Ludas Matyi, 1954 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1954-10-21 / 43. szám
Churchill intelme Franciaországhoz Churchill (Mendes France-hoz): Valamennyiünk biztonsága megköveteli, hogy jó előre gondoskodjunk védett fedezékről... Ami biztos — az biztos! •— Pintér bácsi! A minisztériumba megyünk, kiverekedni a nyersanyagot! ^4 /e/ui^y RISKA NAPI "« T6 3HOZAMA 2 5lit gadögbela: cyl/dffid Tegnap reggel, amikor kiléptem a kapu elé, régen hallott ismerős hang ütötte meg fülemet. Vacogtak a fogaim. Télies hangulat fogott el a szürke, párás reggelben, mintha a hó szagát éreztem volna. Fázósan megborzongtam, a vékony lódenkabát alatt és mélyet sóhajtottam. Ki kell szedni a téli holmit a naftáimból. De mért e sóhaj? — csaptam le magamra hirtelen, mert ilyenkor reggel még rendkívül élesen figyelem magam és filozofikus elmélyedésre is hajlamos vagyok. Hátrakulcsoltam a kezem és fejemet leszegtem, így sétált Schopenhauer Arthur is a folyó partján, amikor rájött arra, hogy a világ csak akarat és képzet, amiből az következik, hogy legjobb, ha megöljük magunkat... Talán öregszem és már fáj az évszakok váltakozása? Ebben lehet valami, hiszen a napokban gondoltam arra, milyen unalmassá válik az embernek lassacskán a négy évszak egymásután következése. Miért nincs egy ötödik vagy hatodik évszak, amely meglepné az embert valami váratlan fordulattal. Hjaja, barátocskám, csak ne fölényeskedj! Nem unod te az évszakokat, hanem ellenkezőleg: reszketve búcsúzol tőlük. Még néhány ősz, rúgsz egyet, bekaparnak, aztán mérgelődhetsz, hogy a MÚOSZ-tól nem is a főtitkár jött ki búcsúztatni, hanem egy sa-Paj • •. Borongós, hideg, naftalinszagú gondolatok gyötörtek egész nap. Délután felnyitottam a szekrényt, amelyben a téli ruhákat őrizzük. Ott lógtak a holmik naftalinba balzsamozva, gyűrötten, öregen, dideregve. Egyenként végigmustráltam őket. A szürke kaska-nadrág még elég tűrhető állapotban van, bár a szövet már elvesztette rugalmasságát és kissé túlzott állhatatossággal őrzi térdem kecses formáit... A sötétszürke ruha még teljesen új, tavaly csináltattam. A barna zakó is megteszi. Hát, hogy a gomblyukak táján már foszladozóban van és a válla is kissé hepehupás, de hát édes istenem, nem vagyok jampec. Nem mondom, volt idő, amikor még törődtem ilyesmivel. Amikor még szívem leghőbb vágya az volt, hogy kockás kabátom és sárga szarvasbőrkesztyűm legyen s ezzel bűvöljem az őrszemü lányokat a Szigeten. Sokáig nem adtam fel a harcot, hogy szép legyek, magas és daliás. Feltűnően elegáns szerettem volna lenni, hogy annál nagyobb meglepetést keltsen élénk szellemem és hűséges, meleg szívem, amely a legújabb divatú zakó mögött dobog ... De hol vagyok én már ettől. Ma már tudom, hogy a ruha csak arra való, hogy fázós tagjaimat beborítsa, a többi mind hiúság, ostobaság ... így morfondíroztam az enyészetszagú szekrény előtt, amikor tekintetem a télikabátomra esett és hirtelen összefacsarodott a szívem. Hogy megöregedett szegény! Ráncosan, züllötten, vedletten függött ott, mintha felakasztotta volna magát. Kivettem a kabátot, leültem és szeretettel teregettem térdemre a megkínzott szövetet. Nem, azt már nem lehet felvenni. De mit tegyek? Egy új kabát jókora summába kerül és érdemes? Ki tudja, hány esztendőm van még? Rettenetes! Vegyek egy kabátot, amelyet mindennap azzal a tudattal öltök magamra, hogy túl fog engem élni!? Nézzük csak meg mégegyszer, valóban olyan rémes? Hiszen a múlt télen még hordtam, a tél végén egy napon levetettem és azóta egyszer sem volt rajtam Tehát voltaképpen olyan, mintha tegnap vetettem volna le. Eszembe jutna, hogy január 27-én új kabátot vegyek, ha az még január 26-án jó volt nekem? Nem, nem, ez balga előítélet, amelynek nem ülünk fel. Jó lesz még ez a kabát... Frissen felpattant az ajtó és a feleségem jelent meg az előszobában. — Mutasd azt a kabátot! Ezt rém lehet többé viselni! Eladjuk a Bizományiban, már kinéztem neked egy szövetet. Sötétszürke. Gyönyörű, olyan, mint egy álom... És erős, mint a vas. Száz évig fog tartani ... Holnap megvesszük a szövetet. Sose halunk meg hallzásragasztó kedélyes figyek ferlelése... ! ... azok részére, akik nem éppen vállalati ügyben használják a gépkocsit. « Soha jobb helyen t özem! fogászatot létesítettek a Budapesti Csokoládégyárban. •— No, csak nyissa ki a száját! Maga túl gyakran vizsgálta a minőséget! ----------X—--------— - Budán, este, záróra ismert ·•«› Hóbortos ötletek VI. Pilóta. (Kaján Tibor rajza)