Lobogó, 1979. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-08 / 45. szám
kis falvakon haladtak át. Senki sem tudta, hová tartanak. A lakosság úgy vélhette, hadifoglyok vonulnak. Kenyeret hoztak az utcára, kötőkből, szakajtókból osztogatták a kiéhezett embereknek. A jelenet Szadán, Veresegyházán és Csornádon is megismétlődött. Veresegyházán pihenőt tartottak. Egy olajütő mellett szívták a cigarettát, már akinek még volt mit. Valaki fölfedezte, hogy odabent tömérdek takarmánypogácsa illatozik. Feltörték az épületet. Pap Sanyi is megtömte minden létező zsebét olajpogácsával. Zakariás főhadnagy képtelen volt rendet teremteni. A gyorsan leszálló estével érkeztek Őrszentmiklósra. A falu kihaltnak tűnt, a helybeliek házaikba húzódtak. A második századot a református templom melletti községi iskolában szállásolták el. Nyirkos szalmát hordtak be a kert végéből. Vacsorára megették az olajpogácsát és az útközben gyűjtött kenyeret. — Szép kis hadsereg. — Mózes János elhelyezkedett a szalmán. — Még ennivalójuk sincs. — Holnap főznek gulyást — álmodozott Pap Sanyi. — És fehér ruhás szüzek szolgálják föl, a diák uraknak. — A kalauz hátba döngette Sanyit. Torkán akadt az olajpogácsa. Harsányan nevettek. Mindenki igyekezett kényelembe helyezkedni, bár a cipőt, a bakancsot senki sem húzta le a lábáról. Megszokták a fogolytáborban, hogy attól egy pillanatra sem szabad megválni, mert gyorsan lába kél. Fél óra alatt bemelegedtek a tantermek. Belehelték. A század mély álomba merült. Pásztor százados elhelyezte a törzs tisztjeit egy villában, és fölkereste a szovjet vasútépítő zászlóalj parancsnokát, hogy bemutatkozzék. Svedov alezredes nyomban vacsorát hozatott a konyháról, és előkerítette a zömök termetű Kuklin őrnagyot, a törzs főnökét, a mosolygós szőke Novikov hadnagyot, a komiszszárt, Jermakov főhadnagyot, aki jól törte a magyart, és azonnal összekötő tiszti beosztást kapott. Az alezredes — barátságos, pirospozsgás szálfaember — meghallgatta Pásztor Géza jelentését: 29 tiszttel és 771 főnyi legénységgel bevonult. Svedov közölte, hogy egyelőre az ő konyhájukról kapják az ételt, de mielőbb állítsák föl saját tábori konyhájukat. Élelmiszert kapnak. Ruházatról és lábbelikről a magyar dandárparancsokság lesz köte VÉRTESSY SÁNDOR szervezését. Tartsanak rövid katonai kiképzést, tegyék le az esküt, és javítsák a katonák kondícióját. Pásztor Géza megtudta azt is, hogy a Gödöllő—Vác— Szob vasútvonal helyreállásán fognak dolgozni. Éjfélre járt, mire a százados ágyba került. Svedov egészen megnyerte a tetszését. Másnap húsz deka kenyeret és húsos káposztát osztottak reggelire a katonáknak, afféle káposztaleves volt ez, elég zsíros lében, némi marhahússal. A tisztek számba vették embereiket: négyen vagy az éjszaka sötétjében, vagy még a menetelés alatt megszöktek. A századokban szakaszokat szerveztek, a szakaszparancsnokok rajokba osztották a katonákat. Pásztor parancsára külön listára is följegyezték a mesterembereket. A törzs tisztjei a névsorokat bújták, hogy kiválasszák az írnokokat, a rajzolókat, a szakszolgálatosokat. Mindenki nyüzsögni látszott. Az emberek tisztálkodtak, ismerkedtek a falubeliekkel, akiktől vödröket, teknőket kölcsönöztek ... Délutánra, amikor alaki kiképzést tartottak, kopogós idő kerekedett. A sok civil nem túl nagy lelkesedéssel csinálta a „jobbra át”-ot, „balra át”-ot, „mi a fenének ez”, mondogatták, ha egyszer ők csákányozni fognak. A tizedesek, szakaszvezetők szorgalmasan teljesítették a parancsot, a rajok egész délután masíroztak az utcákon, az udvarokban. A koszt — a fogolytáborhoz képest — bőséges volt, végre zsírt láttak megcsillanni edényeik falán, naponta egyszer kevéske húst is kaptak és kétszer húsz deka tégla formájú, kesernyés-barna rozskenyeret. Pap Sanyit egy öregasszony vette pártfogásba. Margit néninél jó meleg volt, grenadírmars illatozott az asztalon. Úgy belakott, hogy néhány napig hasmenésben szenvedett. Medgyesi doktor szenesített fenyőfáját rágicsálta, de azért, részt vett a kiképzésben, csak éppen időről időre a latrinára kellett rohannia. Ilyenkor jókat röhögött rajta Gyuránszki Máté, a rajparancsnok, aki hamar megkedvelte a pelyhedző állú diákot. A szakaszvezető civilben vasúti kalauz volt, Komárom és Győr között lyukasztgatta a jegyeket. Sanyi esténként Neusiedler Pali bácsiék körében töltötte az időt. Jóleső beszélgetések, viták gyertyafény mellett: Mózes, Barna, Gergely és egy új barát, a húszéves Zsabka Gyuri, odahaza műszaki rajzoló, akit Zakariás főhadnagy írnoknak szemelt ki. A századiroda egyelőre néhány ív kockás papírból és egy szál tintaceruzából állt, Gyuri többnyire közöttük ődöngött. A gyenge fizikumú barna legény gyönyörű cigarettákat sodort, mikor dohányhoz jutottak, szép verseket tudott, és szívből utálta a németeket. A két fiú hamar meleg barátságot kötött, testvériesen osztoztak élelmen, dohányon és Margit néni főztjén, aki takaros foltokat kerekített a diák rongyos télikabátjára. Gyertyaoltás után Pap Sanyi sohasem tudott nyomban elaludni. Gondolatai hazaszálltak: vajon apja előkerült-e a nagy, véres húsdarálóból, még .. . talán csak nem sebesült meg... és ha egy ágyúgolyó elvitte a lábát? Akkor biztosan trafikot kap majd a háború után, mint Kakucsi bácsi, aki Doberdónál hagyta mindkét lábát, tolókocsin gurult naponta a Thököly úti kis trafikba. És anya ... biztosan folyton siratja őt, hiszen semmit sem tud róla... Mórocz bácsival üzent, mikor a fogolytáborba mentek... ki tudja, átadta-e nagyapának... és nagyapó a hírrel eljutott-e Zuglóba ... Édesanyja őszülő fejét csókolgatta, Maca húgával évődött, és Ágnes két copfját simogatta. Haza kellene szökni... Csak egy napra ... Megcsókolni a mamát, megmutatni a szépen gyógyuló sebeket, enni a jó forró bablevest, és megnézni Ágnest. Az a buta csók, ott a lépcsőházban... Ágnes mást szeret.. . biztosan mást... A Kékesit... Bezzeg az otthon van a nyomorult .. mert 1930-as a taknyos ... Haza, igen, haza .. . Egyetlen éjszakára .. . Nagy isten, de jó lenne... Szép álmai voltak a fiúnak. Csakúgy a többieknek. Az éjszaka szárnyain mindenki hazarepült. Feleséget ölelni, gyereket kupucálni, foszlós bélű kenyértől szelni. Nappal alig beszéltek az otthonról, ám amikor esténként bágyadt gyertyafény öntötte el a tantermet, buksi fejű gyerekek, ünneplőruhás asszonyok fényképeit tartották a pislogó gyertyaláng felé... Nappal katonák voltak: vigyázzba álltak, tisztelegtek, fát vágtak a tiszti szállásokra, vizet hordtak, paroláztak az oroszokkal. Csak a lelkük mélyén izzott a hazavágyás zsarátnoka, mely éjszakánként fel-fellángolt. Hazatérésről, eltávozásról a készülődés napjaiban csak álmodni lehetett. Pásztor százados és a törzse megfeszített munkát végzett. A szakszolgálatok vezetői igyekeztek fölmérni a helyzetet, kimutatásokat szerkesztettek a sürgős szükségletekről. Az egészségügyiek Medgyesi doktor vezérletével fertőtlenítettek, ápolták a betegeket, az első napokban ősi módokon, minden gyógyszer nélkül. Esküt is kellett tenniük. Pásztor Gézára várt a csöppet sem irigylésre méltó feladat, hogy az eskü szövegét kitalálja. Egyéb támpontja nem volt, mint a tisztessége. Két estét töltött el a papír fölé hajolva, míg elkészült az eskü. Valamire még emlékezett a régi honvédesküből, és némi töprengés után úgy döntött, hogy a magyar népnek tegyenek esküt. Ez szép eszmének tűnt. A tiszteknek tetszett az esküminta. Balogh Lázár százados, a helyettese, akit patinás bőrnadrágja miatt Bőrbugyogónak csúfoltak, olyannyira lelkesedett érte, hogy le is másoltatta a dandárparancsnokság számára. Az ünnepélyes eskütételre gépkocsival érkezett Cseney és Sombereki ezredes, a dandárparancsnok és helyettese. Terepszínű, orosz rendszámú kocsival jöttek, egy tábori lelkész kíséretében. Az autó és a pap egyaránt meglepetést keltett. A vendégek Svedov alezredesnél voltak, amíg a századot a református templom előtti térségre vezették, ahol katonás rendben sorakoztak föl. Pásztor Géza jelentését feszes vigyázzban hallgatták, majd Cseney ezredes rövid beszédet mondott. Köszöntötte a második magyar vasútépítő zászlóalj katonáit, vázolta feladatukat: vasutat és hidat fognak építeni, helyreállítják mindazt, amit a fasiszták leromboltak, és „megmentik a haza becsületét” ... KOVÁCS JÓZSEF rajzai 3. les gondoskodni. Egy hét alatt be kell fejezni a zászlóalj |_22]