Lobogó, 1961. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-05 / 27. szám

A nyersolaj származékok vi­­zt­­ágítási, kenési és üzem­anyagként való felhasználása nagyobb mértékben csak az el­múlt évszázad végén kezdődött. A XX. század hajnalán már a kísérleteket végezték az első robbanómotorokkal, amelyek sokkal alkalmasabb­nak tűntek a járművek meghaj­tására, mint a korábbi gőz vagy villanymotorok. Az olaj jelentősége a hadi­­technika területén azonban csak az első világháború során nőtt meg: olajra volt szükség a gya­logság sorozatlövő fegyvereinek és a tüzérség lövegeinek kenésé­hez, az új típusú hajók és ten­geralattjárók kazánjainak fűté­séhez és benzinre a repülőgépek és harckocsik motorjaihoz. Az olaj, az acél, a gumi és a villamosságnak a haditechniká­ban való alkalmazása után igen nagy jelentőségre tett szert a hátország, mint anyagellátó és utánpótlási bázis. Egyre na­gyobb szerepet kapott a hadvi­selő tömbök elszigetelésének a módszere, mellyel a külföldi nyersanyag-ellátást igyekeztek megakadályozni és ezzel az ille­tő ország hadviselési képességét csökkenteni. A haditechnika fejlődésével egyre nagyobb szerepet kaptak és kapnak a gépi meghajtású harc- és szállító járművek, egy­re jobban nő ezek üzemanyag szükséglete. Legjellemzőbb erre, hogy a második világháború szárazföldi, légi és tengeralatt­járó erőinek fő stratégiai fel­adata az olajlelőhelyek, fino­mító berendezések, olaj és ben­zinszállítmányok elfoglalása il­letve elpusztítása. A fasiszta hadvezetőség például elsőrangú feladatnak tekintette a Szovjet­unió Fekete- és Káspi tengeri olajlelőhelyeinek elfoglalását, a szövetséges államok olajszállító hajókaravánjainak elpusztítá­sát, a szövetséges erők viszont egész repülőhadosztályokat ve­tettek be a német hadigépezetet mozgató romániai (ploesti) olaj­lelőhelyek vagy akár a Soroksá­ri úti olajfinomító megsemmisí­tésére. A mai haditechnika folyama­­­­tos üzemanyag ellátás nél­kül használhatatlan ócskavas, mert például egyetlen többmo­toros, hőlégsugárhajtóműves bombázórepülőgép néhány órai repüléséhez is négy tartálykocsi keroténre (finomított petróle­um) van szükség. Ezért a fej­lett államok olajtermelése hihe­tetlen ,arányokat ölt: évi több­száz millió tonnára rúg. Hihe­tetlen jelentőségre tettek szert az olajlelőhelyek és igen bonyo­lulttá teszi a helyzetet az, hogy a Szovjetunión kívül csak né­hány állam képes — országon belüli termeléssel — olajszük­ségletének fedezésére. A gyarmatosítás modern sza­kaszában már elsősorban nem az élelmiszer vagy gumiültetvé­nyek, hanem az olajforrások és az olcsó helyi munkaerő jelenti a legfőbb hasznot a nyugati ál­lamoknak. Ezt magyarázza az a tény, hogy a közelkeleti államok 1957. évi olajtermelése 26 milli­árd litert tett ki, ami a világ olajtermelésének körülbelül 70 százaléka. Nyugat-Európa olaj­fogyasztásának 90 százaléka in­nen származik. Érthető tehát a nyugati hatalmak görcsös ra­gaszkodása Szaud- Arábia, Irak, Irán és Kuwait olajmezőihez. Szahara olajkincseiért pedig Franciaország folytat évek óta háborút. 1957-ben, amikor Anglia és Franciaország támadást intézett Egyiptom ellen és ez a Szuezi csatorna eltorlaszolását és a Szí­riai olajvezetékek felrobbantá­sát váltották ki: a két fenti or­szág élete az olajellátás hiányá­ban napokon belül megbénult volna, ha az USA nem segíti ki őket napi 2 millió liter olaj átszállításával. Most, amikor a látszat-függet­lenséget élvező, de valójában to­vábbra is angol uralom alatt ál­ló Kuwait ügye került napi­rendre (Irak bejelentette, hogy Kuwait területét sajátjának te­kinti) tudjuk, hogy miért ria­dóztatták Anglia egész abban a térségében tartózkodó hadere­jét. Kuwait­ban a világ jelenlegi olajkészletének 20 százaléka ta­lálható, és az angolok igen je­lentős összegeket fektettek be a kincs kiaknázására. A kuwaiti olaj nélkül Anglia ipara és közlekedése, haditenge­részeti és légiereje mozdulatlan­ságra lenne ítélve és az angol üzleti köröket igen jelentős anyagi veszteségek érnék. A brit és nyugati imperialista köröknek azonban számolnia kell azzal, hogy a jelenleg még félgyarmati országok is belát­ható időn belül függetlenné fog­nak válni politikai, gazdasági téren egyaránt. És ebben az esetben a nyugati országok olaj­ellátása nyilvánvaló, hogy csak békés körülmények között, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásával lesz lehetséges. Ez a tény pedig a háború veszélyé­nek csökkentését fogja jelenteni ebben a korszakban. S. L. Olaj... olaj. Fúrótornyok emelkednek szerte az egész világon, a sarki hómezőktől a forró Szaharáig Olajjal működnek a harckocsi motorok ... és kerotén röpíti a büszke repülőgépeket .

Next