Lobogó, 1969. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-10 / 37. szám

Lépjünk bátran előre a haderőn kívüli honvédelmi felkészítésben A párt és a kormány határozatai alapján 1968-ban a haderőn kívüli honvédelmi felkészülésnek — mind a Magyar Honvédelmi Szövetségben, mind a tanintézetek­ben — minőségileg új, Intenzív szakasza kezdődött el. Az eltelt viszonylag rövid idő tapasztalatai természe­tesen még nem adnak alapot minden részletre kiter­jedő és átfogó következtetések levonására. Bizonyos, méghozzá lényeges tanulságokat azonban nyújtanak, s az ügyet előrevivő tennivalók felismerésére lehetőséget adnak. Az illetékes szervek — különös tekintettel az előző tan­év zárására és az idei tanév­nyitásra — részben már el­végezték, részben most végzik az elemzést az iskolai honvédelmi ismeretek oktatással kapcsolatban, s meg­történt a felmérés az MHSZ-ben is. Ezeknek alapján folyik már a következő esztendőben szükséges tenni­valóik végrehajtásának előkészítése,­­ akikben arra vál­lalkozunk, hogy a legáltalánosabb alapkövetkeztetéseket vonjuk le elsősorban az MHSZ és a hadsereg, valamint a fegyveres testületek kapcsolataira, együttes ténykedé­seire vonatkozóan. Erre annál is inkább szükség van, mert egyrészt egyre növekszik az érdeklődés e szervek ténykedése iránt, segítségüket fokozottan igényelve, más­részt pedig a következő néhány hónap az erőteljes számvetés és tervezés időszaka lesz. Az említett határozatok eddigi végrehajtásáról egyér­telműen azt lehet mondani, hogy a kezdés jól sikerült. E megállapítás értékét csak növeli, hogy az új felada­tokkal járó problémáik egész sorát kellett viszonylag rö­vid idő alatt tisztázni, alapvető dokumentumokat meg­szerkeszteni, értelmezni, majd országos méretekben rea­lizálni. Ez utóbbi - éppen jellegénél fogva - némi késést is szenvedett, hiszen - a vártnak megfelelően — jónéhány nehézségbe ütközött. A megkívánt tömeges méretnek megfelelő feltételek — mind a személyiek (oktatók), mind az anyagiak (lőterek, fegyverek, lőszer, rablók) — az or­szág egyes területein igen hiányosan voltak meg. Emel­lett — bár a határozatok a lakosság egészének, a peda­gógusok és a szülök túlnyomó többségének osztatlan helyeslését váltották ki - akadtak szemléletbeli nehéz­ségek is. Tehettünk volna tebet is a felvilágosítás eszközeivel a határozatok érdemibb megvilágításáért, ám így is­­ a párt politikája iránti általános bizalomnak, s a lakos­ságban mélyen élő hazafias és i­nternpci­opoti­sta érzé­seknek eredményeként — az egyesek részéről nem egé­szen oktalanul megnyilvánult kételyek, s a még keve­sebbek részéről egyáltalán nem indokolt oppozíciók nem nyertek teret. Ellenkezőleg! Az aggályoskodók és ellen­zők tekintélyes része is meggyőződhetett arról, hogy a határozatok mentesek mindenféle kardcsörtetéstől, s hogy a szándéktól mi sem idegenebb, mint valamiféle rali­­tarizálás. Az is világossá vált mindenki előtt, hogy a balesetveszély — amely érthető módon a legpozitívabb szemléletű szülőket is foglalkoztatta —, az irányító szer­vek figyelmének központjában áll. Ennek eredményeként a balesetek sem számukat, sem különösen jellegüket tekintve nem vatták komolyak. Összegezve elmondhatjuk tehát, hogy amit és ahogy csináltunk a honvédelmi felkészítésben, az megfelel a párt minden tekintetben mértéktartó politikájának. Figyelmet érdemlő kezdeményezőkészség, ötletesség és aktivitás jellemezte a múlt időszakot éppen a mutat­kozó gondok megoldásában, a nehézségek leküzdésében. Érthetően a honvédelmi ismeretek iskolai oktatásának bevezetésével kapcsolatban főleg a testnevelő tanárokra és osztályfőnökükre, míg az MHSZ-kisboktton kialakított honvédelmi felkészítéssel kapcsolatban az MHSZ-veze­­tőkre és aktivistákra hárult a legnagyobb feladat. Az is­kolai munkában jelentős részt vállaltak a hivatásos és tartalékos tiszt és tiszthelyettes, illetve a katonaviselt szülők is, főleg ott, ehol a tantestületben sok a nő. A várakozásnak megfelelően — sőt jobban — beváltak az iskolai honvédelmi napok, a honvédelmi járőrverse­nyek (főként azok, amelyeket össze tudtak kötni lövé­szetekkel), a laktanyalátogatósok, a technikai bemuta­tók, a katonai jellegű film- és diafilm-vetítéseik. A szün­idők jó kihasználásával sikerült növelni a pedagógusok szakmai felkészültségét, fölkészíteni a lövészetvezetők­et, akiknek száma is nőtt. Kialakultak az érdekelt szervek munkakapcsolatai is. A meglevő problémák ellenére is lényegesen célirá­nyosabb (számban, minőségben, területi megosztásban egyaránt) az MHSZ-klubokban folyó honvédelmi felké­szítés. Ehhez a csapatok is jelentősen hozzájárultak, s a kezdeti eredményeket már ők is érzik! Az eredmények további, még erőteljesebb kibontakozása minden bizony­­nyal további segítőkészségre sarkallja majd az alakula­tokot. Úgy tűnik, a valóság talaján állunk, amikor így fo­galmazunk: a honvédelmi ismeretek oktatása az iskolák­ban és a honvédelmi felkészítés új formája az MHSZ- klubokban egészében véve egészséges gyökeret eresz­tett, s megvan a remény arra, hogy a tapasztalatok birtokában, a lehetőségek jobb kihasználásával már a következő évben jelentősen előrelépjünk. Meggyőződésünk szerint nem szorul különösebb ma­gyarázatra, hogy e biztató eredmények továbbfejleszté­sével kapcsolatban a fő figyelmet a közvetlen honvédel­mi felkészítésre — tehát a tanintézetekben és az MHSZ klubjaiban folyó ilyen irányú meghatározott tevékeny­ségre - kell a jövőben is fordítanunk. Arra, hogy ennek szelleme továbbfejlődjön, színvonala emelkedjen, vonz­ereje javuljon, hitele fokozódjon. Más szóval: az életkori sajátosságoknak, a tanintézetek, illetve MHSZ-klubok jellegének megfelelően a honvédelmi ismeretek mind hatékonyabb, egyben élménydúsabb oktatását kel első­sorban elősegítenünk. Ennek alapja kétségtelenül a tanintézetekben, illetve MHSZ-­clubokban végzett munka gondos és pedagógiai­lag megfontolt tervezése. Bár e téren országos viszony­latban megnyugtatók a tapasztalatok, találni végleteket is. Márpedig mind a feladatok megcsonkítása, mind túl­licitálásuk egyaránt kóros! (Forrásuk közös: az utasítá­soknak, előírásoknak, az egész téma lényegének nem pontos ismerete). Nem kétséges, hogy a lövészetek, az azokkal összekapcsolt honvédelmi napok és sárárverse­­nyek élményszerű ünnepélyessége és hatékonysága kell, hogy a jövőben is reflektorfényben legyen. A segítés területein aligha kell változtatnunk. Az eze­ket szabályozó parancsok és utasítások jók, nem szorul­nak módosításra. A végrehajtás módjára, a segítés for­máira vonatkozólag azonban­­ az adott lehetőségeken belül még több bátorságra és kezdeményezőkészségre van szükség. Elsősorban az ezzel kapcsolatos tapasztala­tokat kívánatos helyileg elemezni, a munkát értékelni, elismerni, s a személyes felelősséget erősíteni. Ez utóbbit úgy is, hogy állandósítsuk a társadalmi munkát végző irányítóikat. A lövészetek lebonyolításának segítése továbbra is kü­lönösen fontos, hiszen ezekkel kapcsolatban jelentkezik a legjobban a sikerélmény. A megfelelő lőterek, a jó fegyver, a szakszerű oktatás, a szabályszerű lövészeti körülmények a siker alapjai. Itt kel ismételten hang­súlyozni a hozzáértést és a fegyelmet, mint a baleset­veszély leghatásosabb ellenszereit. Kívánatos az erők ésszerű elosztásának további javí­tása is (patronáló szervek, csapatok, intézetek). Ezzel kapcsolatban tovább szükséges erősíteni az MHSZ-szer­­vek egyeztető szerepeit, hogy a sokféle helyi kapcsolat és érdek miatt még nem egy helyen taposztalható diffe­renciáltságot csökkenthessük. Javíthatunk a laktanya látogatások, a technikai és más bemutatók színvonalán is körültekintőbb előkészítéssel és gondosabb szervezéssel. Jobban kel segítenie a had­seregnek a pedagógusok és az MHSZ-oktatók - a jö­vőben még inkább differenciált - felkészítését is. A napi értelemben vett segítség leginkább igényelt — egyben legnehezebb — területei: a pedagógusnők helyet­tesítése az egyes témáikban, az osztatlan iskolák támo­gatása, valamint a fegyvernemi tartalékos tisztekkel és tiszthelyettesekkel foglalkozó kislétszámú MHSZ tartalé­kos klubok segítése. Ezeknek és a más jellegű problémáknak (lövészetve­­zető-, lőtér-, fegyverhiányok, és így tovább) megoldásá­ban a hadseregnek a korlátozott anyagi lehetőségek, beszerzési, ellátási nehézségek, s a sokirányú egyéb elfog­laltság miatt elsősorban nem a támogatás mennyiségi nö­velésével (helyenként persze azzal is­), hanem inkább nagyobb tervszerűséggel, az erők jobb elosztásával kel segítenie. Mivel pedig ez a munka csak akkor lehet eredményes, hogyha akik végzik, azoknak nagyobb az áttekintése, kézenfekvő a következtetés: az MHSZ helyi (kerületi, városi, megyei, fővárosi) vezetésének a titkár személyes irányításával kell elvégeznie a tervezést, a gazdálkodást, a koordinálást. Ez nem egyenlő a honvédelmi ismeretek oktatásának, a honvédelmi felkészítésre irányuló vala­mennyi tevékenységnek az irányításával! Ám az egyéb­ként jelzett kérdésekben közreműködni, kezdeményezni, a feladatokat egyeztetni — az MHSZ-nek minden szin­ten feladata. Ugyanakkor az is kívánatos, hogy a meg­levő együttműködési tervek valá fordításáért az együtt­működő szervek helyi vezetői is tegyenek meg minden tőlük telhetőt. A gondok és nehézségeik leküzdésének szükségessége a központi szerveket is arra sarkallja, hogy a rájuk tar­tozó kérdésekben további erőfeszítéseket tegyenek. Kü­lönösen vonatkozik ez az objektív feltételek javítására,­­így például kívánatos tö­bb központilag készítendő terv­vel és persze anyagiakkal is segíteni a szabadban épí­tendő és a helyiségbeni (pince, szoba) lőterek kialakí­tását. Sürget a légpuska- és kispuska-gond megoldása is. A különböző fogalmakat szemléltető több és jobb tablóra, metszetre és egyéb segédletre is szükség van. Mindezen feladatok végrehajtására a központi szer­vek megfelelő elgondolásaikkól rendelkeznek, s bár bi­zonyos határok között, de jelentősek anyagi lehetőségeik is. Megvalósításuk minden bizonnyal tapínthatóan érző­dik majd a végrehajtó szervek nagy részénél - érthetően azonban sajnos még nem mindenütt. Sokat kell tennünk a tapasztalatok áttalen osztásáért, a jó ötletek, hasznos kezdeményezések elterjesztéséért is, főleg a sajtó, a rádió és a televízió rendszeresebb és átgondoltabb, segítségével. Az MHSZ-s klubokban folyó honvédelmi felkészítéssel kapcsolatban fontos feladat a klubok elhelyezésé­nél nagyobb összhangját biztosítani a hadsereg igényeivel. Az is rendkívül fontos, hogy a csapatoknál nagyobb fi­gyelmet fordítsonok a behívottak előképzettségük sze­rinti elosztására és megfelelő beosztására is. Mindezek­ben az MHSZ-vezetőknek, a kiegészítő és csoportpa­­rancs­nok­oknak és törzseknek egyaránt körültekintőbben szükséges együttműködniük, s a hadsereg részéről a parancsok és utasítások adta kereteken belül a klubok­nak nagyobb segítséget kel adni. Ez az együttműködés több utánjárást kíván, de visszatérül, mert ö­s­szeh­oson- Mhabatsonul javítja a hatásfokot, egyszerűen értelmet ad az egész törekvésnek. A honvédelmi felkészítés fokozottabb folytatása, az alap­vető honvédelmi ismeretek átgondolt oktatása a tanin­tézeteidben és az MHSZ klubjaiban­­ pártunk honvé­delmi politikája megvalósításának fontos részét képezi, és új, nagy lehetőségeket nyit az ifjúság hazafias és honvédelmi neveléshez. Ez a tevékenység ugyan első­sorban a tanintézetekben és az MHSZ-klubokban folyik, de csak széles körű társadalmi együttműködéssel való­sulhat meg. Tegyünk meg hát mindannyian minden tőlünk telhetőt e méltán nagyszerű hazafias ügy mind sikere­sebb előreviteléért és megoldásáért ! írta: OLÁH ISTVÁN vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes

Next