Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1952-01-24 / 4. szám
Samu bácsira számíthat az Auriol-gyerek Alcide és a költő Alcide az De Gasperi, aki az atyaúristen kegyelmében Olaszország miniszterelnöke (Olaszországban ugyanis Truman az atyaúristen), a költő pedig Pablo Neruda, aki legalább olyan nagy költő, mint amekkora gazember De Gasperi, pedig ez nagy szó. De Gasperinek a költészethez eddig csupán annyi köze volt, hogy Truman parancsára fegyverkezésre költötte az olasz adófizetők feje alól kihúzott párnákból befolyt centesimokat; most először került közelebbi kapcsolatba az igazi, költészettel. A kis De Gasperi a közepes eszével kiutasította Olaszországból a nagy Nerudát; ennek a kiutasításnak nyilván a megszégyenítés volt a célja, amit teljes mértékben sikerült is elérni. De Gasperi ezzel a kiutasítással csakugyan megszégyenítette Olaszországot, sajátmagát és az egész burzsoá kultúrát is, amelynek irányítói a költőket nem olvasni, hanem kiutasítani szokták. Carducci, Leopardi, Dante és még néhány régi olasz nyilván megfordulna a sírjában, ha megtudná ezt a kiutasítást, ők azonban nem számítanak, mert nem élvezik Truman bizalmát, mint De Gasperi, aki élvezi. Dante meg éppen örülhet is, hogy Alcide De Gasperi nem olvassa őt, hanem csupán Truman utasításait, mert ha olvasná, nyilván őt is kiutasítaná Olaszországból a marshallizált Olaszország bírálata címén ezért a soráért: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Üzemi konferálás Üzemi kultúresteken konferálni nem könnyű dolog. Három eset lehetséges: • vagy a vállalatvezetőség van megelégedve, vagy a kultúrcsoport, vagy a közönség. Mindegyik megelégedés kizárja a másik kettőt Így hát a legtöbb üzemi konferanszié nem is próbálja meg a lehetetlent hanem a negyedik lehetőséget választja: úgy konferál, hogy önmagával meg legyen elégedve. Persze sok függ attól, hogy az illető egyébként milyen beosztásban dolgozik a vállalatnál. Mert másképpen konferál az anyagkönyvelő, másképpen a levelező és ismét másképpen az irattáros. Mindegyik belevisz valami egyéni, a munkaköréből eredő bájt az előadásába, anynyira, hogy nekem elég meghallgatnom pár szót egy üzemi konferánc® ból és máris megmondom, hogy a segédraktárnok, vagy az üzemjogi osztály vezetője áll-e a égón. Igaz, hogy pl. ki nem ismerné fel a személyügyi előadót a konferansziében a következő „vidám“ bejelentésből: „Most pedig Dalnoki Julianna kartársnő fog levizsgázni előttünk énektudásból. Nevezett munkateljesítménye legutóbbi áthelyezése után bizonyos mértékig visszaesést mutatott, és bizony alaposan össze kell szednie magát ahhoz, hogy jelenlegi beosztását megtarthassa! Nos, tessék Dalnoki kartársnő, jöjjön és énekeljen nekünk! Csak egész nyugodtan! Reméljük nem lesz itt is baj magával!“ Hát így! Hogy aztán Dalnoki Julianna kartársnő ezek után izgalmában először combig belép a súgólyukba, majd mikor a súgó visszatolja a színpadra, akkor az Aida nagy áriája helyett a „Virágoknál ég a világ“ kezdetű népi dalt préseli ki sápadt ajkai közül — az már nem is olyan érthetetlen. Vagy csodálatos-e hogy az eladási osztály h. vezetője így konferál: „Na és ami most jön — olyan még nem volt! Príma hanganyag, elsőrangú előadókészség, nagyszerű megjelenés — egyszóval én mondom, itt csalódás nem érheti a mélyen tisztelt közönséget! Erről jut eszembe az a vicc — ha ha-ha, bocsánat, muszáj nevetnem ha rágondolok — szóval két üzletszerző utazik a vonaton . .. ha-ha ha ...“ Na ugye- hogy nem ördöngösség agnoszkálni a konferansziét? Mert teszem azt, kiáll a függöny elé egy jól megtermett, szélesvállú, hatalmas tenyerű dolgozó, akinek még a vádlija is majd kicsattan a piros pozssgától és az ujjait tördelve, de jó ízes difihárrtáli tájszólással bejelenti, hogy:» „... a következő nagysikerű dalosunk... milyen sok derülést,és tapsnyilvánítási okot fog létesíteni a tisztelt publikum soraiban egyaránt . Nos én csak ránézek a bemondóra és máris tudom, hogy ő a vállalati ügyész. Hogy honnan? Ja, hát mert véletlenül „személyesen“ ismerem és azt is tudom, hogy Vas megyéből származott fel egyenesen a Budapesti Ügyvédi Kamarába. A Legfelsőbb Bíróság előtt három óráig tud beszélni a legragyogóbb ékesszólással, de ha egy üzemi esten egy mondatot kell mondania a reflektorfényben, akkor olyan hidegrázást kap, mint egy kezdő maláriás a dzsungelben. No de ez csak az a bizonyos kivétel, ami megerősíti a „szakállt“. A múlt héten is ellmentem egy nagyvállalatunk rendezvényére, ahol kijött a függöny elé egy jól fésült, nyiszlett, immár nem DISZ- faorú egyén és arcizmainak legcsekélyebb mozgatása nélkül elsuttogta a következő két mondatot: „Önök persze most azt hiszik, kérem szépen, hogy én konferáld fogok. Hát erről ugyebár, kérem szépem szó sem lehet!“ Itt hosszú szünetet tart, hogy kivárja a tapsorkán lecsillapultat Én pedig már tudom, hogy az üzemi kultúrfelelős ezúttal a Wuffi konferansziét nyeri meg a műsorszámok bejelentésére.. VIDRÁNYI ISTVÁN AUROL — Ne sírj, kisfiú, ad neked a Samu bácsi nácit, jobboldali szociáldemokratát, kereszténydemokratát, vagy amit akarsz... - BÍZTATÁS ■ ■ Híffi A francia miniszterelnök: Előre!rajza a L'Humanitéből) INDIA Az indiai választásokon január tizenhatodikáig az Egyesült Baloldali Front kilencvenhat jelöltjét választották az államok törvényhozó gyűlésébe. India kezd felébredni. Indiának körülbelül háromszázmillió lakosa van. Ebből körülbelül egymilliónak nincs étvágya, körülbelül kétszázkilencvenkilencmilliónak nincs mit ennie. Ez az az ország, ahol a pária nem csodálja, hogy a maharadzsa turbánján öklömnyi gyémántot lát; azt csodálná, ha akkora kenyeret látna. Ez az az ország, ahol minden emberre átlag két isten esik, de rúpia átlag egy se. Ez az az ország, ahol a jógik és egyéb fakírok rozsdás szögekbe ülnek, mert legalább nem érzik az éhséget a rozsdás szögektől és a rozsdás szögeket sem érzik az éhségtől; ez az az ország, ahol a krokodilust istennek tekintik, de az embert embernek se tekintik; és ez az az ország, ahol élni már nem lehet, miként a hinduk példája mutatja, de amelyet fejni még lehet, miként az angolok példája mutatja. De már nem sokáig, miként az eddig megválasztott kilencvenhat Baloldali Front képviselő példája mutatja. Kapor megnézi magát Kapor András itt van? Igen, már felébredt. Éppen most nézi magát a tükörben. f el.