Ludas Matyi, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-09-01 / 34. szám

Noha békeküldöttségünk Párizsban mindent elkövet a magyar álláspont védelmére, Balogh páter mégis soroza­­tosan beleszól az Ewatt-ügybe, a Masaryk-ügybe, szóval a diplomáciai kar ügyeibe. Mert úgy látszik a páter minden karban szónál Nyilatkozik a miniszter: Lesz minden bőven! — Saját nyálcsurgalóok­tól — Régi fájdalma lapunknak, hogy a közel­látási miniszter mindig a napilapok részére nyilatkozik. Munkatársunk most felkereste és arra kérte őt, hogy szokásától eltérően, a Ludas Matyi olvasóival közölje: mit vár­hatunk a legközelebbi hónapoktól. A miniszter a következő nyilatkozatot tette: — Mindenkit megnyugtathatok. Szeptem­berben, h­a az Indokínából megrendelt 620 vágón libamájpástétom megérkezik, megkezd­hetjük a rendszeres libamájpástétomosztást. Még ör­­vendetesebb az, hogy amennyiben a Tibetből megrendelt 300 tonna köménymag megérkezik, meg­kezdhetjük a rendszeres sóskifli-osztást. Nem csinálok titkot abból, hogy az esetben, ha a Honolulu­ból vásárolt 920 vágón mézescsók megérkezik, minden dol­gozó hetenkint 2 évikipuszit kap. Valószínűleg már októ­berben minden terhes anyának adhatunk egy-egy száj­harmonikát. Távolabbi terveink: bajuszpedrő a 6 éven aluliaknak, négykerekű bicikli a 90 éven felülieknek, meg­­különböztetőjel az ikreknek. — Zsír és cukor lesz? — kérdeztük. A miniszter mosolyogva kérdezett vissza: — Mi vagyok én? Jós? Nem érdekes! — Biztos úr, jöjjön gyorsan! Itt a sarkon feketén árulják a cigarettát! — Köszönöm uram, de éppen most váltottam ki a dohányjegyemet. «IS§'90 Tisztelt Mohusek úr! Amikor 1944 tavaszán be­méltóztatott költözni a szom­szédságomban kiigényelt zsidó­lakásba, bemutatkozó látoga­tása alkalmával közölte velem, hogy a németek holtbiztosan megnyerik a háborút. Ugyanez év őszén Mohusek úr elárulta feleségemnek, hogy a csoda­­fegyver bevetése csupán órák kérdése, ez fix, elintézett do­log. Sinkovitstól hallotta, aki­nek a veje egy házban lakik a német követség egyik altiszt­jével. Az ostrom alatt Mohusek úr diszkréten közölte anyó­sommal a pince egyik félreeső zugában, hogy legyen nyugodt, a gettót felrobbantják. 1945 februárjában Mohusek úr meg­súgta nekem, hogy nem kell idegeskednem, a német és nyi­las felmentő sereg már itt van Budapest közelében, hamaro­san minden „rendbejön". Ké­sőbb Mohusek úr diszkréten elárulta apósomnak, hogy na­pokon belül kikiáltják a prole­tárdiktatúrát és irtózatos pol­gárháború következik, jó lesz, ha megfelelő mennyiségű élel­miszert tartalékolunk. Még ké­sőbb — egész diszkréten! — elárulta nekem, hogy az ame­rikaiaktól ukáz jött, ne merjük kivégezni a háborús bűnösöket, mert nagy baj lesz. Mohusek úr az idők folyamán sok min­denről tájékoztatott egész disz­kréten engem és a családomat, öntől tudtuk meg, hogy a zsi­dók virslit csinálnak a megölt keresztény kisgyerekekből, ön árulta el teljes diszkréció mel­lett, hogy a Kossuth-híd egyik pillére éjszaka megrepedt, a koalíció felborult és az ön jól­­értesültsége révén tudtuk meg, hogy Rákosi Mátyást, nem en­gedték ki az amerikaiak és így a szerencsétlen államférfi Pá­rizsban várja meg a küldöttség visszaérkezését. Legutoljára Mohusek úr akkor járt nálunk, amikor — ismét teljes diszkré­ció mellett, — közölte, hogy az UNRRA nem ad Magyarország­nak segítséget és az ameri­kaiak csak ígérik a nyugaton lévő arany visszaadását, de meg nem kapjuk soha. Azután Mohusek úr elmaradt tőlünk, egész váratlanul és indokolat­lanul és azóta sem láttam Drága jó Mohusek úr, könyö­rögve kérem, ne tegye ezt ve­lem. Ezt nem teheti velünk, a családommal, öreg apósommal, gyermekeimmel! Mohusek úr, bízunk a forintban, örülünk a stabilizációnak, de tökéletes megnyugtatásunkhoz még hiányzik az ön diszkrét jól­­értesültsége. Jöjjön el, édes Mohusek úr, árulja el egész diszkréten, hogy a forint rossz, a forint humbug és napokon belül újra kezdődik az infláció Jöjjön el, édes Mohusek úr, árulja el a legnagyobb titok­ban, hogy nem igaz, a valutá­­zók nem adtak be egy dollárt sem a Nemzeti Bankba, a fo­­rintnak nincs fedezete és az egész svindlit a Baloldali Blokk találta ki. Jöjjön el, gyönyörű Mohusekem, a fele­ségemmel már megbeszéltük, hogy bizalmas közlései után azonnal betesszük az első öt­forintost a takarékba. Epedre várjuk és addig is szívélyesen üdvözlöm• U.­­- Megállj, piszok, azért egyszer mégis a fejedre ütök, Fenti, főbb könyv fisletekben kapható ! Milten: AZ ELVESZETT PARADICSOM Akárcsak a felnőttek.. v.. i . — Mit csináltok, gyerekek ? — Békekötést játszunk, Marika a béke és mi most, megkötjük ötöt... Beszélgetés a parlament folyosóján — Mit gondolsz, miért ment ki Sulyok a teremtő-­ Drózdy beszéde alatt? — Egyszerű. Mialatt benn Drózdy elvetette a sulykot, kint Sulyok elvetette a Drózdyt, ifytagt­abb­ul. Arra kiváncsiak honfitársak, hogy ha úgyis kisebb bizottságok döntenek a magyar békéről, a nagy párisi béke­­konferencia miért veszi elő minden hét­főn, szerdán és pénteken Magyarország ügyét ? Hát majd megmagyarázom! János gazda Pestre jön, magával hozza eddig beszolgál­tatott búzájából összegyűjtött 400 forintját és beteszi egy nagy bankba, ahol betétkönyvet kap róla. Egy óra múlva visszamegy a bankba és kikéri a pénzt. A pénztáros négy ropogós 100 forintost fizet ki neki. János gazda minden oldalról megszemléli a százforintosokat, azután így szól: — Na jó, m­ost itt hagyom! — Hát akkor miért kérte ki ? — kérdi dűhösen a pénz­táros. — Azért, — mondja gazdájam ravaszul, — mert látni akartam, hogy megvan-e még. Azt kérdezik, polgártársak, Drózdy képviselő úr, aki a Kassa elleni inter­pelláció beterjesztésekor azt mondta, ha vádjai nem bizonyulnak valónak, egy holdvilágos éjszakán főbelövi magát, hogy lehet még mindig életben. Ezt is megmagyarázom! Bikkmakkf­alvy és Felvágóssy amerikai párbajt vívnak A sors kiszámíthatatlan akaratából Felvágóssynak kell főbe­­lönie magát. Meghatottan búcsúzik barátaitól, majd visszavonul, hogy megöngyilkolja magát. Két perc múlva ragyogó arccal robog ki az ajtón, amin az imént eltűnt és diadalmasan barátai felé kiált: — Gratuláljatok. Nem találtam el magam! Csak egy borbélyperc! Jékely: Parancsolja a szakállát levágatni? Kolosváry: Szakáll nélkül menjek a kivégzésemre? Jékely: Ne féljen semmit, addig újra kinő a szakálla.

Next