Lobogó, 1966. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-03 / 31. szám

B­udapest ebben az esz­tendőben a sportágak királynőjét, az atlétikát fo­gadhatja falai között: mi kaptunk megbízatást a sor­rendben nyolcadik atlétikai Európa-bajnokság megrende­zésére. A „királynő" kifejezés nem puszta szóvirág, tppén nálunk - ahol a labdarúgás tömegvonzása sokszorosan nagyobb mint az atlétikáé,­­ érdemes emlékeztetni arra, hogy az atlétika a legátfo­góbb, a legegyetemesebb sport. Ott is uralkodik, ahol az európai értelemben vett labdarúgást egyáltalán nem méltányolják - például az Egyesült Államokban. Sőt, va­lamilyen formában az atlé­tika elemeiből tevődik össze az összes többi sportág is. Gyorsaság, erő, lendület, ru­galmasság, állóképesség — mindez az atlétika különböző számainak alkotóeleme. Nem túlzás azt mondani, hogy az oly óriási érdeklődést kiváltó angliai világbajnokságon is éppen azok a csapatok sze­repeltek a legjobban, ame­lyeknek labdarúgói­­ egyben a legjobb atlétáknak is bizo­nyultak. Ha a magyar atléták most sikeresen ostromol­ják majd a sportok királynőjét - a tiszte­letükre rendezett ünnepi ban­kettet stílszerű lenne a város­ligeti Gundel-étteremben megtartani. Végül is azonban sikerült megállapodásra jutni, s el­döntötték, hogy Torinóban megrendezik az első „kísér­­leti" Európa-bajnokságot. A budapesti ülésen hatá­rozták meg az első EB szint­jeit is, tehát azt a színvona­lat, amelyet a versenyzőknek a selejtezőben el kellett ér­­niök, hogy joguk legyen a részvételre. Sporttörténeti szempontból rendkívül érde­kes összehasonlítani az akko­ri követelményeket a mosta­ni budapesti Európa-bajnok­­ság kötelező szintjeivel. 1934- ben a magasugróktól 180 cm-es ugrást követeltek a részvételhez — ma 206 cm-t. Egy távolugrónak akkor 680 cm-t kellett „röppennie", most 760 cm-t. A rúdugrók elé az első Európa-bajnok­­ság idején a 360 cm-es ma­gasságot állították minimá­lis követelményként. 1966- ban a szint 470 cm. A dobó­atléták számára sem kevés­bé meredek a fejlődés. Az első Európa-bajnokságon legalább 14 méterre kellett lökni a súlygolyót — az idei szint 17,70 cm. A diszkoszve­tés „normája" 32 év alatt 43 méterről 55 méterre, a ge­relyvetés 58 méterről 76 mé­terre emelkedett. (Összehasonlítás nélkül, közöljük a budapesti Euró­­pa-bajnokság néhány más sztenderdjét, amelyeket az európai bizottság koppenhá­gai ülésén állapítottak meg: 100 méteres síkfutás 10.5; 200 méter 21.2; 400 méter 47.3; 800 méter 1:49.0; 1500 méter 3:43; 5000 méter 14.0.5; 10 000 méter 29:20­; 3000 mé­teres akadályfutás, 8:46; 110 méteres gátfutás 14,4; 400 méteres gátfutás 52; kala­pácsvetés 64 méter.) Érdemes még megjegyez­ni, hogy az Európa-bajnok­­ságokon egy-egy atlétát min­den ország indíthat a külön­böző számokban — előzetes szint­ teljesítés nélkül, is. Vi­szont három-három verseny­zővel képviseltetheti magát abban az esetben, ha azok mind teljesítik a kötelező szintet 1966 augusztusáig.­rópai futóbajnok megjelené­se is. A bajnokot Fred Wal­­pole-nak hívták és korabeli feljegyzések szerint a mérföl­det (1609 méter) 4 perc 30 másodperc alatt futotta. (Mo­dern atlétikai szakértők szkeptikusak; ezt az időt túl jónak tartják ahhoz, hogy a majd kétszáz évvel ezelőtti A magyar atlétika sem ma­radt le a sportág modern startjáról. Annak idején Esz­­terházy Miksa gróf 1875 ta­vaszán megalakította az El­ső Magyar Atlétikai Egyletet és még ugyanabban az esz­tendőben az egyik pesti ka­szárnya udvarán az európai kontinensen elsőként rendez­tek nyilvános atlétikai verse­nyeket. A magyar atléták nemzetközi bemutatkozását az első újkori olimpia jelen­tette, s ez a bemutatkozás kitűnően sikerült. Dáni Nán­dor a 800 méteres síkfutás­ban a második lett. Szokoly Alajos 100 méteres síkfutás-A hőskort fémjelző első nevek után — vajon milyen nevek kerülhetnek a mostani Európa-bajnokságon a ma­gyar atlétika dicsőség­köny­vébe? A magyar atlétika ere­je jelenleg a dobószámokban van, s atlétikánk egészének világviszonylatban még nem sikerült újra kitörnie a máso­dik vonalból. A legnagyobb reménység kétségkívül a vi­lágcsúcstartó kalapácsvető Zsivótzky, aki legutóbb észak­amerikai versenykörútján sor­ra győzte le a legjobb kala­pácsvetőket. Mellette biztos reménységnek számít súlylö­kő Európa-rekorderünk, Var­jú Vilmos. Éppen a legutóbbi időszak eseményei biztosították azon­ban, hogy más területeken is vannak „felzárkózási" lehe­tőségek. Mecser Lajos pél­dául a júniusi nagy angliai versenyeken az olimpiai baj­feltételekhez­­ megfelelő ta­laj, futócipő hiánya stb.­­ igaz lehetne.) Walpole utódai az első re­kord után alig nyolcvan esz­tendővel, 1866-ban megala­kították a londoni „Amatőr Atlétikai Clubot” — általában ettől az időponttól számítják a modern atlétika kezdeteit. ban a harmadik, Kellner Gyu­la a maratoni futásban ugyancsak a harmadik. Különleges érdekesség. Hogy Szokoly viselte az első újkori olimpia 1-es rajtszá­mát... Utánuk, az 1900-as párizsi olimpia diszkoszvető bajnoka, Bauer Jenő írta be nevét a sporttörténet lapjai­ra, majd néhány hónappal később a hatalmas termetű Fóthy Nándor a világon el­sőnek dobta túl diszkosszal a 40 métert... Ezekben az években a fia­tal magyar atlétika az úttö­rő angolok után a második helyen állott Európában. nők, Clarke legyőzésével az európai­ ranglista élére ug­rott, fiatal távolugrónk, Hes­­sala pedig egyre kiválóbb és európai szinten is figyelemre méltó eredményeket ér el. A magyar atlétika nem egy fellendülés biztos sikereket ígérő csúcsán, hanem sokkal inkább a meglepetési lehető­ségeket tartogató erősödés kezdeti időszakában teríti ki az ünnepélyes fogadtatás piros szőnyegét a sportok ki­rálynője előtt. Remélhetőleg ez a kezdeti fellendülés is elég erős lesz ahhoz, hogy „megérjen" a helyezést el­érő magyar versenyzők szá­mára egy ünnepi vacsorát a Városligeti Gundel „zöld szo­bájában", ahol 1934 január 7-én az Európa-bajnokság születését ünnepelték. KÖVETKEZIK: A Déli-vasúttól a Népstadio­nig 1. Született: a Gundel zöld-szobában Torinóban; kísérleti EB Verseny a kaszárnyában Ki kerül a dicsőség könyvébe? Szokoly Alajos és Dáni Nándor Stankovits Szilárd Pecsét az okmányon Hiszen­­ az atlétikai Euró­­pa-bajnokság alapítóokmá­nyára is itt ütötték rá a pe­csétet. Magyarország volt ugyanis az atlétikai Európa­­bajnokságok kezdeményezője Az első világháború után a magyar Stankovits Szilárd, az akkori idők ismert atléti­kai szakembere és sportveze­tője javasolta először 1926- ban az atlétikai Európa-baj­­nokságok megtartását. Akko­riban a Nemzetközi Atlétikai Szövetség ezt elutasította, s Stankovitsnak hat esztende­ig kellett harcolnia, amíg 1932-ben a Nemzetközi Atlé­tikai Szövetség Los Angeles-i kongresszusa elfogadta újabb részletesebb előterjesztését és elvben beleegyezett az Európa-bajnokságok megtar­tásába. (Érdekes módon az volt az egyik kikötés, hogy a rende­ző országnak a benevezett száz legjobb versenyző szá­mára ingyen helyet és ellá­tást kell biztosítania.) A következő évben a Nem­zetközi Szövetség Tanácsa jó­váhagyta egy „európai bi­zottság" megalakítását, ame­lyet megbíztak a négyéven­ként rendezendő Európa-baj­­nokság szervezésével. A ma­gyar kezdeményezés jelentő­ségét azzal is elismerték, hogy a bizottság első elnöke Stankovits lett és magyar titkárt is kapott dr. Misángyi Ottó személyében. A bizott­ság első ülését is Budapes­ten tartották, az akkori Or­szágos Testnevelési Tanács Alkotmány utcai székházában 1934. január 7-én. Az ülés feladata az volt, hogy végre­­hajtsa a nemzetközi bizott­ságnak azt a határozatát, amely szerint Olaszországban még ugyanabban az eszten­dőben „kísérleti Európa-baj­­nokságot" kell tartani. A tanácskozáson érdekes viták zajlottak, amelyek bete­kintést engedtek a sportpoli­tika „taktikai” finomságaiba. Az olasz küldöttek ugyanis azt javasolták, hogy az 1500 méteres síkfutást mindjárt az első nap tartsák meg. Az ola­szok ugyanis biztosra vették világhírű középtávfutójuk, Beccali győzelmét, s úgy vél­ték, hogy ezután a második és harmadik napon nagyobb közönségre lehet számítani. Ugyanakkor bizonyos kezdet­leges technikai problémák is okoztak derültséggel vegyes izgalmakat. Így például a 3000 méteres akadályfutást kénytelenek voltak kihagyni a műsorból, miután az olasz rendezőség „a vizesárok meg­építésének technikai nehézsé­geire” hivatkozott. A szintek fejlődése jól mu­tatja, hogy a sportok király­nőjét ma jóval nehezebb meghódítani, mint ifjú korá­ban. Pedig­­ elég öreg ki­rálynőről van szó. Az atléti­ka nemcsak a legegyetemle­gesebb, hanem a legősibb sport is. Legalább négyezer évesek már az első szabá­lyos atlétikai versenyekről ér­kező jelzések. A görögök Kréta-szigetén és Achajában már az időszámításunk előtti kétezredik esztendőben ren­deztek atlétikai versenyt. Sőt, egy Ariszteosz nevű görög tör­ténész arról is említést tesz, hogy ugyanebben az időben „a távoli ködös északon" (leletek és írásos emlékek szerint valószínűleg az ír szi­geteken) is megmérkőztek egymással az atléták. Az at­létika kiemelkedő helyet ka­pott a görög klasszikus iro­dalomban. Már Homérosz le­írást ad atlétikai versenyek­ről, s az első ókori olimpiát időszámításunk előtt 884-ben, tehát jóval több, mint két és fél évezreddel ezelőtt tartot­ták. Évszázadok szakadékai után a XII. századbeli Ang­liából érkeznek az első hírek, feljegyzések atlétikai játékok­ról (II. Henrik király állítólag maga is részt vett ezeken a versenyeken. Később egyik utóda, V. Henrik versenyfu­tásban lelte örömét. Vill. Henrik pedig, aki egyébként az atlétikától meglehetősen távol eső területeken is tisz­tes eredményeket ért el, igen szerette a kalapácsvetést.) A XVII. századbeli Angliá­ban alkalmazták először az időmérést. Az 1788-as esz­tendőhöz fűződik az első ev­ Ma nehezebb a hódítás

Next