Uj Idők Lexikona 23-24. Szikesfalu - Zygota (Budapest, 1942)
T - Török majom, l. Berbermajom - Törökné Kovács Hermin, l. Török Mihály - Török nyelv - Törökország
Törökország (741), szőlő, rozina (788). Állatállománya (1968-ban, ezer darab): szarvasmarha (alatt., ló.(sől), öszvér és szamár (libo), jun (16.4*9), kecske 114.004), bivaly lábi, teve (.95); jelentős T. gyapjú-, angora-kecskeszőr, állati bőrés prémtermelése. Bányászata még fejletlen. Gazdag ásvány Kincsei (l.en-ben ezer g.-ban): kőszén (23.061, barnaszén (1164), króm (960), ezüst (b0), cink (11), mangan (5), antimon (13), bora( 147), tajtéik (6), magnezit (14), higany (5), arzén (927), kén (28). Iparát az 1931. évi ötéves terv helyezte új alapra, a mezőgazdasági iparágak mellett különösen az ország gazdasági függetlensége szempontjából fontosakat (bányászat, textil, gyapjú, üveg, elektromos ipar) fejlesztették, jórészt a Szovjetunió segítségével. Szőnyegszövése híres. Behozatala (1938-ban 149,1940- ben 69 millió török font): gép, vas, acél, szövetáru, főként Németországból, Nagybritanniából, az É. Egy. Áll.-ból Olaszországból. Kivitele (145, ill. ill): dohány, rozina, mogyoró, füge, nyersgyapot, angorakecskeszőr, gyapjú, Németországba, É. Egy. Áll.-ba, Olaszországba, Oroszországba. Magyarország 1940-ben 13 millió P értékű árut hozott be T.-ból (az összes behozatalunk 224%-át) és 6 millió P értéket (125%) vitt ki. T. pénzegysége a török font , 100 piaszter. Nemzeti bankja Központi Bank néven 1917-ben alakult.Közlekedése az 1914—18. évi világháború alatt és után sokat fejlődött. Vasutaiinak hossza (1939) 7367 km. Legfontosabb vonalai az Orient-expressz folytatásaiként elkészült Bagdad-vasút, elsőrendű beágazásai az Eskisehir—Ankara és az Afyonkarahisar— Izmir vonalak. Közutai 38.000 km, távíróvezetékei 50.867 km hosszúak. Tengeri hajóhada (1938) 185 nagyobb, összesen 220.636 nettó reg. tonnatartalmú egységből áll. 1938- ban kikötőinek be- és kimenő forgalma 95.138 egység (36 millió regisztert) volt. Fontosabb kikötői Istanbul, Izmir, Deél, Samsun és Trabzon. Története: A Bokhárában lakó s vezéréről szeldzsuknak nevezett török törzs Kr. u. 1000 tájt az iszlámra tért s fokozatos hódítással 1100 körül Kisázsia jórészével együtt az egész közeli K.-et elfoglalta. Birodalmuk később darabokra tört. 1225 tájt újabb, kb. 50.000 főre tehető török törzsek hagyták el őshazájukat a mongol nyomás folytán s I. Szulejmán alatt Örményországba, Oszmán (1288—1326) alatt pedig Kisázsiába nyomultak. Oszmán az utolsó ikoniumi szultán halála után a khalifa címet vette fel s ezzel megalapította a róla elnevezett uralkodóházat. Utódai közül Orkhán 1357-ben Gallipolit, I. Murád 1362-ben Drinápolyt, majd Bulgáriát, 1389-ben a rigómezei csatában Szerbiát hódította meg. Bajazid alatt pedig a Száván át Magyarországra törtek. Bajazid nikápolyi győzelme (1396) után a Havasalföld, valamint Macedónia, Theszsaália és a közel-K. az Eufráteszig hatalma alá került, a tatárokkal szemben azonban 1402-ben az angórai csatában vereséget szenvedett. Bajazid unokája, II. Murád, eleinte sikertelenül küzdött Hunyadi Jánossal és az albán Skanderbéggel, valamint a kisázsiai karamanokkal; az 1444-i várnai és az 1448-i második rigómezei csatában azonban végleg hatalmába kerítette a Balkánfélszigetet, míg a tengeren a Peloponnesos és Kisázsia meghódításával biztosította uralmát. Fia, II. Mohammed, 1453-ban elfoglalta a 80 éve ostromolt Bizáncot s Istanbul néven a birodalom fővárosává tette, biztosítva az ottlakó görögök egyházi önkormányzatát és részvételét a közigazgatásban. Hunyadi János 1456-t nándorfehérvári győzelme ugyan meggátolta abban, hogy Magyarországot elfoglalja, de a Száva-Duna vonaltól D.-re és a Havasalföldön megvetette a lábát, sőt Mátyás alatt Horvátország, a temesi bánság és Erdély is sokat szenvedett a török betörésektől. Uralmát Hellászra, a görög szigetekre és a trapezunti császárságra is kiterjesztette, meghódította a tatár klán földjét is. Fia, II. Bajazid alatt a Duna—Száva vonal oly szilárdan török kézen volt, hogy Bosznia nemesei áttértek az iszlámra. I. Szelim (1512—20) Örményországot, Mezopotámiát, Szíriát és Egyiptomot foglalta el, a mamelukoktól fogvatartott utolsó bagdadi khalifától magára ruháztatta a khalifai méltóságot s ezzel megalapította a török világbirodalmat, mert a szunnita iszlám ezentúl a török szultánt tekintette fejének. II. Szulejmán alatt érte el a birodalom hatalma tetőpontját. Szulejmán 1521- ben elfoglalta Szabácsot és Nándorfehérvárt, 1522-ben Rhodos szigetét, 1526-ban mohácsi győzelme után átmenetileg Budát. A magyar pártharcban Szapolyait támogatta s megszerezte neki Magyarország K.-i felét. 1529-ban Bécsnél, 1532-ben Kőszegnél megtorpant ugyan, de Budát Szapolyai halála után 1541-ben másfél sz.-ra elfoglalta; Erdélyt és a Partiumot hűbéresének, János Zsigmondnak adta át. Hatalmába kerítette a temesi bánságot, Szlavóniát és a Dunántúl D.-i részét is. Ázsiában meghódította Georgiát, Afrikában pedig az algériai és tuniszi kalózállamokat. 1566-ban Szigetvár ostrománál esett ki. Az Orkhántól (1326—59) bevezetett állandó hadsereg a zsoldos seregek Európájával szemben a törököknek nagy fölényt biztosított. Minthogy a török inkább lovasnak volt jó, a gyalogságot úgy szervezték meg, hogy a meghódolt területek keresztény gyermekeit elvitték s vakbuzgó muszlimokká és jó katonákká képezték ki, így alakult ki a janicsárok elitgárdája. Eredetileg megtiltották nekik a házasodást és a birtokszerzést, azonban a XVI. sz. végén házassági tilalmukat, 1638-ban pedig a keresztény népek fejadóját is eltörölték; a janicsárság így örökletessé vált s megszűnt — 5898 —