Uj Idők Lexikona 15-16. Kámea - Láz (Budapest, 1939)

K - Kantalup, l. Sárgadinnye - Kantáta (cantata) - Kantele - Kanteletar - Kantemir, l. Cantemir - Kántemir Antioch Dmitievics - Kantharos - Kantia (Calypogeia) - Kantiléna - Kantin - Kant-Laplace-féle elmélet - Kanton

— K alatt fel nem vett címszók C alatt találhatók! — Kanton bon a pünkösdölés népszokása és végül a regölés is (1. o.), de ez eredetében elüt a többitől. Kantalup (cantaloup), dinnyefajta, 1. Sárgadinnye. Kantár, a lovak vezetésére és fékezésére szolgáló bőrfék. Ha egyszerű, törött csikó­zablával van ellátva, csikó-K., ha az előb­­bin kívül feszítőzablával és álladzó lánc­cal ds el van látva, K. v. nagy-K. a neve. A K. részei: a tarkószíj, a homlokszíj, a két pofaszíj, a torokszíj, az orrszíj. vala­mint a K.-szárak. Kocsilovak K.-jain a pofaszíjakra bőrszemzőket is alkalmaznak, hogy a lovak se hátra, se oldalra ne te­kinthessenek. Kantáta (cantata), zenekarral kísért ének­szóló és kórus váltakozásából alakuló több­szakaszos kompozíció. A név eredetileg az énekes darabnak a hangszeres darabtól (sonata) való megkülönböztetésére szolgált. A XVII. sz. elején már meglehetősen kész formában jelent meg olasz zeneszerzők mű­vei közt. Volt egyházi (cantata da chiesa), és világi (cantata da camera). Utóbbi kez­deti korában alig vált el az operazenétől. Műfaja véglegesen a velencei és nápolyi is­kola gyakorlatában alakult ki. Nevezetes művelői Grandi, Rossi. Carissimi. Stra­­della, Cavalli, Cesti, Bononcini, a XVII. sz. első felében Lotti, Caldara, Marcello, Vi­valdi, Hasse, A. Scarlatti, Pergolesi, Cam­­pra, Rameau, stb. Németországban különö­sen az egyházi K. vett hatalmas fejlődést. Már első mestere, H. Schütz gazdag szel­lemi tartalommal töltötte meg s szövegéül a biblia szavait vette. A K.-művészet tető­pontját Bach zenéjében érte el, ahol túl­nyomórészt a prot. korális dallamaira tá­maszkodik (Korál-K.). Az angol K.-motett­­nek, az anthem-nek jelentős művelője Pur­cell és Handel. A XIX. sz.-ban a K. veszít jelentőségéből. Szerzői: Berlioz, Weber, Schumann, Brahms, Grieg, újabban De­bussy, Bartók. Mint egykor divatos költői műfajt 1. Kardal. Kantele, finn népi hangszer, a cimba­lomhoz hasonló elvű, lábakon álló citera­­féle. 5—13, lószőrből, újabban drótból ké­szült húrja van. A balti népek közt is elterjedt. Kanteletar, finn népköltészeti gyűjtemény. Lírai költeményeket és balladákat tartal­maz. Elias Lönnrot állította össze és adta ki 1840-ben. Magyarra fordított belőle Bán Aladár. Kantemir, 1. Cantemir. Kántemir Antioch Dmitrievics, orosz költő, *1708, +1744. Szatíráiban kora hibáit osto­rozta. Kantharos, a klasszikus ókorban használt edénytípus, széles és lapos testén két ma­gasan kiemelkedő szalagfüllel, kis, tölcsér­szerű v. lapos talppal. A K.-t ivópohárként használták, így lett a mámor és a bor istenének, Dionysosnak és mithikus kísé­rőinek (maenasok, satyrosok, szilének) gya­kori ismertetőjele (attribútuma). L. VII. köt. 1737. 1. képét. Kantia (Calypogeia), a májmohok közé tartozó növénynemzetség. Mintegy 12 faja közül hazai pl. a Calypogeia trichomanis, főleg a fenyőerdők talajának növénye. ICantiléna (latin cantilena), lágy, ének­­szerű dallammenet a hangszeres zenében. Inkább a lassú tételekre jellemző, de ti­pikus K.-k Mozart híres „éneklő aílegro“-i is. (Pl. az Esz-dur szimfónia I. tételében). Kantin (francia: cantine), eredetileg tá­bori kulacs; ma kaszárnyák, gyárak, bá­nyatelepek stb. étkezőhelyisége, ahol eset­leg használati tárgyakat is árulnak. Kant—Laplace-íéle elmélet, a Naprend­szer kialakulásának Kant és Laplace ál­tal adott magyarázata. Tulajdonképen két különböző kiindulású kozmogóniai elmélet, a ,köztudat ugyan összekapcsolja a ket­tőt, de helyesebb őket élesen megkülönböz­tetnünk. A Kant-féle elmélet nyugvó rend­szerből indul ki: szerinte a Nap és a boly­gók összes anyaga valamikor a térben szét volt szórva; valamely helyen megindult a tömegvonzás folytán a részek sűrűsödése, ott keletkezett a Nap. Mivel a részek nem voltak egyformák, a középpont felé való mozgásuk is különböző volt, oldalirányú kitérések és az oldalmozgásokból forgómoz­gások keletkeztek. A Laplace-féle elmélet egy kezdetben forgó mozgásban lévő köd­tömegből indul ki; a ködtomeg a kihűlés folyamán összehúzódik és forgása gyorsul. Az összehúzódó ködanyag kerülete mentén gyűrű maradt vissza, mely tovább sűrű­södve darabokra szakadt, ezekből keletkez­tek a bolygók. Kanton, hivatalosan Canton, kikötőváros D.-Kínában, Kuangtung tartomány szék­városa. A tengertől 150 km távolságban, a Gyöngy folyó (K. folyó) mindkét,partján, közlekedésföldrajzilag igen kedvező helyen települt, D.-Kína vízi és szárazföldi útjai­nak csomópontjában. Az eredetileg fallal övezett városhoz kiterjedt külvárosok csat­lakoznak: Ho-nam, Fa-ti és Sa-mien, a franciák és angolok koncessziós területé­vel. Magán a Gyöngy folyón egész csónak­város, Tan-kia, talált helyet, minden csó­nak egy-egy család lakása. A szűkutcás, zsúfolt óváros falait lebontották. A bás­tyák helyén fasorokkal szegett, széles utcák nyíltak. K. Kína egyik legfontosabb ke­reskedelmi és ipari központja. Tengeri­hajók Whampoa külső kikötőig járhatnak fel a folyón. Ipara szövő-fonóipar, se­lyemszövés, gyufa-, dohány-, papírgyártás, ri',shúntolás. A porcellán festést, díszmű­áruk készítését, fémfeldolgozást, arany­­művességet háziiparilag űzik. Környékén nagyarányú a teatermelés. Van egyeteme (Sun-Yat-Sen egyetem), több keresztény missziós állomása, sok iskolája, kórháza. 1842 óta a külföld előtt megnyitott, egyez­— 3629

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék