Uj Idők Lexikona 23-24. Szikesfalu - Zygota (Budapest, 1942)
T - Turóczi János - Turóczi-Tostler József - Túróczy Zoltán - Túrony - Turová, l. Zólyomtúr - Turpis causa - Túrréte (Turá Lúka) - Túrricse - Turritella, toronycsiga - Túrterebes - Turul - Turul - Turul Magyar Országos Biztosító Intézet - Túrvékonya - Turvölgyi Albert, vitéz
- Turvölgyi út, a kralováni szoroson lép be, a sztrecsényin keresztül hagyja el a vm-t A D.-ről jövő Turóc a medence hossztengelyét követi s Izistitkánál ömlik a Vágba. Ásványvizei közül a stubnyai melegforrások értékesek. T. éghajlata hűvös és csapadékos. Ásványi kincsekben szegény, terményei hegyvidékiek: zab, burgonya, köles, hüvelyesek. Az erdőgazdálkodáson kívül a havasi pásztorkodás (juh, szarvasmarha) fontos foglalkozási ág T.-ben. Lakóinak száma 1910-ben, az utolsó magyar népszámlálás alkalmával, 55.703 volt, népsűrűsége 496 km 2. A népesség 10%-a volt magyar, 19 7%-a német, 69% szlovák; felekezetileg: 46% r. kat., 49-6% ev. 36% izr. Jelentékeny iparág egyedül a fafeldolgozás volt, bőr- és szeszgyárak kisebbek. A 6 éven felüli lakosság 233% volt írástudatlan. 2 járásra oszlott, székhelye Turócszentmárton volt. Története: Az első Árpádházi királyok uralkodása idejében elszórt kir. várjobbágy telepek voltak csak a vm. területén. A XII. sz. második felében a szomszédos vm.-kből szászok is letelepedtek. IV. Béla a tatárok elől menekülve, egy ideig Turóc várában talált menedéket. T. egyike a legkésőbben kialakult önálló vm.-knek; önkormányzatot és törvényhatósági jogokat csak a XIV. sz. közepén kapott. A XV. sz. első felében népe sokat szenvedett a huszitáktól s egyes hatalmaskodó uraktól, pl Szentmiklósi Pongráctól. II. Rákóczi Ferenc felkelése során két követe, Rakovszky Menyhért és Okulicsányi Kristóf, az 1707-iki ónodi országgyűlésen a felkelés miatt eléged fenségének adott kifejezést, mire a felháborodott rendek mindkettőt felkoncolták, T.-t törölték a vm.-k sorából. 1709-ben új címert kapott. A vm. egész területe Tr.—1939. CsSzl., azóta Szlovákiához tart. Turóczi János, krónikaíró, +1489. A budai kir. kancellária jegyzője volt. Chronica Hungarorum c. művét hivatali főnökének, Drághy Tamás kancellárnak ajánlotta. 148-ban, gazdagon illusztrálva, először Brünnben, néhány hónappal később pedig Feger Tibold budai könyvkereskedő költségén Augsburgban nyomtatták ki. Ebben a magyarok történetét mondja el a legrégibb időktől Mátyás királyig. Zsigmond uralkodásától kezdve elsőrendű forrásmunka (egy illusztrációját 1. XVII. k. 45-77 old.) Turóczi-Trostler József, író, irodalomtörténész, *1888. Magyar és német filológiával, összehasonlító irodalomtörténettel, az egyetemes szellemi áramlatok magyar sorsával foglalkozik. Kritikái főleg a Pester Lloydban jelentek meg, sokat fordított németből (Goethe, Thomas Mann, Heine stb.). Főbb munkái: Magyar elemek a XVII sz- német Irodalmában, A magyar Simplicissimus, Mesenyomok a XVIII. sz. magyar irodalmában, Magyar Cartesiánusok, A magyar nyelv felfedezése, Az örök Goethe, Ungarns Eintritt ins literarhistorische Bewusstsein Deutschlands, Keresztény Seneca, Tanulmányok a mesés képzetek történetéből stb. E lexikon munkatársa: Túróczy Zoltán, ev. püspök, *1893. Győri, majd nyíregyházi lelkész, 1939 óta a tiszai egyházkerület püspöke. Egyházi beszédeinek gyűjteményei: íme (1933): „ . . . És hívják nevét csodálatosnak . . .“ (1937). Túrony, kir., Baranya vm. siklósi„ a pécs—harkányi autóbuszvonalon. (1941) 356 lak., u. p. Máriagyüd, u. t. Szaláta. Túróvá, 1. Zólyomtúr (Szlovákia). Turpis causa (latin), a. m. csúnya ok; a magánjogban valamely ügylet erkölcstelen célja; az ilyen ügylet bírónag nem érvényesíthető, 1. még Erkölcstelen szerződés. Túrréte (Turá Lélka), nyitramegyei k., Tr.—1939 CsSzl., azóta Szlovákiához tart. (1930) 2394 lak. Túrricse, kir., Szatmár vm. fehérgyarmati j. (1941) 732 lak.; u. p. és u. t. Gacsály. Turritella, toronycsiga, a szalagnyelvűek (Taenioglossa) alrendjébe tartozó, a földtörténeti középkor vége óta élő tengeri csigai nemzetség. Háza nagyon magas, tornyos, esetleg 30 kanyarulatból is áll. Legnagyobb és legszebb fajai a forró égöv alatt élnek; a Földközi tengerben gyakori faj a T. communis. Túrterebes, nk., Ugocsa vm. halmi j. (1941) 3967 lak. U. t. Halmi Tr.—1940: Turulung (Románia). Turul, a honfoglaló magyarok ősmondai madara, ú. n. totem-állata. Az Árpádok a T. nemzetség tagjai voltak, vagyis eredetmondájuk szerint a T.-tól származtak; a monda későbbi alakja szerint a T. Álmos anyjának, Emesének, álmában jövendölte meg, hogy dicső királyok fognak tőle származni. Vönöczky Schenk Jakab megállapítása szerint a T. a régi magyarság egyik vadászsólyma volt s azonos a manapság havasi sólyomnak. (Falco rusticolus altaicus) nevezett fajjal. Turul, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tudományos folyóirata, 1883- ban indult meg. Szerkesztője 1930 óta Czobor Alfréd. Turul Magyar Országos Biztosító Intézet rt. Alakult 1917-ben. Alaptőkéje 500.000, ingatlanainak értéke 2 millió, díjtartaléka 3 millió Pn felül van. Túrvékonya, kir., Szatmár vm. avasújvárosi j., (1941) 1108 lak. U. p. és u t. Vámfalu. Határában konyhasós források mellett régen fürdő volt. Tr.—1940: Túr (Románia). Turvölgyi Albert, vitéz, min. tanácsos, *1899. 1928-ban a pénzügyminisztériumban nyert beosztást. Feldolgozta és kiadta a „Jövedéki büntetőjog és jövedéki büntetőeljárás" szabályait, valamint „A szeszadóra vonatkozó törvényes rendelkezéseket". Előkészítette a szeszegyedániság megvalósítására vonatkozó törvényjavaslatot, majd m. kir. ereszegyedárusági igazgató lett. E lexikon munkatársa: 372* 5939 .