Lobogó, 1971. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-29 / 39. szám

A harcjárművek fő jellemzői­­nek — tűzerő, mozgékony­ság, védettség — változását figye­lemmel kísérve megállapítható, hogy a mozgékonyság különösen sokat fejlődött az utóbbi 10—15 évben. A technika fejlődése mel­lett, objektív okok is siettették ezt a fejlesztést. Ilyen ok pél­dául, hogy a páncélos járművek ellen alkalmazott tűzfegyverek hatásának növekedését — egy optimális páncélvastagság mellett — a mozgékonysággal is ellensú­lyozzák. A mozgékonyság azonban ösz­­szetett fogalom, amelybe a jár­­ művek terepjáró képessége és nagy átlagsebessége mellett, egyéb tényezők is beletartoznak. Vízen és víz alatt Az első harckocsi — a Mark I. maximális sebessége 6 kilomé­ter/óra volt. A motorok teljesít­ménynövekedése, az erőátvitel és futómű korszerűsítése — lánctal­­­pas járműveknél 50—60 kilomé­­ter/órára, kerekeseknél 80—100 kilométer/órára növelte ezt az értéket. A maximális sebességek azonban közutakra, egyes esetek­ben sík terepre vonatkoznak. Mi­vel a harcjárművek, alkalmazá­suk során, 40—60 százalékban könnyű, közepes és nehéz tere­pen üzemelnek, az átlagsebesség növelésében jelentős szerepe van a terepjárás fokozásának. A lánctalpas járművek jó te­repjárása közismert, ezeknél csak a vízi akadályok menetből való leküzdését kellett megolda­ni. A gyakorlati megvalósításra két lehetőség kínálkozott: a jár­mű úszóképességének biztosítása, vagy hermetizálással a víz alatti üzemelés lehetővé tétele. A könnyű harckocsikra és egyéb páncélozott harcjárművekre az úszóképesség a jellemző. Egyes típusoknál azonban különbséget találunk a technikai kivitelezés­ben.­­A szocialista országok had­seregeiben rendszeresített úszó harcjárművek csónaktest-felépíté­­sűek, és úgynevezett tolósugaras hajtóművel rendelkeznek. A jár­műtest alsó részén beszívott vi­zet a hajócsavarok nagy erővel nyomják a menetiránnyal ellen­tétes oldalra. Ez a megoldás vi­szonylag nagy — 8—10 kilomé­teróra — sebességet biztosít, és jelentősen javítja a vízen való manőverezést. A nyugati államok egyes harc­járműveinél, az úszóképesség biztosítására, gumiból vagy mű­anyagból készült, felfújható övet szerelnek a járműtest köré, és a vízen haladást a normál erőát­vitel és futómű biztosítja. Ennek a megoldásnak, az egyszerűség mellett, sok hátránya van. Az úszótest felszerelése körülményes, nagyon sérülékeny, könnyen se­bezhető, és a jármű maximális sebessége csak 5—6 kilométer. A harminc tonnán felüli harc­kocsiknál, úszás helyett, célsze­rűbb a víz alatti üzemelést alkal­mazni. Ez az előbbieknél nagyobb technikai felszerelést és előkészí­tést igényel, és a kezelőszemély­zet kiképzése is bonyolultabb, sok egyéb szempontot figyelembe vé­ve, mégis ez a jobb megoldás. A víz alatti üzemeléshez technikai­lag négy problémát kellett meg­oldani : 1. a harckocsi hermetizálása; 2. a kezelőszemélyzet és a mo­tor levegőellátása; 3. megakadályozni a víz beju­tását a kipufogócsövön; 4. iránytartás a víz alatt. A hermetizálás és a kipufogó­cső rugószeleppel történő lezárá­sa ma már tökéletesen megoldott. A kocsi tornyára szerelt — és a vízből kinyúló — levegőcső biz­tosítja a kezelőszemélyzet és a motor levegőellátását. A víz alatti iránytartásra — a rádió mellett — pörgettyűs iránytűt alkalmaznak. Ilyen technikai fel­szereléssel és megfelelően kikép­zett kezelőszemélyzettel 15—20 perces előkészítés után, 800—1000 méter távolságig 4—5 méteres vízmélység biztonságosan leküzd­hető, a laza, homokos-sáros terep le­küzdését. Ez vezette a konstruktő­­­röket, hogy változtatható abroncs­nyomású futóművet készítsenek. A gépjármű vezetője — a terep­nek megfelelően — 0,5 kilopond/ négyzetcentiméterig le tudja csökkenteni a gumiabroncsok nyomását. Így csökken a fajlagos talajnyomás, és olyan terepen is tud közlekedni a gépjármű, ahol normál abroncsnyomással — 3— 3,5 kilopond/négyzetcentiméter — elsüllyedne. További két előnye van ennek a rendszernek. A tömlő kisebb sérülése esetén ja­vítás nélkül tovább lehet üze­melni, mert a légsűrítő pótolja az eltávozott levegőt. Másik előny: a gumik légnyomása a vezetőülésből ellenőrizhető. Kéttengelyes kerekes gépjár­műveknél — még terepjáróknál is — az adott irányba haladást megnehezítik, sőt, egyes esetek­ben lehetetlenné is teszik a me­netirányra merőleges árkok. Több tengely, illetve futómű kedvező elosztása esetén — meghatáro­zott távolságon belül — lehetővé válik az árkok leküzdése. A fu­tóművek egy része ugyanis átte­szi az árkon a nem kapaszkodó részt. Normál menetben azonban a sok futómű hátrányt jelent, ezért az úgynevezett segédfutó­művet, vagy népszerűen „mankó­kerekeket” alkalmazzák. Ezekkel 1—1,5 méter széles árkokat le lehet küzdeni, de sík terepen nem érintik a talajt, így nem befolyá­solják az üzemelést. „Repülő” harcjárművek Konstrukció és terepjárás szem­pontjából külön csoportba tar­toznak azok a gépkocsik, ame­lyeknél a gumiabroncsokat lég­zsákok helyettesítik. Ezek 1—1,5 méter széles és 0,8—1 méter át­mérőjű gumi vagy műanyag hen­gerek, 0,3—0,4 kilopond/négyzet­centiméter nyomású levegővel töltve. A nagyfokú terepjáró ké­pességet jellemzi, hogy ezzel a futóművel mocsárban és vízen, sőt, lépcsőkön is tud közlekedni a gépjármű. Hátránya a sérülé­kenység, és a maximális sebesség sík úton alacsonyabb, mint a ke­rekes futóművel felszerelt terep­járó gépkocsiké. A­­harcjárművek tervezésénél és fejlesztésénél kialakult „kerék vagy lánctalp” vita még nem dőlt el véglegesen. Ez a magya­rázata, hogy azonos rendeltetésű harcjárműveknél mind a lánctal­pas, mind a kerekes változatot megtaláljuk. A különböző korsze­rűsítések jelentősen csökkentették a kerekes futómű hátrányait, így a nehéz terep kivételével a lánc­talp nyomában tudnak haladni. A tökéletes terepjárás megol­dását a légpárnás járművektől várják. A jelenlegi típusok azon­ban — elsősorban — víz feletti üzemelésre készülnek. A száraz­földi keskeny utak, a természe­tes és mesterséges akadályok gá­tolják a 0,5—1,5 méter magas­ságban, 130—150 kilométer­/óra sebességgel „repülő” járművek alkalmazását. CZERMANN JÁNOS alezredes A szocialista országok korszerű úszó harckocsija „Mankókerekek” egy páncélos harcjárművön Víz alatt is üzembiztos a közepes harckocsink Vízsugár-hajtómű, működés közben Kerékkel a lánctalp nyomában A hagyományos kerekes futó­mű, terepjárás tekintetében, hát­térbe szorul a lánctalpas futómű­vel szemben. Elsősorban a fajla­gos talajnyomás nagysága gátolja

Next