Ludas Matyi, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1953-06-11 / 24. szám
Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz . . . Marianne: O, hogy unom már ezeket a frakkos alakokat... Kapitalista öncsonkítás Ezt a rajzot Alfred Beier-Reder: Matyi számára, abból az alkalomból német Demokratikus Köztársaság rajzolóművésze készítette a Ludas ’ vagy a NDK karikatúraművészei kiállítást rendeznek Budapesten. darvas szólaírd: Sy-------- | rí SZILÁRD: Azt hiszem, így tavasz idején nyugodtan el lehet kezdeni egy történetet azzal, hogy Seregély Jenő nem tetszett a nőknek. Ebben nincs semmi rendkívüli, mert Seregély Jenő őszinte pillanataiban saját magának se tetszett. Miért is tetszett volna! Az olvasó bizonyára hallott már vonzóan csúnya emberekről. Ilyen volt Seregély, csak nem volt benne semmi vonzó. De ha Seregély nem is tetszett a nőknek, annál jobban tetszettek a nők neki. Seregély állandóan szerelmes volt, méghozzá mint a csúnya emberek általában, kizárólag nagyon szépnőkbe és nem is eredménytelenül. Az üzemben, ahol dolgozott, egyetlen valamirevaló külsejű nő sem volt, aki vissza ne utasította volna közkedését. Ezektől a könnyű sikerektől elkapatva, Seregély teljesen megbokrosodott és elhatározta, hogy már-pedig nem nyugszik, amíg meg nem hódítja az üzem legis legszebbik lányát, bizonyos Piroskát, aki a bérelszámolóban dolgozott. Mindez a sok izgalom a Drótkefegyárban történt, ahol Seregély tartotta nyilván, hogy körülbelül hány szál drót kell egy valamirevaló kefébe. Seregély kezdetnek ebédszünetben félrehívta Piroskát és megkérdezte, hogy tetszik neki? Piroska készségesen közölte vele, hogy neki ember még ilyen kérdésse sosem tetszett és hogy ez már rég a nyelve hegyén volt, miért is nagyon hálás Seregélynek, hogy érdeklődésével módot adott a fenti nyilatkozatra. ■ Seregély a kapott válasszal rendkívül meg lehetett elégedve, mert nyomban az után tudakozódott, hogy Piroska nem lenne-e a felesége. Mire a kislány szemlesütve azt válaszolta, hogy ennek a lehetőségnek már a puszta gondolata olyan hidegleléses undort vált ki belőle, aminőt életében csak egyszer érzett, amikor kisgyerek korában a patakban fürdött és rálépett egy békára. Midőn Seregély így több keresztkérdés segítségével tisztába került a lány érzelmeivel, rájött, hogy egyelőre még korai lakodalomra gondolnia. Azonban úgy vétte, hogy a nehezén már túl van és a többi csak idő kérdése. Épp ezért napról napra tovább ostromolta a szerencsétlen lányt, aki azonban hősiesen állta összes próbálkozásait, csodálatos ígéreteit és mesébe illő átkait. Erre Seregély kijelentette, hogy öngyilkos lesz. Ez hatott. Piroska nagy nehezen beletörődött, hogy Seregély felakasztja magát és végre nyugta tesz tőle. Ekkor történt, hogy Seregély egy végső megbeszélésrn kérte Piroskát, megesküdve, hogy soha többé nem zavarja. Ez a fejedelmi ajánlat levette lábáról a lányt, aki megtörten rogyott az espressóbeli székre Seregély mellé. A mindenre elszánt függetlenített vőlegény pedig összeszedve egész agyafúrtságát, mindenekelőtt azt kérdezte meg, hogy váljon közömbösre Piroska számára a gyár termelési statisztikája. Piroska közölte vele, hogy nem, ez egyáltalán, nem közömbös számára, sőt jobban érdekli, mint az egész Seregély mindenestől. Seregély erre kifejtette, hogy az ő vonzalma Piroska iránt immár nem szerelmi, hanem termelési kérdés. Hiszen már nem tudja a drótot a kefétől megkülönböztetni, munkáját hanyagul végzi, itt tehát nem Seregély Jenőről, hanem a könnyűiparról van szó. Vagyis ha Piroska továbbra sem hajlandó hozzámenni, ez e percben már azt jelenti, hogy magának a könnyűipar jelentőségének ad kosarat. Piroska azt válaszolta, hogy ez már egészen más és ha Seregély régebben itt kezdte volna, rég tisztáztak volna minden félreértést. Ő ugyanis eddig is csak azért nem említette, mert Seregély legalább olyan pletykás, amilyen ronda, hogy neki vőlegénye van s ezt a derék fiút is alaposan megzavarná munkájában, ha kiderülne, hogy Piroska mást szeret. Namármost a szóbanforgó férfiú sztahanovista martinász Ozdon, tehát az alapanyagiparban dolgozik, mennek fontosságát nem is lehet a drótkefeet mortírozáshoz hasonlítani. Vagyis immár a nehézipar áll szemben a könnyűiparral az épp ezért nem lehet vitás, hogy neki Seregély Jenőit nemzetgazdasági szempontból is ki kell dobnia. És Seregély végre belátta, hogy Piroskának igaza van. Ennélfogva továbbra is ott keringett körülötte és még ma is boldogan él, ha az időközben Pestre helyezett martinász meg nem győzte az ellenke- LAZA SZAKTÁRS „ZSÁKBAMACSKA“. CSILLÉJE Sosem lehet előre tudni, mennyi benne alul a kő és mennyi benne felül a szén ... ; 2~" - Wemá akarod "laai^J mégl igazolatlan vagyok 0/7r ^V7 .a szénbányászatban előforduló '§2/&/1f/ ' néhány hiányosságra!