Ludas Matyi, 1954 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1954-10-21 / 43. szám
DARVAS SZILÁRD : Lakásunkban megkezdődött a barátaim által még el nem lopott könyveim teljes össze-visszakeverése, fontos irataimnak gyermekeim által papírhajóvá való átalakítása és több más harci játék. Mindezt más szóval nagytakarításnak hívják. E nagytakarításhoz szükség van többek közt úgynevezett szalmiákra is. E szalmiák ama ritka szeszek közé tartozik, amelyeket sosem tudtam megkedvelni. Orrfacsaró illata eleve lehetetlenné teszi, hogy az ember akár csak egy stampedli erejéig is duhajkodjék vele. Éppen ez a tulajdonsága viszont az, amelyért a takarításnál jóformán nélkülözhetetlen, olyan büdös, hogy a piszok is menekül előle. Aránylag rövid unszolás után vállaltam, hogy az említett szalamiákszükségletet én fogom beszerezni. Sajnos, bedőltem feleségem propagandájának, — amely mint később tapasztaltam — a nehézségek elkendőzését célozta. — Leugrasz a festékeshez — mondotta — és hozol három liter szalmiákat. Az ilyen felületes és túlzott optimizmus jegyében űzött szóhasználat csak a népszerűség hajhászását szolgálja és semmiképpen sem alkalmas a tömegek felvilágosítására. Ezek után — érzékeny búcsút véve családomtól — két fiaskóval a hónom alatt megkezdtem vándorútamat a XIII. kerületben. Ez egyébként Pest legvallásosabb kerülete: minden utca át van keresztelve, némelyik többször is, van olyan utca, amely fölül Csáky, alul Balzac. Nem telt bele röpke tíz perc s már ott álltam a Csanádi utca egyik festékkereskedésének pultja előtt. Ekkor még hetyke voltam és magabiztos, még nem törtek meg az évek és a szalmiák után való mohó futkosás. Gőgösen a pultra csaptam a két üveget és amúgy magyarosan elhatároltam magamat: — Hej, csapláros, száz szál gyertyát és három ízce szalmiákot ide az asztalra! Ám a korcsmáros, akarom mondani, a festékes, komoran végigmért és csak annyit mondott: — Nincs! Látva megdöbbenésemet, annyit még hozzátett, hogy alig egy puskalövésnyire van egy másik festékes, valahol a Lehel-oázis táján, ahol nemrégiben egy szalmiákszállító karavánt láttak. Innen kezdve aztán csak mentem. Egyik festékes tör ki, a másikhoz be. Zarándokutam változatos volt: hol kinevették a szegény vándort, hol szánták, akadtak jótét lelkek, akik meg is kínáltak egy-egy darab pipereszappannal, csakúgy jószívből, hatósági áron, én azonban nem hagytam magam eltéríteni utam céljától és tovább kergettem a mesebeli szalmiákat. Szakágam közben belepte a zúzmara, járásom roggyanttá vált, szemem üveges lett, nyilván a két üvegtől, ami a hónom alatt volt, így bandukoltam teljes apátiában, amikor egyszer a Csákyutca táján ismerős illat facsarta meg az orromat. Épp jókor, már jártányi erőm se volt. — Szakmák... édes szalmiák... — hörögtem és beestem egy festékes bolt ajtaján. Mikor magamhoz tértem, újra elájultam, mert az üzlet tele volt emberekkel, akik mind szalmiákot akartak. Mint a baksist kéregető arab koldusok, hadonásztak a boltos előtt és kórusban üvöltöttek: — Szalmiákot! Jómagam is beálltam a többi dervis közé és ordítani kezdtem arccal Mekka felé, hogy Mekkapjam a szalmiákat. A festékes effendi komoran mérte a bájitalt és dömöögve átkozódott. Szerencsére minden szót megértettem, mert magyarul beszélt: — Az anyjuk keservét, mind idegyün a környékről ezért a rohadt szalmiákért... hogy így meg úgy, a többi üzletben nincs... Nincs a fenét! Csak unják a kartársak a ballont emelgetnni... pincébe szaladgálni... meg büdös is ... mit bajlódjanak vele ... aztán filléres áru, nincs haszon rajta ... hát persze elzavarják a vevőt! Az meg mind az én nyakamba jön, hogy a fene ott egye meg őket! így beszélt, miközben kimérte a három litert öt forint tízért. El akartam kapni a kezét, hogy megcsókoljam, de szégyenlősen hátradugta : — Csak hagyja kortárs, szalmiákos... (Igaz történet) fgr Éljen a technika! — Amióta ezt a költőgépet kitalálták, sokkal több időm van társadalmi életet élni.:« *\ Egyes gépállomásigazgatók figyelmébe A LONDON! VITAT... « .. nem Londonban döntik el Ernst Jazdzewski német rajzolóművész rajza a Ludas Matyi számára. Különös találkozás •— Odanézz, öcsém, egy év alatt gyűlt össze ez a rendelethalom ... — Mit nézzek rajta, bácsi? Az enyém egy fél év alatt, ha