Lobogó, 1977. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-03 / 9. szám
RADNÓTI MIKLÓS: Tétova óda Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét, egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos és mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet újra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, — mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalán és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a térítőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert veled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom kullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. SZEPESI ATTILA: Örökös kanossza hó hőguták hullámverés hallgatag ülsz megválthatatlan áttetsző tested dombosul általad leszek halhatatlan teremsz teremtesz távolodsz éjjel virágzól elevenné csak csöndedet hajad havát a kalmár isten észrevenné ezüstöd erőd szomjúságod érdes falak közé bezárva halogatott reményeid vajúdásodnak vér az ára vér vihar örökös kanossza örökélet ölelő kényszer varázsol sóval gyümölccsel élet vizével és kenyérrel játszanál de arcodra holdas hasadva hűs árnyék terül nyugszol megalázva kijátszva kifosztva embertelenül egy kecskelábú szék marad egy rejtett kályhazug leülni ajtócsapódást lombzenét hallgatva hiányzani hűlni 22 BENJÁMIN LÁSZLÓ Két évtized Megtömött szatyraiddal szálltál vonatra tegnap. Szaladgálsz dolgainkban, távol egy éjjel, egy nap. Rendet csinálsz a házban, vesződöl pénzügyekkel, ébren talál az éjfél, talpon a kora reggel. Várnak, mint máskor is, kicsinyes napi harcok, leszid goromba árus, morózus hivatalnok. Vár a teknő, a tűzhely, varrógép — s még mi minden! Ügyetlen választottál, látod, amikor engem. Lélek kalandosát, örökkön tépelődőt, kapkodót, megviselt idegzetű elődök nyugtalan ivadékát, költőt, kinek nem ízlett a testi munka malma, se hivatal, sem üzlet; ■ki volna bárhol is, sosincs egészen ottan, búsong csak, a világ bajával megrakottan. Láttam én, megjegyeztem, még könnyebb léptű, táncos idődben mennyi szívet, szemet vonzott magához szép lábad, kedves arcod, hegyes, rugalmas emlőd. Kérleltek derekabbak, hogy választ adj, igenlőt — mégis hozzám szegődtél, így lett minden napod tizennyolc óra munka, huszonnégy óra gond. Talpon csak, egyre résen, bajban voltál a higgadt, tudtál bármely keservben álarcot venni, vígat — SZEBERÉNYI LEHEL: Papák boltja Az apaság példátlan nehézségekkel jár. Egy sereg női dolgot kell a nyakunkba vennünk. Megejtő ügyetlenséggel csináljuk. Minap guminadrágot vásároltam a gyereknek. Efféle asszonyoknak való üzletekbe, hol ilyesmit árulnak, eleddig be se mertem lépni. A gondolatától is megborzongtam, hogy gyámoltalanságom közmulatságnak kitegyem, s ilyen szavakat ejtsek: cuimusüveg, gumipelenka vagy Ágnes-betét. Nyelvem a próbába is beleizzadt. Ma már tudom, hogy ezekben az üzletekben egy sereg angyal van, csinosabbnál csinosabbak, bájosabbnál bájosabbak, és kedvesebbnél kedvesebb nénik, kik azonnal meghatódnak, és végtelenül gyöngédek lesznek, ha egy apát látnak, vagy egy gyerekről hallanak. Ma már szinte foghegyi büszkeséggel mondom odahaza az asszonynak: — Majd én! Majd én olyat hozok, ami jó lesz. — Mert szegény balszerencsés a gyereknek való holmik vásárlásában. Nem mintha én nem hoztam volna olyan gyerekágyba való matracot, amiből korom hull, gödreiről nem is szólva. De általában nagyobb sikerrel igazodom el a magyar ipar gyermekcikkei között, mint ő. Csodás fogásaim vannak, ő csak ámulbámul, és gyanakvó elismeréssel adózik. Hát igen, a titok: a nők. Mert hogyan történik a guminadrágvásár? Először is az embernek kialakul egy speciális önbizalma. Az elárusítónők táplálják. Az ember egy idő után feszíte-