Lobogó, 1971. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-17 / 46. szám

T­iszteletre méltó kezdeményezés vendégei vol­tunk a múlt héten Szolnokon. Az MHSZ me­gyei vezetősége amolyan sétáló sajtókonfe­rencián mutatta be a megyei szervezet bázi­sait és az ott folyó tevékenységet. Vass Lajos megyei titkár kalauzolásával megismerkedtünk né­hány olyan ténnyel, amire azt szokták mondani, hogy ilyesmit szívesen tesznek a kisablakba. A sajtókonfe­rencia azt mutatta, hogy van mit oda kitenni. E be­számolóban így aztán csak néhány példa említésére futja. A rádiósklub délelőtt is népes, URH- és RH-szoba áll egymás mellett. Az élénkségre jellemző egy szám. Eb­ben az esztendőben eddig huszonháromezer rádiókap­csolatról küldtek úgynevezett QSL igazolólapot. A kap­csolat után sokat késnek ezek a lapok. Talán az egyik legérdekesebb közöttük Husszein jordán király igazoló­lapja. Ki hinné, hogy egy királynak is van hobbyja?! A legértékesebb diploma az egyes számú, amit a ta­nácsköztársasági emlékversenyen nyert a szolnoki klub. Egyéni teljesítményként megérdemel egy jó szót Kiss András operátor, aki az idei rádiósversenyen európai első, illetve világviszonylatú második helyezést ért el. Itt feljegyezzük az URH­ hívójelét, akik szívesen talál­koznának vele az éterben, hívják a HG 7 KLC — azaz Helén, Géza, hetes, Károly, László, Cecil állomást! A gépjárműiskolában Sidó Béla alezredestől tudjuk, hogy 33 gépkocsi s megannyi oktató tanítja a fiatalokat a gépjárművezetés mesterségére. A figyelemre méltó azonban az, hogy megyeszerte — 18 iskolában — gép­­járműbarát­ szakköröket hívtak életre. Ezeknek a szak­köröknek az a feladatuk, hogy már gyerekkorban meg­ismerjék a fiatalok a gépjárműveket, gyorsabban be­illeszkedjenek a közlekedés dinamizmusába. Magyarán, időben szokjanak hozzá a villámtempóban gyorsuló motorizációhoz. Abból az elvből indulnak ki: ma még bizonyos fokig luxuscikk az autó, de holnap olyan ter­mészetes eszközévé válik az embernek, mint az evő­eszköz, a lakás, a ruha vagy a fogkefe! — Ma már az a közlekedés oktatásának koncepciója — válaszol erre summásan Sidó alezredes —, hogy túl a műszaki ismeretek és a vezetés mechanizmusának el­sajátításán, a gépjárműiskolákban lélektani előkészí­tést adjunk. Azért szükséges a gyakorlati vezetés idő­tartamának növelése, hogy a kezdő vezető beilleszked­­hessék a közlekedés dinamikájába, ne váljon a forga­lom koloncává, ne lassítsa félénkségével az egész köz­lekedést. Ezeket az egészséges elveket szolgálják a járművek, műhelyek, oktatók, szemléltető eszközök, amelyekkel megismerkedtünk a gépjárműbázison. Sajnos, a repülőtér már csendes. Szezonvégi álmos­ság, eső és köd, sár és minimális látás bénítja a le­vegőég lovasait. A hangárok azért népesek. Sportrepü­lők és ejtőernyősök azért reménykednek, hogy nyernek egy kis jó időt a késő ősztől is. Itt találjuk Hüse Ká­roly főhadnagyot, az MHSZ neves ejtőernyős verseny­zőjét, aki 3092 ugrással ritka csúcsteljesítményt ért el. Itt vannak a hangárban a Kaszab fivérek. Mindketten ez évben szerezték meg a vitorlázók ezüstkoszorúját. András, az idősebb fiú, már tiszt, repülő műszaki tiszti iskolát végzett. A szolnoki klubhoz hű maradt. — Oktató vagyok. Egy kicsit büszke vagyok arra, hogy ez idén sok középiskolás elérte már a C vizsgát. Van közöttük egy 17 éves fiú, Tóth András, aki már D vizsgát tett — így dicsekszik Kaszab András hadnagy. Azt már a repülőtér parancsnoka mondja el, hogy ebben az évben nagyon jó a repülők mérlege, ötve­­nen tettek repülővizsgát. A klub fiataljai közül tizen­nyolcan vonultak be a hadsereghez nagy sebességű re­pülőgép-vezetőnek, illetve helikopteresnek. Legalább félszáz ifjú repülő hajtott végre távrepülést vitorlázó géppel, és tizenhatan teljesítették az öt órán túli idő­tartam-repülést. Jó mérleg. Szezonzárás pedig nincs. A repülők bíz­nak az időjárásban. Hátha nekik kedvez a szeszély?! Irigylésre méltó a Tisza-ligeti könnyűbúvárbázis. Al­kalmas, szépen berendezett a klubhoz, közel van a víz, s rendelkezésükre állnak a felszerelések. Róluk igazán elmondhatjuk, hogy forróvérű lányok. Balról a csúcs­tartó Hir Edit és a másik kis­lány, Kocziszky Éva, talán a leen­dő könnyűbúvár bajnok NAGY Z. IMRE felvételei Igaz, amit mondanak, hogy a könnyűbúvárok nem fáznak. Most is kinn állnak néhányan a Tisza-parti stégen. Kádár Gergely szakoktató vezérletével új, szov­jet gyártmányú légzőkészüléket próbálnak ki. A vállal­kozók egyike már bajnok. A középiskolás Hir Edit a serdülők versenyén ez idén országos csúcsot úszott. A másik, hideggel dacoló kislány, Kocziszky Éva, csak most indul versenyzői pályafutásán. Ha azt tekintjük, hogy a szolnoki könnyűbúvárbázisról hárman kerültek a nemzeti válogatottba, akkor jogosnak vehető, hogy ezzel is eldicsekedtek ezen a mozgó sajtótájékoztatón. Néhány példát említettünk csupán. Ezek is bizonyít­ják, hogy a szolnokiak nem ülték át ölbe tett kézzel a nyarat! PÁSZTOR FERENC A mozgó sajtó­­konferencia há­zigazdája, Vass Lajos alezredes, ismertette az új­ságírókkal a me­gye MHSZ-szer­­vezeteinek tevé­kenységét Egy a sok száz sorköteles közül, akit már olyan szellemben taní­tanak autózni, hogy jól beillesz­kedjen a közle­kedés dinamiz­musába Kiss András operátor, a Helén, Géza, hetes, Károly, László, Cecil URH-rádióállomás operátora, akit szívélyesen üdvözölt Husszein király Egy leendő rádiós, aki egyelőre még nem ül a mik­rofon elé, de már ismerkedik a rádió lelkével

Next