Lobogó, 1975. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-18 / 38. szám
Esetenként tízszertizenkétszer is felszálltak. A Don-medencében, a Kaukázusban, a Krím félszigeten pusztították az ellenséget, harcoltak Belorussziában, részt vettek a sztálingrádi csatában, eljutottak Lengyelországba, Kelet-Poroszországba, s a háborút Berlin északi részén fejezték be. Marina Pavlovna Csecsnyeva az I. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál díszvendége volt. Újságíró. Saját bevallása szerint inkább csak műkedvelő a pályán. Sokkal inkább otthon érzi magát a szépirodalom vidékein; több könyvet írt már, amelyekkel azoknak az egykori bajtársnőknek állított emléket, akik a II. világháború idején, a front legkülönbözőbb szakaszain pusztították az ellenséget. Nyolcszázezer nő harcos — a hátország millió és millió asszonya mellett! Bátor nők, fiatalok, szépek, akik nem féltették derekukat a derékszíjtól, karcsú lábukat a nehéz csizmától. Fiatal nők, szépek, akik időlegesen vagy örökre búcsút vettek asszonyi életüktől, s hősként küzdöttek tűzben, vérben a hazájukért, a családjukért, a kedvesükért. Sokuk nevére csak a hozzátartozók emlékeznek, de szívük, erejük ma is milliók előtt példa. Marina Csecsnyeva nem egészen 16 évesen jelentkezett egy repülőklubba. Vonzotta a repülés, szerette a levegő ringatását, a bódulatot, amit a végtelen ég és föld között érzett. Szerette a gépet, amely minden felszállással engedelmesebb jószág lett, és szerette, végtelenül tisztelte — bakfisként talán irigyelte is — azt a három asszonyt: Valentyina Grezadubovát, Polina Oszipenkovát és Marina Raszkovát, akik 1938-ban Moszkvából a Távol-Keletre repültek leszállás nélkül, ők az első nők, akik békeidőben a Szovjetunió hősei lettek. Napjainkig 91 asszony kapta meg ezt a kitüntetést, köztük Marina Pavlovna Csecsnyeva. Már gyermeklányként hadirepihő akart lenni. Jelentkezett — elutasították: nem nőnek való pálya ez. Nem sokkal később, a fasiszták hadüzenet nélküli támadásakor a haza olyan nehéz helyzetbe került, hogy minden önként jelentkező harcosra szükség lett. A Komszomol Központi Bizottságának felhívása nyomán hamarosan megalakult egy női repülőezred, Raszkova, a híres repülőnő, a nagy példakép szervezte. Marina Csecsnyeva akkor már első osztályú pilóta, fiatal kora ellenére nagy repülési gyakorlat volt a háta mögött. Mégis, számára is újrakezdődött a tanulás: társnőivel együtt, hat hónap alatt sajátította el egy hároméves képzés anyagát. A felkészülés fizikai és szellemi megpróbáltatásai megedzették a lányokat. Napi 14—16 óra közös tanulás, egyéni felkészülés — pihenésre úgyszólván már nem jutott idő. De ki gondolt akkor pihenésre! A női ezred egyetlen dologra összpontosított: mielőbb meg akarták tanulni az éjszakai repülést és bombázást, el akarták sajátítani a navigációs ismereteket, be akarták gyakorolni a légelhárító tűzben, reflektorfénltá való manőverezést. Nemcsak technikailag, érzelmileg-tudatilag is felkészítették az önkéntes repülőnőket: a frontharc nem romantikus kaland. Csak az vállalja, aki bízik saját magában, erejében és az ügyben, amiért harcba megy. Gépre szálltak a fiatal lányok és asszonyok ... Éjjel bombáztak. Esetenként tízszer—tizenkétszer is felszálltak. A Don-medencében, a Kaukázusban, a Krím félszigeten pusztították az ellenséget, harcoltak Belorussziában, részt vettek a sztálingrádi csatában, eljutottak Lengyelországba, Kelet-Poroszországba, s a háborút Berlin északi részén fejezték be. Bombázóik ellen a németek egyre nagyobb és gyorsabb harcigépeket vetettek be — kevés sikerrel. Könnyű gépeikkel ügyesen manővereztek a lányok. Mozgalmat indítottak, hogy egy-egy felszállással a lehető legtöbb bombát vigyék magukkal, ezért minden fölöslegeset kiszereltek a gépekből. Még ejtőernyőt sem vittek magukkal, mondván: fogságba nem esnek, inkább meghalnak! Meg is haltak sokan. Marina Csecsnyeva fájdalommal beszélt Ira Kasirináról, a 20 éves lányról, aki repülési gyakorlat és tapasztalat nélkül, navigátorként ment első bevetésére, s amikor észlelte, hogy a gép vezetője harcképtelenné vált, annak testén keresztül, fantasztikus körülmények között emelte fel a zuhanó gépet, leszórta a bombákat, s aztán simán leszállt. Akkor vette m