Lobogó, 1970. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-10 / 24. szám
KÜZDELEM A GÁTAKON Az ember nem arra született, hogy legyőzzék Hemingway szavait idézzük. És most látjuk, milyen igazaik: az ember győzelemre született. Néha ugyan elhagyja magát, szájából keserűen bugygyannak elő a szavak s szeméből a könnyek, de erőt vesz magán, elmosolyodik, és folytatja, amit abbahagyott. Egy pillanat csak az egész. S akinek szeme láttára dőlt romba a hosszú évek munkájával épített háza, az a következő pillanatban a gátra rohan. Védeni a másokét, a szomszédét, a rokonét, embertársáét. Tragikusan nagyszerűek ezek a pillanatok ; igazak, emberiek. És vajon hány ilyen pillanat játszódott le az elmúlt hónapban, Tunyogmatolcstól Szegedig... ? Minden tőlük telhetőt megtesznek. Röviden így summázhatnánk Jánoska Gergely alezredesnek, az MHSZ Csongrád megyei titkárának szavait. Ahol lehet, segítenek. — Meglesz — mondja az alezredes a telefonba —, meglesz! Álmatlanságtól vörös szemmel ismételi. ..Rendben van, megpróbálunk mindent, amit lehet!” — Hódmezővásárhelyen most legalább tízezerrel többen vagyunk — mondja Murányi László, városi MHSZ-titkár —, sok a gond, a tennivaló. A mi családunk is megszaporodott: három, Makóról kitelepített asszonyt fogadtunk be. A titkár napok óta a munkásőrségen teljesít szolgálatot, irányít, szervez, összeköttetést tart, tanácsokat ad. Éjjel-nappal. Szeme vörös az álmatlanságtól. — Egy hét óta egyetlen nyugodt éjszakám volt, amikor valamicskét aludhattam. De nemcsak én, a többiek is így vannak — teszi hozzá. A munkásőrlaktanya udvarán beszélgetünk, szemben, az utca másik oldalán, a strandról, tánczene hallatszik. Odanézek. Laci bácsi elkapja tekintetemet,majd csendben megjegyzi: „Csak hadd szórakozzanak! Az élet nem állhat meg, menni kell mindennek tovább!” Maroslele határában őrség tartóztat fel, be- és kilépni csak engedéllyel lehet. A katonák mellett bajuszos bácsika két tehenet legeltet. — Jó napot — fogadja köszönésünket —, jó napot fiam, békét, nyugalmat! — És hátrapillant, a gát irányába. A falut részlegesen kiürítették, csak a férfiak maradhattak itt. Az utcákon várakozó teherautóoszlopok és szovjet kétéltűek. Veszprém, Szombathely, Budapest, Ajka, Várpalota — olvasom a kocsik feliratait. Az emberek csoportokba verődve beszélgetnek. A tanácsháza előtt magas, napbarította férfi lép hozzánk. — Most mire várunk? Miért nem ürítik ki a házakat? Legalább egy kocsit adjanak, hogy a tévét meg az értékesebb dolgokat kimenthessük! Két éjszaka dolgoztunk derékig vízben a gátakon, most meg várunk! Mire? Inkább dolgozzunk feleslegesen, mintsem a víz vigyen el mindent! A falu másik végén már hordják az autókra a holmikat. A mienkkel mi lesz? Mi lesz? — Elhallgat és öszszerázkódik, szeméből peregnek a könnyek. Különös a férfisírás. Megrázóbb mindennél... Humor. Tragikus humor. A makói Korona szállóbagumicsizmás férfi lép be, kezében két, ki tudja honnan szerzett újsággal. Körülnéz, látja a sok férfit, s a lapokat kesernyés mosollyal meglengeti feje fölött: — Itt a Délmagyar! Házassági hirdetéssel a Délmagyar! Tizennyolc éves, lakással, pénzzel, kocsival rendelkező, kimondottan csinos nő keresi makói férfi ismeretségét ! Az ebédelő férfiak felkapják fejüket, néhányan elmosolyodnak, de a többiek tovább kanalazzák a levest. Most az övéikre gondolnak: a feleségre, a gyerekekre, akik Hódmezővásárhelyre vagy Szentesre települtek. Mert Makó a férfiak városa: pufajkás, sáros ruhás, borostás, kialvatlan férfiaké. A koronában naponta háromszor étkezhet minden védő. És forint helyett aláírásával fizet a pincér vastag füzetébe. A városban csend van, csupán az átvonuló tehergépkocsi-oszlopok dübörögnek néha. Földet visznek, követ és homokzsákokat. Az utcasarkon kétéltű felderítőkocsi áll meg. Borostás, elcsigázott százados ugrik le, és besiet az éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerboltba. Pár perc múlva félötnyi cigarettásdobozzal tér vissza. — Kapkodjátok! — szól fel a három, fáradtan üldögélő katonának. Kapkodják. Mindenki testvériesen, három dobozzal kap. Mohón rágyújtanak, látszik, régen nem szívtak már. Majd feldübörög a motor, és a kétéltű elindul. A századossal, a három katonával és a tizenkét doboz cigarettával. Széll Imre, az MHSZ makói járási titkára három napig nem tudta, hol van a családja. Amikor hétfőn elkezdődött a baj, Nagylakra sietett. Mentették, amit lehetett, erősítették a gátakat. Szerdán éjszaka hatszázan harcolótak az ár ellen, szakadó esőben. Kettesével hordták a zsákokat. Azután Maroslelére és Klárafalvára ment. Csütörtök éjjel feküdt le először, otthon, Makón, a családdal. Alig aludt el, amikor hívatták, súlyossá vált a helyzet. Elment. Amikor visszatért, a családját már nem találta otthon. Kitelepítették őket. Három napig nem tudott róluk semmit, aztán megjött a hír: Hódmezővásárhelyen vannak, egészségesek. És hány emberről lehetne még írni. A győri vízügyesekről, akik a buzgároknál dolgoznak, s a nevüket sem mondták meg; a rádióklubok tagjairól, akik éjjel-nappal tartják az összeköttetést; a könnyűbúvárokról, akik órákat töltöttek a víz alatt; a maroslelei öregaszszonyról, aki a kotlóst és a kiscsirkéket is vinni akarta a zsúfolt teherautóra; a motoros őrnagyról — Hollósi Ferenc, technikai-kiképzési főelőadóról —, aki már harmadszor vesz részt árvízvédelmi munkában, és ... még sorolhatnánk. Mindent képtelenség volna leírni. Ezernyi megrázó, emberi pillanata van ennek az árvíznek. És az ember újra meg újra felülkerekedik a harcban. Mert győzelemre született ... Írásunk az árvíz elleni harc nehéz napjait idézi. Azóta változott a helyzet a Maros vidékén: az árhullám levonult, és a kiürített helységekbe visszaköltözött a lakosság. KARÁCSONY GYÖRGY Kép a nehéz napokból. A kiköltöztetett makóiak a hódmezővásárhelyi Béke Szállóban találtak otthonra A SZOJUZ 9. SZOVJET ŰRHAJÓ a szovjet űrkutatási programban foglalt elvek szerint folytatta a világűr felderítését és a népgazdaságilag hasznosítható adatok kutatását. A két űrhajós (képünkön a Szojuz 9. kabinjában), Nyikolajev parancsnok és Szevasztyjanov fedélzeti mérnök, sikerrel végrehajtotta a bonyolult tudományos program minden feladatát, amelynek fő célja a nagy időtartamú űrrepülések feltételeinek tanulmányozása volt. Kállai gyulának, az Országgyűlés elnökének, 60. születésnapja alkalmából, munkássága elismeréséül a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Az ünnepségen jelen volt Kádár János, az MSZMP KB első titkára, valamint más párt- és állami vezetők. Képünkön: Kádár János gratulál Kállai Gyulának. Dosznai-külDÖTTSÉGET fogadott az MHSZ Budapesti Vezetősége. A szovjet testvérszervezet delegációja a látogatás során tanulmányozta az MHSZ területi szerveinél és a klubokban folyó munkát, és június 5-én gyűlésen találkozott az MHSZ budapesti aktivistáival. A Nyikolaj Mihajlovics Zemov ezredes által vezetett küldöttséget fogadta Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára is. Képünkön: a küldöttség meglátogatta a budapesti gépjárművezetőképző iskolát. A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER, Péter János norvégiai látogatása, az európai légkör javítása mellett, országaink kétoldalú kapcsolatainak fejlesztését is szolgálta. Péter János és norvég kollégája, Svenn Stray, tárgyalásaik során áttekintették az európai biztonság kérdéseit, különös tekintettel a NATO római tanácsüléséből adódó konzekvenciákra. A magyar külügyminiszter találkozott más norvég államférfiakkal is, s a látogatás befejeztével gazdasági, ipari és műszaki együttműködésről szóló szerződést írt alá. Képünkön: Péter János, Svenn Strag norvég külügyminiszter társaságában. ■ OCK JENŐ MINISZTERELNÖK, jugoszláviai látogatása során, országaink kapcsolatainak fejlesztéséről s az államainkat érdeklő nemzetközi kérdésekről tárgyalt Mitja Ribicsics jugoszláv miniszterelnökkel és más vezető államférfiakkal. Fock Jenőt fogadta Joszip Broz Tito államfő is. Képünkön Tito és Fock Jenő. LOBOGÓ, a Magyar Honvédelmi Szövetség hetilapja — Főszerkesztő: SZEBESKŐ IMRE, főszerkesztő-helyettes: SZABÓ GYÖRGY, olvasószerkesztő TURÁN ISTVÁN, tördelőszerkesztő: VERASZTÓ GYULA, belpolitikai szerkesztő: BODROGI SÁNDOR, külpolitikai szerkesztő: DR. NÉMETH TIBOR, katonai kommentátor: MAGYARI PÁL, fotorovat-vezető: KOMLÓS TIBOR. — SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Beloiannisz u. 16. Telefon: 121_780. _ Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: TÓTH LÁSZLÓ. Kiadóhivatal: Budapest VI., Révay u. 16. Telefon: 116—660. — 70.3162 2 — Zrínyi Nyomda Budapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.). Előfizetési díj: havi 10.— Ft. — A beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. — INDEX: 25 503.