Lobogó, 1969. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-27 / 35. szám
Hat nemzet rádiósai rókalesen A Magyar Rövidhullámú Rádióamatőr Szövetség nemzetközi „rókavadász” bajnokságot rendezett Dunakeszin és környékén. Az izgalmas versenyen hat nemzet — Bulgária, NDK, Románia, Lengyelország, Szovjetunió és Magyarország — legjobb rádiósainak csapatai indultak. A képen Grecsihin, többszörös szovjet és Európa-bajnok. (STEFANIK PÁL felvétele) A SZOVJET FEGYVERES ERŐK ÖTVEN ÉVE A szovjet fegyveres erők történetének kiváló ismerői írták és szerkesztették az értékes, hasznos kötetet. (Zrínyi Katonai Kiadó). REMÉNYIK ZSIGMOND: A VÉN TELEPES CARMELO TÖRTÉNETE A néhány esztendeje elhunyt író különböző kötetekben és folyóiratokban közreadott novelái találhatók a Magvetőnél megjelent könyvben. AQUÍLINO RIBEIRO: FARKASÜVÖLTÉS A regény színhelye Észak-Portugália farkasok lakta hegyvidéke, amelynek emberlakóin is farkastörvények uralkodnak. (Magvető). VITRAY TAMÁS: MEXIKÓI MOZAIK A szerző az olimpia idején szerzett tapasztalatairól, élményeiről számol be rendkívül színesen, szórakoztatóan. (Táncsics). KÜRTHY GYÖRGY: DERŰ A DESZKÁN Négy évtizeden át gyűjtötte össze színészanekdotáit a szerző, aki maga is ismert művész. (Gondolat). GALABARDI ZOLTÁN: MEGJEGYZEM A kisregény hőse egy pesti vadgalamb, ,.aki” életmódja folytán olyan tapasztalatokat szerez az emberekről, amelyet érdemesnek tart a világ elé tárni. (Magvető). GOMBÓ PÁL: SZIGORÚAN NYILVÁNOS Szórakoztató — és megszívlelendő — szatirikus írásokat tartalmaz Gombó Pál könyve, amelyet Vasvári Anna illusztrált. (Szépirodalmi). WOLFGANG SCHREYER: FIGYELŐ SZEMEK AZ ÉGBOLTON A szerző a légi felderítés és légi kémkedés történetét írta meg érdekes, tanulságos könyvében. (Kossuth). RATKÓ ISTVÁN: TÁRSASUTAZÁS A témák sokfélesége, az élet minden jelensége iránti szerteágazó kíváncsiság a legjellemzőbb e noveláskötetre, amelyet a Szépirodalmi Kiadó jelentetett meg. SÁNDOR BÉLA: „ 6” VÉDELEM A Sakkozók Kiskönyvtára sorozat friss kötete ennek a viszonylag új védekezési rendszernek az összefoglalója. (Medicina) Ötkarika ide, olimpia oda, a lányokkal mindig zűr volt. Például, amikor Elis zsarnoka, bizonyos Oenomaus férjet keresett a lányának... Hippodamia szép volt, a papa gazdag, akadt hát kérő bőven. És itt kezdődött a botrány. — Vedd kocsidra Hippodamiát — mondta Oenomaus—, és indulj Korynthosnak. Én feláldozok egy kost Zeus oltárán, aztán utánatok hajtok. Dárdával a kezemben. És, ha utolérlek... Tizenhárom kérőt utolért a király, valamennyit ledöfte. S vitte a lányt visszafelé. Úgy tizenharmadszorra már Hippodamiának is elég zsenáns lehetett dolgavégezetlen hazakocogni a papával. Tizennegyediknek Pelops jelentkezett. Már ismerte a trükköt. Indulás előtt titokban meglazította Oenomaus harci szekerének tengelyét. A huncut zsarnokot saját lovai vonszolták halálba. Pelops elvette Hippodamiát, s aztán engesztelésül megrendezte Olympia ünnepségeit. Egy balhorgot, szépségem ! Olympiában női számokat is rendeztek. A lányok kétharmad stadionnyit futottak s aztán szépen elpárologtak. Ez a Héra-ünnepségek keretében történt, tizennégy nappal a férfiak versenyei előtt. Egyiptomban akkor már jó ötszáz éve vndoran sportoltak a lányok. Béni Hassan hagyott ránk egy falfestményt, a huszadik dinasztia idejéből, úgy i. e. 1200-ból. Két kecses fáraólány hever egymásnak vetett talppal, két legényke meg javában húzkodja őket felfelé. Társas gimnasztika, a törzs szigorúan nyújtva. Nyilván ez az oka, hogy a múmiák között még véletlenül sem találkozunk gerincferdülésessel. Aztán a görögök isnagyon „ráharaptak”. A dórok meg a jónok a gimnasztikára, a spártaiak a versenysportra. A Korona-domb közelében Pythia parancsára női futóversenyt rendeztek. Kyrenében, Spárta afrikai testvérvárosában még a római császárok idejében is versenyt futottak a lányok. Ahogy a légiókat ismerjük, minden okuk megvolt rá. Chios szigetén közös versenyek voltak, s a lányok még a fiúknál is gyorsabbaknak bizonyultak. Csak azt nem sikerült még tisztázni, hogy utánuk futottak-e, vagy előlük. Spártában ugróversenyeket rendeztek. Ez afféle időtartamszökdelés volt, helyből, magasra emelt karokkal, ki győzi tovább. Egy bajnoknő ezer szökkenésig is elvitte és ezért a lykurgosi hagyományok szerint az „aranyat hordozó” címet kapta. A római Propertius csodálatos szépségű elégiában énekelte meg a spártai sportiskolát, ahol a lányok nemcsak futásban, labdajátékban és diszkoszhajításban versenyeztek, hanem birkózásban és ökölvívásban is. Az elégia műfaját tekintve tragikus hangú lírai költemény. Nem nehéz elképzelni, mi érhette Propertiust a spártai leányöklözők részéről Egy ilyen spártai szilajság Arisztophanész Lüszisztratéjában is szerepel. Lampitonak hívják, akrobatikus ugrásokat mutat be a színpadon. Díszítő jelzői közül csak néhányat sorolnánk fd: „legkedvesebb”, „napbarnított”, „nagyizomzatú”, „bikaerős”. Szegény Propertius. Mutasd meg a... A , rodoszi Kallipatria férje fiatalon hunyt el, s az asszonykára bízta tehetséges kisfiúk sportkarrierjének egyengetését. A játékok színhelyére nő halálbüntetés terhe mellett nem tehette be a lábát, Kallipatria tehát férfigúnyában kísérte Olympiába a kis fickót. A legényke a gyermekversenyek ökölvívószámaiban indult és bajnokságot nyert. Az utolsó K. O. után Kallipatria felpattant helyéről, hogy fiához siessen. Köntöse megakadt, végighasadt s abban a pillanatban kiderüt, hogy a rövidhajú edző korántsem férfi. Halálbüntetés helyett mindenki viharosan megtapsolta. Egyrészt, mert még igen jó karban volt, másrészt, mivel története pillanatok alatt elterjedt, Kallipatria méltósággal távozott, a bíróság viszont — hasonló esetek elkerülésére — rögtön bevezette a szexvizsgálatot. Méghozzá a legtudományosabb és legegyszerűbb formában. Kimondták, hogy a jövőben minden atléta és minden edző csakis meztelenül léphet az arénába. Bikini A római nők sportjáról egyetlen mozaik nyomán is szép, sőt, kerekded képet alkothatunk. A mozaikot Maximilianus Herculeus császár (245—310) Piazza Amerina-i palotájával kaparták elő, színes, élénk, mozgalmas, akár egy sportfotó. Tíz nőalak látható rajta, egy jóképű gerelyvetőnő, egy csinos szőkeség kis súlyzókkal, egy diszkoszdobó hajadon csábos mosolylyal, két vágtázó leány széttárt karokkal, a mellbedobás pózában, aztán ketten labdáznak, hárman pedig egymást ünnepüik valamiféle női okból. Valamennyien vidámak, egészségesek, mindannyian modern szabású bikinit hordanak. Határozottan ismerősöknek tűnnek. Olyasfélék, mint a szomszéd Macsákék bögyös kis Icukája. Jó ég, az a Maximilianus Herculeus aztán tudott élni. K. K. K. Aztán jó párszáz évre felöltöztek a lányok. Méghozzá végzetes módon. Számtalan kötöttség csavarodott a tagjaikra, a kor szépségideálja az aszténiás nyamvadtka lett, beépített migrénnel. Az asszonyok ajtajára felírták a három K-betűt (Kinder, Knrehe, Kirche), a gyermek, konyha, templom hármas egysége egy életre elvette a kedvüket mindenfajta huncúrtól. Persze, hogy sok-sok idő múltán is csak félszeg, enyhén komikus módon próbáltak mocorogni. Még a rettenetesen haladó, az ipari forradalmon diadallal átlendült Anglia is csak a múlt század közepén nyitott nekik tenyérnyi rést a tornaterembe. 1829-ben jelent meg Heinrich Clias alapvető műve, a „Kallisthenia, avagy gyakorlatok a női szépség és erő felkeltésére.” Helybenfutás, szökdécselés, térdemelés, kötélugrás és néhány botgyakorlat szerepelt Clias mester programján. A nyakig gombolt és bokáig kapcsolt sportruhában vehemensebb mozdulatokra amúgy sem telt volna. Hiszen Gammischban még 1920-ban is törvény kötelezte a síző leányokat, hogy nadrágjuk fölé decens szoknyacsíkát kössenek. Pediig a weimari köztársaságot nem éppen a merev prüdéria jellemezte. Különös, hogy a hegyek között hamarabb magukra találtak a lányok. 1822-ben két bátor asszonyság megmászta a meráni Lándzsahegy 2433 méteres csúcsát, 1838-ban pedig Henriette d’Angeville egyedül birkózott meg a Mont Blanckal. Rettentő szőrmekalapjával, pásztorbotjával, két kis kriptamécsesével, roppant bábatáskájával, bokában fűzött bugyogójával, hegyes arcával olyan volt a derék hölgy, mint valami bizarr sólyommadár. Hát ennél azért mi már meszszebb jutottunk Pest-Budán. A budai szűz Szekrényessy József írja a Társalkodó című lap 1836-os, 56. számában: — Július 10-én, vasárnap délelőtt 11 órakor nagy kiúszást tartottak. Mintegy 50 úszó személy czifra kísérő ladikokkal s trombitás muzsikával a pesti polgári úszóiskolából kiindulva s a Dunán Pesttől Budáig kinyúlva, egyenes homlokvonalban frontot tartott a híd felé. E front előtt egy úszó amazon is, bizonyos fiatal budai kisasszony ment elöl, két úszó gyermektől lévén csak környezve, akik cavaliers servants-okként két feltartott zászlócskát vittek tisztelet gyanánt mellette. A parton kísérő sokaság örömzaja közt úsztak le a királyi sóházig, hol mindnyájan egy ponton a partra szálltak s az ottani szálláson kényelmesen előbbi, vasárnapi hüvelyekbe öltöztek. Erre spéciet befizettünk volna. Egy Jégcsillag 1912-ből... ... s három 1968-ból. Balról : Seifert, Fleming, Maskova Egy elsőosztályú dór tornásznő. Mozdulata könnyed, kecses, szerelése pedig kimondottan mesterfokú...