Ujabb kori ismeretek tára. Tudományok és politikai társas élet encyclopaediája, 4. kötet. Girod de L'Ain - Kazan (Pest, 1852)
J - Jókainé Laborfalvi Róza
Jókainé Jozás e’ lapot is megszünteté. Jókai épen a’ P. Hírlap szerkesztését vala átveendő , midőn 1849. kezdetén a’ képviselőházzal és számos barátival ő is Debreczenbe ment. Itt az „Esti lapok“-at szerkeszté. E’ lap , mint tudva van, a' képviselőház mérséklő pártjának volt közlönye. Jókai főleg jeles humoristicus levelei és czikkei által gyakorlott hatást. Hatályos fegyver vala e’ humor a’ „Marczius tizenötödike“, a’ Madarász párt közlönyének életei ellen. A’ világosi fegyverletétel után 1851 elején, Pestre visszatérvén , ez idő óta olly szorgalommal folytatja szépirodalmi működését , hogy méltán mondhatjuk őt legtermékenyebb irónjának. Régibb novellái „Vadon virágai“ czím alatt jelentek meg két kötetben. Újabb művei : „Forradalmi csataképek“ két kötetben ; „Bujdosó naplója“ egy kötetben (mindkettő Sajó álnév alatt) , ’s szintén két kötetes nagy regénye illy czim alatt: „Erdély aranykora.“ E’fölött számos novellája jelent meg a’ zsebkönyvekben. (,,Losonczi Phönix“, „Nagyenyedi album“ ’stb.) folyóiratokban („Magyar irók füzetei“, „Remény“ ’stb.) naptárakban, ’s közelebb a „Pesti Napló“ czimű politikai lap ’s az „Értesítő“ tározójában. Megjelent beszélyeinek száma már is többre megy száznál. ’S majd mindenikben gazdag képzelődés, ragyogó leírás, eleven színezet, erőteljes, ollykor épen hangzatos szép nyelv. A’ rajzoló és leiró költészetben azonban erősebb, mint a’jellemek alkotásában. Képzelme ollykor ködalakokat fest ; ’s miként a’ keleti regekróké, — az ő phantasiája is kedvelni látszik a’ csodást, a’ meseszerüt. — Jókai 1848 óta nős. Neje : derék színésznőnk, Laborfalvi Róza (lásd : Jókainé.) — I. Jókainé, született Laborfalvi Róza, első drámai színésznőnk. Családja székely eredetű Háromszékből. Atyja, az öreg Laborfalvi Benke József, miskolczi tanár volt, ’s a’ maga idejében tudományos férfiú, ki a’ latin és franczia classicusok fordításával foglalkozott, midőn a’magyar irodalom még igen elhagyatott állapotban volt. Róza már gyermekkorában nagy szenvedélylyel viseltetett az irodalom és művészet iránt. Ezért atyja maga hozta fel őt 1835-ben a’ budai magyar színházhoz , leginkább Döbrentei Gábor unszolására, ki neki gyermekkori barátja volt, ’s ki sokat ígért a’ gyermek kora tehetségei után. Az atyai ház köréből, a’ színpadi zajos életbe merülvén, nem találta föl Róza a’ képzelt eszmény világot. A’ színfalak varázs hatását eltünteté a’ közelség , ’s atyja közbenjárása mellett, kieszközlé , hogy az igazgató fölmenté szerződése alól. Később azonban, hogy anyja meghalt, ismét visszatért Budára, ’s ott játszott, mig a’ pesti nemzeti színház felépült. Pályája kezdetén, mint mondják, nehezen látszott fejlődni, miként a’ teljes virág, hogy később annál díszesebb pompájában álljon előttünk. Magából kellett fejlődnie, minta és szinészi iskola nélkül. Hiszen színészeinknek maiglan a’ szinpadi gyakorlat egyetlen iskolája, ’s a’ karzati taps, a’ tanulmány nélküli utánzás, ’s bizonyos modornak megszokása , olly könnyen ragadja kezdő színészeinket vész útra, mellyről nincs erejök meg visszatérni. Laborfalvi Róza, öntudatosan , ’s mint mondók, magából fejlődött. Magas tragicai és komoly drámai szerepekre képezé leginkább magát. Illy szerepekben Kántorné tűnt fel előtte, sok erővel, de modorosan. Jókainé felül küzdé magát e’ modoron, ’s egyike jön leggondolkodóbb színészeinknek, kik nem magokat ismétlik mindannyiszor szerepeikben, hanem mindenkor uj jellemet