Lobogó, 1973. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-22 / 34. szám

V • • Ünnepélyes külsőségek között nyitot­ták meg az ifjúgárdisták IV. Országos Szemléjét Vácott. Az elnökségben helyet foglalt Pacsek József vezérőrnagy, honvé­delmi miniszterhelyettes, Gáti József, a Munkásőrség országos parancsnokának helyettese, az MHSZ főtitkárát Réti Antal főtitkárhelyettes képviselte. A felsorako­zott egységek előtt Borbély Gábor, a KISZ KB titkára mondott beszédet, majd a gár­disták elvonultak a dísztribün előtt. Ké­pünkön az egyik budapesti alegység. .......... I ____________________________________________________/ " szép szokás Minden évben augusztus huszadikán tiszteket avatunk. Az ünnepélyes ese­mény után a Duna Parlament előtti szakaszán vízi- és légiparádéban gyö­nyörködhetünk. Mindőnk nevében be­szélhetünk, mert a televízió jóvoltából immár nemcsak a budapestiek, de az országnak csaknem az egész lakossága részese a mindig szépen rendezett, je­lentős és izgalmas eseményeknek. Az avatás és a parádé térben és időben elkülönül egymástól, de mégis össze­függ: mind a kettő honvédelmi jelen­tésű. A sorrendet tekintve egy kis for­­dítottságot fedezhetünk fel: az a mun­ka, ami fiataljainkat képessé teszi arra, hogy a hazának hűséges, hozzáértő védői, katonái, tisztjei legyenek, azzal a fáradságos munkával kezdődik, ami­vel felkészítik a fiatalokat a vízi- és légiparádé szórakoztató számainak vég­rehajtására is. Ugyanis a honvédelmi felkészítés, az MHSZ klubjaiban szer­zett ismeretek, készségek, begyakorlott­ságok teszik alkalmassá a fiatalokat — a testi-fizikai alkalmasság kiegészítője­ként — a katonai szolgálatra, a hon­védelmi ismeretek további elsajátítá­sára, végső fokon arra, hogy — a had­seregben, a fegyveres testületekben folyó oktató-képző munka végeredmé­nyeként — parancsnokokká, tisztekké lehessenek. Tehát azt is mondhatjuk: a honvédelmi előkészítő munka egyik gyümölcse az izgalmas vízi- és légi­parádé, a másik a tisztavatás. Ma már úgy beszélünk mindkét ese­ményről, mint szép szokásról, pedig nemrégen kerül rájuk sor azon a he­lyen és abban az időben. Mi által vált ez a két esemény összetartozóan szo­kássá? „Megszoktuk, mert ismétlődik!” — válaszolhatjuk. Nyomban rájövünk azonban, hogy ez közbeeső igazság, amin itt most azt értjük, hogy nem teljes. Mennyi minden van életünkben, ami ismétlődik, és mégsem mondhat­juk rájuk, hogy szokás. „Intézménye­sedétt !” — hangozhat a második válasz. Ez már igaz is, ha az „intézményese­­dett” kifejezésen nem egyszerűen köz­pontilag vagy államilag történő rende­zést, hanem az életünk részévé, termé­szetessé válás által sorra kerülőt ér­tünk. Valami olyat, amiben saját egyéni és országos érdekekre ismerünk, amiben rendünket és önmagunkat be­csüljük, tiszteljük és szeretjük. Mivel és hogyan emelkedik a honvédelmi munka — tehát az a tevékenység, ami azonos jellegűvé teszi mindkét ese­ményt — a szocializmus építése mel­lett a legfontosabb feladattá? Lenin egyszer azt mondta a szovjet nép és hadseregének kötelességéről: ........legyenek résen, úgy vigyázzanak országunk és Vörös Hadseregünk vé­delmi képességére, mint a szemük fé­nyére, és ne feledjék, hogy nincs jo­gunk lankadni egy pillanatra sem, mert munkásaink, parasztjaink és vívmá­nyaink köteleznek.” Régen hangzott el ez a bölcs figyelmeztetés, de időszerű­ségéből semmit sem veszített. A nem­zetközi helyzetből adódó követelmény ma is, hogy meg kell védeni a szocia­lizmus vívmányait. Tehát a katonai kö­telesség lényege abban mutatkozik meg, hogy a katonai szolgálatot teljesítők állandóan készek a szocialista érdekek védelmére, bármely agresszor megsem­misítésére, aki a haza szabadsága, füg­getlensége, rendje, békéje ellen tör. A szocialista világrendszer létrejöttével megnőtt a béke lehetősége és a bizton­ság foka, és éppen ezzel összefüggés­ben elmélyült és megnőtt a katonai kö­telesség internacionalista tartalma. Mondanunk sem kell, hogy az alkot­mány napján rendezett eseményekben is kifejezésre jutott hazánk, népünk, hadseregünk internacionalizmusa, amit az is tükrözött, hogy a testvéri orszá­gokból jött vendégek is részt vettek rajta. Az események pompájában, sike­rében elénk tárult egy rész abból, amit fiataljaink, katonáink, sportolóink fel­­készültségének, hozzáértésének, készsé­gének és eltökéltségének nevezünk. Né­pünk érdeklődésében, helyszíni és a televízió általi részvételében a honvé­delmi tevékenység megbecsülését, ran­­gosodását látjuk, és biztatást arra, hogy ezt a magasztos célú munkát tovább folytassuk, s jövőre ismét éljünk a szo­kással: avassunk tiszteket a Kossuth téren, és rendezzünk vízi- és légipará­dét a Duna Parlament előtti szakaszán.­­A­ szovjet-magyar kormányközi tárgyalásokon Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, valamint a kíséretében levő Lázár György miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke és Vályi Péter, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese Moszkvában tárgyalásokat folytatott a szovjet kormány vezetőivel az ötéves népgazdasági tervek egyeztetésének időszerű kérdéseiről. A tár­gyalások az elvtársi egyetértés légkörében zajlottak le, és több fontos kérdésben jött létre megállapodás a felek között. Képün­kön: küldöttségünk hazaérkezése a Ferihegyi repülőtérre. KÉPEK... HÍREK... B­efejeződött a magyar­nyugatnémet tárgyalások el­ső szakasza, amelyen a Nagy János külügyminiszter-helyettes vezette magyar és a Günther van Well külügyminisztériumi igazgató vezette nyugatnémet küldöttség konstruktív légkörben véleményt cserélt a két ország között létesítendő diplomáciai kapcsolatok kérdéseiről. Több kérdésben előzetes megállapo­dás jött létre, amelyekről a kül­döttségvezetők jelentést tesznek kormányaiknak. A tárgyalásokat a közeljövőben folytatják. Ké­pünkön: a két küldöttségvezető (balról Nagy János). R­ománia nemzeti ün­nepén köszöntjük a román né­pet, amely 1944. augusztus 23-án szembefordult reakciós uraival, és a kommunisták, valamint más haladó erők vezetésével fegyve­res felkeléssel űzte el a náci Né­metországot kiszolgáló uralkodó osztályt, hogy azután Románia fegyvereit a német fasiszták el­len fordítva részt vegyen a fasiz­mus leverésében. A szocializmust építő román nép a huszonkilenc évvel ezelőtti események nyomán jelentős sikereket mondhat ma­gáénak az új társadalmi rend építésében. Képünkön: Bukarest, a román főváros. ÁLTALÁNOS elítélésben részesült Izrael a Biztonsági Ta­nács Libanon kérésére összehí­vott rendkívüli ülésén, amely megtárgyalta az izraeliek leg­utóbbi kalózakcióját, amelynek során vadászgépeik Libanon fe­lett eltérítettek, és egy izraeli katonai repülőtéren leszállásra kényszerítettek egy iraki utas­­szállító gépet. Az akció célja - miként azt Dajan elismerte - George Habbasnak, az egyik szélsőséges palesztin gerillacso­port vezetőjének elrablása lett volna. Képünkön: az eltérített gép utasai kiszabadulásuk után a bejrúti repülőtéren. ÖT PARÁDÉ 73 Budapest éppen csak felébredt éjszakai álmából, amikor az alkotmánynapi ünnep­ség szervezői és rendezői már régen tal­pon voltak. Az MHSZ vízi- és légiparádé­jának biztosítása, zökkenőmentes lebonyo­lítása érdekében sok ember dolgozott. A részvevők még egyszer ellenőrizték felsze­relésüket, végiggondolták feladatukat. A főváros egyesítésének 100, s a Magyar Honvédelmi Szövetség megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére rendezett ün­nepséget kifogástalanul készítették elő az illetékesek. A tisztavatáson és a parádén részt vett Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Vályi Péter miniszterelnök­helyettes, Czinege Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter - aki tisztavató beszé­dében méltatta a tiszti hivatás fontosságát - és még sok más társadalmi személyiség. Ott voltak mindkét eseményen az MHSZ kedves vendégei, a Pokriskin marsall ve­zette DOSZAAF-delegáció tagjai, Gün­ther Teller vezérőrnagy, a GST elnöke, Zbigniew Szidlowski brigádtábornok, a LDK elnöke, Bojcso Szirjanov, a Bolgár Komszomol titkára és Julius Drozd ezredes, a SVAZARM elnökhelyettese. Tisztavatás a Parlament előtt, a zászlódíszbe öl­tözött Kossuth téren. Az idén ötöd­ször a tisztképzés történetében. Ma már tulajdonképpen hagyomány, egy a legszebbek közül. Legmélyebb értelme: néphadseregünk fiatal tisztjei az ország nyilvánossága, munkások, parasztok, ér­telmiségiek előtt fogadják meg, hogy szocialista hazánkat megvédik ellensé­geitől, s a hozzájuk beosztott katona­fiatalokat a leghaladóbb világnézet szellemében nevelik. öröm volt nézni a feszes kiállású, ke­mény tekintetű fiatal tisztek alkotta nyílegyenes sorokat. Az arcokon meg­hatottság látszott a fogadalomtétel ün­nepélyes perceiben. Vizen és levegőben A vízi- és légiparádé minden eddigi­nél nagyobb szabású volt. Ezt a fan­tasztikus produkciósorozatot csak na­gyon jól begyakorolt, a „szakma” rej­telmeit készségfokon ismerő sportolók hajthatták végre. Tóth Katalin és Pál Zoltán egyéni repülő-bemutatójáról csak felsőfokban lehet beszélni. Gépei­ket virtuóz módon vezették, az ember­nek az volt az érzése, irányításuk alatt értelem költözött a gépbe. Legnagyobb hatással — véleményem szerint — a szalaghíd építése volt a közönségre. Alig félóra alatt felépí­teni egy Dunát átszelő hidat, valóban impozáns teljesítmény. Akárcsak tavaly, az idén is a ballon­vadászatot kísérte a legnagyobb izga­lom. A telitalálatokat tapsvihar köszön­tötte. A parádé mindegyik számára, hely hiányában, nem keríthet sort a króni­kás, összességében annyit mindeneset­re: néphadseregünk katonái, az MHSZ sportolói és a meghívott szovjet DO­­SZAAF-ejtőernyősök tudásuk legjavát adták, bemutatójuk megérdemli a leg­nagyobb elismerést. Az este kilenc órakor kezdődött tűzi­játékra az időközben megeredt eső elle­nére ismét benépesült a Duna-part. A csaknem háromnegyed órás tűzözön méltatására aligha vállalkozhat teljes sikerrel az írott szó. 1200 különböző űr­méretű bombát, 250 garnitúra égőt a vízeséshez, 900 kilogramm bengálport, 180 római gyertyát és sok egyéb alkal­matosságot használt fel a tűzijáték ren­dezősége, a néphadsereg kijelölt alaku­lata és a Nitrokémia Ipartelepek. A négy darab fényszóró színes játéka, amely a tűzijáték végét jelentette, zárta az alkotmánynapi ünnepségsorozatot is. Fővárosunk lakossága, ha fáradtan is, de nagyon jó szórakozás után tért nyu­govóra. (A DOSZAAF-küldöttség programjá­nak ismertetésére visszatérünk.) LOBOGÓ, a Magyar Honvédelmi Szövetség hetilapja. Főszerkesztő: SZEBELKÓ IMRE, főszerkesztő-helyettes: SZABÓ GYÖRGY, olvasószerkesztő: TURÁN ISTVÁN, kép- és tördelőszerkesztő: KOMLÓS TIBOR, honvédelmi szerkesztő: BODROGI SÁNDOR, külpolitikai szerkesztő: DR. NÉMETH TIBOR, katonai kommentátor: MAGYARI PÁL, főmunkatárs: GÁL ZOLTÁN, fotórovat-vezető: NAGY Z. IMRE. — SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Beloiannisz utca 16. Telefon: 121-780. Posta­cím: 1394 Budapest, pf. 382. — Kiadja a Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest XIII., Dózsa György út 49. Postacím: 1553 Budapest, pf. 31. Telefon: 409-550. — Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Budapest V., József nádor tér 1. Telefon: 180-850. Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda, 1900 Budapest) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: havi 10.— Ft. — A beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg, és nem küldjük vissza. — 73.2335 2­34 — Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE vezérigazgató. INDEX: 25 5­03.

Next