Lobogó, 1979. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-05 / 27. szám

Sörpulthoz hattonnás ZIL-lel A kilométeróra mutatója ugrándozva kúszik fölfelé: 100, 110, 120. Az ablakon vadul zúdul be a szél. A szembejövő autóban furcsa köröket rajzolnak maguk elé a vezetők. Mi bajuk lehet? — Leadják a drótot - tájékoztat a sofőrünk Radarellenőrzés! — Vállalatunk több mint 5000 tehergépkocsit üzemel­tet, s ennek egyötödét 21 vál­lalat foglalkoztatja — mi úgy nevezzük őket: nagy fuvaroz­tatók — avat be a Volán 1. sz. Vállalat életébe Pécs Fe­renc igazgatóhelyettes. •­ Közúti ellenőrzési osztályunk munkatársai ezért ellenőrzé­seiket részint a közutakon, ré­szint a nagy fuvaroztatók ál­tal kijelölt munkahelyeken, velük közösen végzik. Saját járműveinken kívül rendszere­sen ellenőrzik a megyei Vo­lán-vállalatok Budapesten, il­letve Pest megyében áthaladó gépjárműveit is. Az ellenőr­zést különböző megelőző in­tézkedések egészítik ki. A vál­lalati pártbizottság kezdemé­nyezésére például már 1972- ben elhatároztuk, hogy azt a gépkocsivezetőt, aki munka­időben alkoholt fogyaszt, azonnali hatállyal elbocsátjuk. A tudatformálás elősegítése érdekében létrehoztuk a dol­gozók iskolájának kihelyezett tagozatát, s különböző ösztön­zőikkel, munkaidő-kedvezmény­­nyel elértük, hogy gépkocsive­zetőink 99 százaléka megsze­rezte a nyolcosztályos végzett­séget. Ma már munkaerőgond­jaink ellenére sem veszünk fel olyan dolgozókat, akinek hiányzik az általános iskolai végzettségük, nehogy újrater­melődjék ez a réteg. Végül az említett 21 nagy fuvaroztató vállalattal együttműködési szerződést kötöttünk, aminek legfőbb célja olyan teljesít­ményellenőrzési rendszer ki­alakítása, amely kizárja a visszaélések lehetőségét. Szerda reggel fél nyolckor ellenőrző körútra indulunk a Volán 1. sz. Vállalat kocsiján. A kormánynál Darázs Károly ellenőr ül, mellettem Polgár Mihály főosztályvezető-helyet­tes. Irány az M2-es, Vác, ZIL-ek robognak szemközt velünk, sóderral, cementtel megrakva. Vezetőfülkéjük aj­taján messzire virít a kacska­­ringós Volán-embléma. Hirte­len egy cementszállító speciál­­kocsi lő ki a karavánból, s olyan tempóban előz, mintha Forma 1-es versenyen lenne. A szembejövő személyautók ijedten húzódnak le az árok szélére. Most sajnálom, hogy rendőr nincs velünk! Darázs Károly meglengeti a piros tárcsát, s a Volán-ko­csik engedelmesen odagurul­nak. Az elsőnél minden rend­ben, a másodiknál, az ötödik­nél is. A hatodik ZIL ron­gyos ponyváját messziről lát­ni, amint tépi-cibálja a dunai szél. Tiszta szerencse, hogy száraz az idő, mert ha esne, cement helyett beton érkezne a budapesti TÜZÉP-hez. A gu­mik futófelülete lekopott. A vezető védekezik: sem gumi sem ZIL-ponyva nincs a váci üzemegységben. Állítását ké­sőbb — ámulatomra — Batta Miklós, a 12-es üzemegység váci főnökségének vezetője megerősíti. Gyerünk, tovább. Kiugor­­junk a Büki-szigetre? — Mi van ott? — A FOKA váci telepe. — Kavics és sóder, kicsiben és nagyban, legálisan és feke­­tén, mehetünk! Szemben a DCM-mel valra kanyarodunk a Duna-part­ra, a sóderhegyek közé. Mutatós Volvo gép fogyasztja a hegye­ket, hatalmas merítőkanalá­val percek alatt megtölti a „billenéseket”. Mi­közben a menetokmányokat vizsgáljuk. — Főleg arra figyelünk, nincs-e köztük „biankócsekk?” —– magyarázza Polgár Mihály, s hozzáfűzi: — Azt nevezi így a szakmai zsargon, amikor a fuvaroztató egész napra előre — biankó — igazolja a me­netlevélen a napi teljesít- Lendül a tárcsa: ellenőrzési (KORCSOG ERNŐ felvételei) .

Next