Limes - Tudományos szemle, 9. évfolyam (Tatabánya, 1996)

1996 / 4. szám - Irodalomtörténet - Bodri Ferenc: Petőfi Sándor "esztergomi kapcsolatai"

Bodri Ferenc 74 Irodalomtörténet Bár lehet, a társulati jegyzőség és a tipegve induló ügyvitel az önállósághoz kevesett hozhatott. Tompa Mihályt a Rókus kórház „kémyoszolgájáról” hívták magukhoz lábadozni, majd amikor felépült és a bejei hívek bizalmát elfogadva elköltözött, helyét itt Jókai foglalta el. A két apró szobában sokféle ábránd és vérmérséklet találkozott váltakozva, teljes toleranciában természetesen. Még valláskülönbségek is. Petőfi ugyan „röstellte lutheránusságát, ő magát kálomistának tartotta " a mindig tiszta emlékezetű és barátjáért sokszor vívni kész, különben református Várady szerint. A közös szállás és azonos gondolkodás, a közösen átélt kalandok ugyancsak táplálhatták az összetartozás mélységeit. Az idősebb és kiegyensúlyozottabb jogász sokszor lett segítségére „az üldözött vadnak”, a gyakorta pénzgondokkal küszködő poétának a kávéházi szervezkedések és a lapalapítási kísérletek során, akár a Tizek Társasága formálódása körül. Vigasztalhatta az elérhetetlen (Csapó Etelke), majd a viszonzatlan (Mednyánszky Berta) szerelmek depressziókra hajló trubadúrját és kóborlovagját bánataiban. Majd amikor Várady „önálló kimaradásai” feltűntek a lakótársak előtt, és persze a közlékeny Petőfi gyanakvó unszolására kiderült, hogy a mezei mecénás miért maradozgat el a megszokott együttlétekből sorozatosan, amikor közölte, hogy komolyan udvarol, már-már házassági tervekkel foglalkozik. „Várady poétái” így ismerték meg az „esztergomi leány”, Ruffy Ida nevét. Petőfi a Szerelem gyöngyei biztató füzetét küldi kedves dedikációval („Ruffy Ida kisasszonynak ismeretlen tisztelője: Petőfi "), a romantikában is tapasztaltabb Tompa szép címmel és ajánlással önálló verset ír („Hűség. Barátom mátkájának Ruffy Idának”), ugyancsak ismeretlenül: „...Szép virág te, élted tavaszában, Kebled e szín-mézzel telve telve van! Édesítsd meg kedvesed, barátom Éltél ezzel, szép virágszál, boldogan! " zárul az eljegyzés, talán az esküvő hírére született és küldött kedves költemény. A gyűjteményekből a „nevesítés” talán a címzett kívánságából elmaradt, de a kéziraton még így látták sokan. Az itt leírt tanács pedig maradéktalanul teljesült. Lehet, rosszul tudom vagy talán mégsem: „esztergomi lányhoz” ennyire önzetlenül és tisztán aligha írhattak ily kedves és verses adhortációt, mint tette a Nagytiszteletű úr, feltehetően 1846 elején. Az esztendő májusában Petőfi szülei mellett, Pálffy Albertné Dömsödön tartózkodott. Talán tőle vette hírét Várady párbajának, és írta meg ,,süvítő gyónását” (Hatvany), az egyik első „látomásversét”, a Levél Várady Antalhoz címűt, amelyből kitűnhet az is, hogy az esztergomi menyasszonyt már személyesen is ismerheti. „...És Ida, Ida, e kedves leány Ha téged elveszt ő, mivé lesz? „ Kinek kívüled nincsen senkije, Te vagy a világa... " - írja a jó barát a más indulatoktól is átfűtött versében („ az élet csizmatalp..., legyünk rabokból ismét emberek!... ”), amelyet nem véletlenül a néhány kebelbélit kivéve csak negyedszázad után és nyilván a címzett jóváhagyásával, Jókai bemutatásában ismert meg nyomtatásban a „közönség” egyáltalán. Jókai itteni bevezetéséből (Petőfinek egy eddig nem ismert költeménye , A Hon, 1870. december 8.) tájékozódhatott az olvasó az egyetlen közös esztergomi tartózkodás kedves mozzanatáról is. Elszomorít, hogy az említett „kedves leány” ekkor már csupán férje és gyermekei, no meg a jó barátok emlékezetében élt, a levél írója ugyanígy. Ida édesapja, a királyvárosi Ruffy András (az ypszilonra vízszintesen két pont teendő a korszokás szerint B. F.) a Bars vármegyében 1311-től jegyzett birtokosok leszármazottja, maga is „nagyfajkirthi birtokos”, egyben több vármegye táblabírája volt előbb. 1839 Pünkösd