Lobogó, 1969. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-10 / 37. szám
Lépjünk bátran előre a haderőn kívüli honvédelmi felkészítésben A párt és a kormány határozatai alapján 1968-ban a haderőn kívüli honvédelmi felkészülésnek — mind a Magyar Honvédelmi Szövetségben, mind a tanintézetekben — minőségileg új, Intenzív szakasza kezdődött el. Az eltelt viszonylag rövid idő tapasztalatai természetesen még nem adnak alapot minden részletre kiterjedő és átfogó következtetések levonására. Bizonyos, méghozzá lényeges tanulságokat azonban nyújtanak, s az ügyet előrevivő tennivalók felismerésére lehetőséget adnak. Az illetékes szervek — különös tekintettel az előző tanév zárására és az idei tanévnyitásra — részben már elvégezték, részben most végzik az elemzést az iskolai honvédelmi ismeretek oktatással kapcsolatban, s megtörtént a felmérés az MHSZ-ben is. Ezeknek alapján folyik már a következő esztendőben szükséges tennivalóik végrehajtásának előkészítése, akikben arra vállalkozunk, hogy a legáltalánosabb alapkövetkeztetéseket vonjuk le elsősorban az MHSZ és a hadsereg, valamint a fegyveres testületek kapcsolataira, együttes ténykedéseire vonatkozóan. Erre annál is inkább szükség van, mert egyrészt egyre növekszik az érdeklődés e szervek ténykedése iránt, segítségüket fokozottan igényelve, másrészt pedig a következő néhány hónap az erőteljes számvetés és tervezés időszaka lesz. Az említett határozatok eddigi végrehajtásáról egyértelműen azt lehet mondani, hogy a kezdés jól sikerült. E megállapítás értékét csak növeli, hogy az új feladatokkal járó problémáik egész sorát kellett viszonylag rövid idő alatt tisztázni, alapvető dokumentumokat megszerkeszteni, értelmezni, majd országos méretekben realizálni. Ez utóbbi - éppen jellegénél fogva - némi késést is szenvedett, hiszen - a vártnak megfelelően — jónéhány nehézségbe ütközött. A megkívánt tömeges méretnek megfelelő feltételek — mind a személyiek (oktatók), mind az anyagiak (lőterek, fegyverek, lőszer, rablók) — az ország egyes területein igen hiányosan voltak meg. Emellett — bár a határozatok a lakosság egészének, a pedagógusok és a szülök túlnyomó többségének osztatlan helyeslését váltották ki - akadtak szemléletbeli nehézségek is. Tehettünk volna tebet is a felvilágosítás eszközeivel a határozatok érdemibb megvilágításáért, ám így is a párt politikája iránti általános bizalomnak, s a lakosságban mélyen élő hazafias és internpciopotista érzéseknek eredményeként — az egyesek részéről nem egészen oktalanul megnyilvánult kételyek, s a még kevesebbek részéről egyáltalán nem indokolt oppozíciók nem nyertek teret. Ellenkezőleg! Az aggályoskodók és ellenzők tekintélyes része is meggyőződhetett arról, hogy a határozatok mentesek mindenféle kardcsörtetéstől, s hogy a szándéktól mi sem idegenebb, mint valamiféle ralitarizálás. Az is világossá vált mindenki előtt, hogy a balesetveszély — amely érthető módon a legpozitívabb szemléletű szülőket is foglalkoztatta —, az irányító szervek figyelmének központjában áll. Ennek eredményeként a balesetek sem számukat, sem különösen jellegüket tekintve nem vatták komolyak. Összegezve elmondhatjuk tehát, hogy amit és ahogy csináltunk a honvédelmi felkészítésben, az megfelel a párt minden tekintetben mértéktartó politikájának. Figyelmet érdemlő kezdeményezőkészség, ötletesség és aktivitás jellemezte a múlt időszakot éppen a mutatkozó gondok megoldásában, a nehézségek leküzdésében. Érthetően a honvédelmi ismeretek iskolai oktatásának bevezetésével kapcsolatban főleg a testnevelő tanárokra és osztályfőnökükre, míg az MHSZ-kisboktton kialakított honvédelmi felkészítéssel kapcsolatban az MHSZ-vezetőkre és aktivistákra hárult a legnagyobb feladat. Az iskolai munkában jelentős részt vállaltak a hivatásos és tartalékos tiszt és tiszthelyettes, illetve a katonaviselt szülők is, főleg ott, ehol a tantestületben sok a nő. A várakozásnak megfelelően — sőt jobban — beváltak az iskolai honvédelmi napok, a honvédelmi járőrversenyek (főként azok, amelyeket össze tudtak kötni lövészetekkel), a laktanyalátogatósok, a technikai bemutatók, a katonai jellegű film- és diafilm-vetítéseik. A szünidők jó kihasználásával sikerült növelni a pedagógusok szakmai felkészültségét, fölkészíteni a lövészetvezetőket, akiknek száma is nőtt. Kialakultak az érdekelt szervek munkakapcsolatai is. A meglevő problémák ellenére is lényegesen célirányosabb (számban, minőségben, területi megosztásban egyaránt) az MHSZ-klubokban folyó honvédelmi felkészítés. Ehhez a csapatok is jelentősen hozzájárultak, s a kezdeti eredményeket már ők is érzik! Az eredmények további, még erőteljesebb kibontakozása minden bizonynyal további segítőkészségre sarkallja majd az alakulatokot. Úgy tűnik, a valóság talaján állunk, amikor így fogalmazunk: a honvédelmi ismeretek oktatása az iskolákban és a honvédelmi felkészítés új formája az MHSZ- klubokban egészében véve egészséges gyökeret eresztett, s megvan a remény arra, hogy a tapasztalatok birtokában, a lehetőségek jobb kihasználásával már a következő évben jelentősen előrelépjünk. Meggyőződésünk szerint nem szorul különösebb magyarázatra, hogy e biztató eredmények továbbfejlesztésével kapcsolatban a fő figyelmet a közvetlen honvédelmi felkészítésre — tehát a tanintézetekben és az MHSZ klubjaiban folyó ilyen irányú meghatározott tevékenységre - kell a jövőben is fordítanunk. Arra, hogy ennek szelleme továbbfejlődjön, színvonala emelkedjen, vonzereje javuljon, hitele fokozódjon. Más szóval: az életkori sajátosságoknak, a tanintézetek, illetve MHSZ-klubok jellegének megfelelően a honvédelmi ismeretek mind hatékonyabb, egyben élménydúsabb oktatását kel elsősorban elősegítenünk. Ennek alapja kétségtelenül a tanintézetekben, illetve MHSZ-clubokban végzett munka gondos és pedagógiailag megfontolt tervezése. Bár e téren országos viszonylatban megnyugtatók a tapasztalatok, találni végleteket is. Márpedig mind a feladatok megcsonkítása, mind túllicitálásuk egyaránt kóros! (Forrásuk közös: az utasításoknak, előírásoknak, az egész téma lényegének nem pontos ismerete). Nem kétséges, hogy a lövészetek, az azokkal összekapcsolt honvédelmi napok és sárárversenyek élményszerű ünnepélyessége és hatékonysága kell, hogy a jövőben is reflektorfényben legyen. A segítés területein aligha kell változtatnunk. Az ezeket szabályozó parancsok és utasítások jók, nem szorulnak módosításra. A végrehajtás módjára, a segítés formáira vonatkozólag azonban az adott lehetőségeken belül még több bátorságra és kezdeményezőkészségre van szükség. Elsősorban az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat kívánatos helyileg elemezni, a munkát értékelni, elismerni, s a személyes felelősséget erősíteni. Ez utóbbit úgy is, hogy állandósítsuk a társadalmi munkát végző irányítóikat. A lövészetek lebonyolításának segítése továbbra is különösen fontos, hiszen ezekkel kapcsolatban jelentkezik a legjobban a sikerélmény. A megfelelő lőterek, a jó fegyver, a szakszerű oktatás, a szabályszerű lövészeti körülmények a siker alapjai. Itt kel ismételten hangsúlyozni a hozzáértést és a fegyelmet, mint a balesetveszély leghatásosabb ellenszereit. Kívánatos az erők ésszerű elosztásának további javítása is (patronáló szervek, csapatok, intézetek). Ezzel kapcsolatban tovább szükséges erősíteni az MHSZ-szervek egyeztető szerepeit, hogy a sokféle helyi kapcsolat és érdek miatt még nem egy helyen taposztalható differenciáltságot csökkenthessük. Javíthatunk a laktanya látogatások, a technikai és más bemutatók színvonalán is körültekintőbb előkészítéssel és gondosabb szervezéssel. Jobban kel segítenie a hadseregnek a pedagógusok és az MHSZ-oktatók - a jövőben még inkább differenciált - felkészítését is. A napi értelemben vett segítség leginkább igényelt — egyben legnehezebb — területei: a pedagógusnők helyettesítése az egyes témáikban, az osztatlan iskolák támogatása, valamint a fegyvernemi tartalékos tisztekkel és tiszthelyettesekkel foglalkozó kislétszámú MHSZ tartalékos klubok segítése. Ezeknek és a más jellegű problémáknak (lövészetvezető-, lőtér-, fegyverhiányok, és így tovább) megoldásában a hadseregnek a korlátozott anyagi lehetőségek, beszerzési, ellátási nehézségek, s a sokirányú egyéb elfoglaltság miatt elsősorban nem a támogatás mennyiségi növelésével (helyenként persze azzal is), hanem inkább nagyobb tervszerűséggel, az erők jobb elosztásával kel segítenie. Mivel pedig ez a munka csak akkor lehet eredményes, hogyha akik végzik, azoknak nagyobb az áttekintése, kézenfekvő a következtetés: az MHSZ helyi (kerületi, városi, megyei, fővárosi) vezetésének a titkár személyes irányításával kell elvégeznie a tervezést, a gazdálkodást, a koordinálást. Ez nem egyenlő a honvédelmi ismeretek oktatásának, a honvédelmi felkészítésre irányuló valamennyi tevékenységnek az irányításával! Ám az egyébként jelzett kérdésekben közreműködni, kezdeményezni, a feladatokat egyeztetni — az MHSZ-nek minden szinten feladata. Ugyanakkor az is kívánatos, hogy a meglevő együttműködési tervek valá fordításáért az együttműködő szervek helyi vezetői is tegyenek meg minden tőlük telhetőt. A gondok és nehézségeik leküzdésének szükségessége a központi szerveket is arra sarkallja, hogy a rájuk tartozó kérdésekben további erőfeszítéseket tegyenek. Különösen vonatkozik ez az objektív feltételek javítására,így például kívánatos több központilag készítendő tervvel és persze anyagiakkal is segíteni a szabadban építendő és a helyiségbeni (pince, szoba) lőterek kialakítását. Sürget a légpuska- és kispuska-gond megoldása is. A különböző fogalmakat szemléltető több és jobb tablóra, metszetre és egyéb segédletre is szükség van. Mindezen feladatok végrehajtására a központi szervek megfelelő elgondolásaikkól rendelkeznek, s bár bizonyos határok között, de jelentősek anyagi lehetőségeik is. Megvalósításuk minden bizonnyal tapínthatóan érződik majd a végrehajtó szervek nagy részénél - érthetően azonban sajnos még nem mindenütt. Sokat kell tennünk a tapasztalatok áttalen osztásáért, a jó ötletek, hasznos kezdeményezések elterjesztéséért is, főleg a sajtó, a rádió és a televízió rendszeresebb és átgondoltabb, segítségével. Az MHSZ-s klubokban folyó honvédelmi felkészítéssel kapcsolatban fontos feladat a klubok elhelyezésénél nagyobb összhangját biztosítani a hadsereg igényeivel. Az is rendkívül fontos, hogy a csapatoknál nagyobb figyelmet fordítsonok a behívottak előképzettségük szerinti elosztására és megfelelő beosztására is. Mindezekben az MHSZ-vezetőknek, a kiegészítő és csoportparancsnokoknak és törzseknek egyaránt körültekintőbben szükséges együttműködniük, s a hadsereg részéről a parancsok és utasítások adta kereteken belül a kluboknak nagyobb segítséget kel adni. Ez az együttműködés több utánjárást kíván, de visszatérül, mert összehoson- Mhabatsonul javítja a hatásfokot, egyszerűen értelmet ad az egész törekvésnek. A honvédelmi felkészítés fokozottabb folytatása, az alapvető honvédelmi ismeretek átgondolt oktatása a tanintézeteidben és az MHSZ klubjaiban pártunk honvédelmi politikája megvalósításának fontos részét képezi, és új, nagy lehetőségeket nyit az ifjúság hazafias és honvédelmi neveléshez. Ez a tevékenység ugyan elsősorban a tanintézetekben és az MHSZ-klubokban folyik, de csak széles körű társadalmi együttműködéssel valósulhat meg. Tegyünk meg hát mindannyian minden tőlünk telhetőt e méltán nagyszerű hazafias ügy mind sikeresebb előreviteléért és megoldásáért ! írta: OLÁH ISTVÁN vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes