Állami polgari és középkereskedelmi iskola, Lippa, 1896
I. A selyemtenyésztés. Irta: Kovacsics János. A selyem az éjjeli lepkék családjába tartozó selymérlepke hernyóinak mirigyváladéka, illetőleg bábtakarója. Ezen lepkék közt a legszebb selymet szolgáltatja és a legközönségesebb is a szedervagy eper-selymér (Bombyx mori.) A kereskedelemben előfordul még nagy mértékben az úgynevezett tussak-selyem is, mely a Tussa selymérnek (Bombyx mylitta és selene), különösen Bengáliában tölgyfa levelekkel táplálkozó hernyók gubójáról nyeretik, mely nyers állapotban durvább tapintatú, barnás-szürke színű. Kevésbbé szép, de erős selyem kapható a Fagara selymér (Bombyx cynthiae) gubókról, mely főleg Japánban és Bengáliában honos. Megemlíthetők még Chinában és a mongoloknál a tölgyfa leveleivel táplálkozó Pernyiselymér (Bombyx pernyi), a nyár- és tölgyfákon élő Bombyx polyphenus, a szilfákon, vad szederfákon és cseregalagonyán éledő Bombyx cecropia és az Északamerikában a mimosa platensisen tartózkodó Bombyx platensis. A selyem általában chinai eredetűnek mondható, mert annyi tény, hogy itt sokkal előbb ismerték a selyemhernyókat és a selyemkészítményeket, mint bármelyik legrégibb kulturállamban. A chinai irodalom évkönyveiben már Kr. előtt 2640-ben történik említés a selyemről. A világ első selyemtenyésztőjeként Silinghi, chinai császárnét, Hoangti császár nejét említik, ki Kr. e. 2602-ben összegyűjtötte az eperfaleveleket, hogy azokkal kedvencz selyemhernyóit táplálhassa. Azonban már China első uralkodójának, Fohi-nak idejében is ismeretes volt a selyem. A chinaiak már régen használtak összesodrott selyemszálakat a «kin» és «si» nevű zeneszerek húrjaihoz, melyekre úgy erősítették reá a selyemhúrokat, mint a lantra. Hvangti császár uralkodása óta általános szokássá vált, hogy a császárné és a császári udvarhölgyek nagy érdeklődéssel viseltettek a selyemhernyók tenyésztése iránt és nagy felügyeletet gyakoroltak az udvari személyzet számára készítendő selyemszövetek előállítására. A chinaiak évenként az úgynevezett «Con-Con» ünnepet szokták nagy pompával megünnepelni a selyemhernyó híres felfedezőjének emlékére. A kilenczedik hónap valamelyik kedvező napján a császárné, vagy képviselője elmegy udvari kíséretével a selyemhernyó felfedezőjének szentelt oltárhoz. Az illető áldozat bemutatása után a császárné 1*