Limes - Tudományos szemle, 9. évfolyam (Tatabánya, 1996)
1996 / 4. szám - Irodalomtörténet - Bodri Ferenc: Petőfi Sándor "esztergomi kapcsolatai"
Limes Bodri Ferenc Petőfi Sándor „esztergomi kapcsolatai” „...Petőfi jellemének legkimagaslóbb része a teljes és feltétlen függetlenség volt, melyet a biztos éhhalál veszélyével szemben is semmi fényes hivatásért sem áldozott volna fel...” (Várady Antal levele a szerkesztőségnek Rózsapusztáról Egyetértés, 1882. október 10.) Az így élt Petőfi, ez a remek adattár és csodálatos gyűjtemény harmadik kiadása (1980) egyik lapján, a szerkesztő, Hatvany Lajos „Summálásában” olvasom: „...Várady Antal, egykor Komárom melletti, rózsapusztai földbirtokos lemúlt életének volt egy múlhatatlan pillanata, melyet Petőfivel való találkozásának köszönhet... "Az említett Rózsapuszta ugyan az Esztergom vármegyei Bátorkeszihez közelebb fekszik, mégis a Komárom megyei Kolta községhez tartozott, de Hatvany lírai hevü megállapításának szívesen igazat adhatunk. Várady birtokát különben Kovács József, a bátorkeszi lelkész keresztelte el így, „finom célzással az úri lakot környező kert rózsáira, s a háziúr három kedves szép leányára az első ott ünnepelt Antal-nap alkalmával a kortársi krónikás szavaival. Várady Antal (1819 1885):,, a régi nemes család ivadéka ” a sárospataki iskolázás, majd az eperjesi jogakadémia elvégzése után jurátus Pesten, és kollégáját, Fekete Lajos ügyvédbojtárt látogatva ismerte meg Petőfit 1843 nyarán. Éppen lapoknak szánt verseket válogattak, ha az eseményekben, időpontokban és színhelyekben nagy hévvel, szívesen és főként gyakran vitázó emlékezőknek hihetünk. Halvány bőséggel idézi és értékeli a lehetőségeket. Az írók és költők iránt nagy rokonszenvű Várady ekkor látogatóba hívta magához a Pesten még csak ideiglenesen forgolódó színész-költőt, amikor pedig itt szerzett barátja fél esztendő múltán (1844. február 18-án) a debreceni kegyetlen tél emlékét elhagyva, ismét ide érkezett, szállást kínál az átfagyottnak. Ketten várják a tavaszt meghúzódva az ifjú prókátor gazdája nyújtotta udvari szobácskáiban. Hogy aztán innen indulhasson a közösen álmodott „karrier”, amelyet az időközben a Nemzeti Kör jegyzőjévé érett patvarista Vörösmarty Mihály rokonszenvét is tapasztalva szívesen egyengetett. Sorban jelengetnek meg a költő vékonyka füzetei, a hírnév növekedik, írójuk Vahot Imre, ,,e kupec-lelkű irodalmi vállalkozó" (Hatvany eltúlzottan szigorú ítélete) Pesti Divatlapjánál segédszerkesztői állást talál. A lakótárs, az 1845-től saját ügyvédi irodát vezető Várady így poétája minden percéről, bánatairól, rajongásairól és örömeiről közvetlen bizalmasként tudhatott. Hiszen október elejétől közös lakást bérelnek a Hatvani utcai Gebhardt-féle házban a Zöldfa utcai bohémtanya után. Délutánonként együtt vívnak és járnak a kávéházakba, esténként együtt biliárdoznak és kártyáznak, közösen darvadoznak és tervezgetnek a Pilvax asztalainál. Az emlékezők történeteiben a később hazatérőket ugyancsak zavarta a felettük lakó atyafi sokszor hajnalig tartó házi dáridózása, így az éjszakai bagoly jó barát kérésére (,, Tonele, hegedüld meg azt az embert!") az amatőr zenész sokszor megcsikorgatta vonóját a szomszédnak a húrokon, mint egy Jókai-anekdotában olvasható. A megzavart népénekes káromkodva pihenni tért, a nyugalom helyreállt az éjszakai szokásrend szerint. A saját talpára álló ügyvéd szenvedélyesen kedvelhette a líra megszállottait, hiszen előbb Pákh Albert, majd Petőfi és Tompa, néhány hónapig Petőfi és Jókai társaságában bérelt lakást. 73 Irodalomtörténet