is. Az orientalisztika és a néprajz több alapvető külföldi kézikönyvének a munkatársa. Főbb munkái: Az arab Antal-regény (1918), A hé­ber mese (I—II.), Das arabische und heb­­raische Marchen (1930), Apokryphák (hé­berül: 1937). E lexikon munkatársa. Heller Erik, jogtudós, *1880. 1925 óta a szegedi egyetemen a büntetőjog tanára. Számos jogi munkát írt; nevezetesebbek: Bűnvádi perrendtartás a fiatalkorúak bűn­ügyeiben (1912), A büntetőjogi elméletek bírálata (1924), A büntetőjog tankönyve (1923). Heller Farkas, közgazdasági író, *1877. Előbb a Kereskedelmi és Iparkamarában, majd a földmívelésügyi minisztériumban dolgozott. 1907-ben a Műegyetem magán­tanára, 1917-ben rendes tanára lett. 1925 óta szerkeszti a Közgazdasági Szemlét. Fő­művei: Közgazdaságtan (2 köt., 1918, 3. ki­adás 1925—32), Theoretische Volkswirt­­schaftslehre (1927), Közgazdasági Lexikon (1937). Heller Frank, családi nevén Gunner Ser­ver, svéd író, *1886. Kalandos regényei, amelyek gyakran játszódnak rokonszen­vesen beállított magyar környezetben, vi­lághírűek; néhány magyarul is megjelent (Szibériai expressz, Collin úr kalandjai stb.). Heller István (Stephen), zongoraművész *1813, +1888. Pesten született; mint csoda­gyermek tűnt fel Augsburgban, majd Pá­rizsban telepedett meg, ott Liszttel, Ber­liozzal és Chopinnel került baráti vi­szonyba. Egyéni hangú, romantikus színe­zetű zongoraműveit Schumann is elisme­rőleg méltatta. Etűdjei, hangversenyda­rabjai maradandó értékűek. Hellerau, I. Rahnitz-Hellerau.

Next