Ludas Matyi, 1957 (13. évfolyam, 1-45. szám)
1957-06-27 / 19. szám
^ . / / ST /s'/azwfoLa Pesti különlegesség Pusztai Pál rajza Ingyen reklám a Belvárosban Szép kis cirkusz! — Nagyérdemű közönség! Következő számunk hiányosságai fölött szíveskedjenek szemet húnyni! Ezévi tervünkből kihúzták a lovakat... (Dikobraz, Prága) Ahogy egy rosszmájú villamosutas a kalauznők felvételét elképzeli - Várnai György rajta Nem alkalmas! Nem elég nagy a szája . Mikor az Egyszerűű Pesti benyitott a mennyország ajtaján, a portásfülkéből kiszólt Szent Péter: — Jöjj, te Egyszerű Pesti és halld, amit mondok! Egész életedben példásan viselted magad, ezért kívánj bármit, teljesíteni fogom! Az Egyszerű Pesti zavartan forgatta kezében a glóriáját: — Kérem, én egész életemben szegény ember voltam és ... — Értem, — vágott közbe Szent Péter. — Akarod a következő lottóhúzás főnyereményét? Szólj s máris megkapod! — Nagyobb az én kérésem annál!... Én egész életemben dolgoztam... — Ahá, pihenni szeretnél. Kapsz egy évi beutalást Görömbölytapolcára, rendben van? — Nagyobb az én kérésem annál. Olyan nagy, hogy sem égi, sem földi hatalom nem tudja teljesíteni. — No, azért nem vagyunk mi olyan kismiskák, — hunyorított ravaszul Szent Péter. — Akarsz egy vagon citromot? — kacsintott s már nyúlt a telefonkagyló után. — Haj, még ennél is nagyobb az én kívánságom, — sóhajtott az Egyszerű Pesti. — Tetszik tudni, én egész életemben Óbudáról Lőrincre jártam dolgozni. Minden , nap kétszer végigvillamosoztam a Körutat. Csak azt szerettem volna megérni.... — s itt átforrósodott az Egyszerű Pesti hangja, — csak azt szerettem volna életemben egyszer megérni, hogy legalább egy napig ne javítsák a Körúton a villamossíneket! Hogy ne lássam állandóan az egymásra hányt gránitkockákat és azt a dobozalakú kátrányfőző kondért, amely a pokol kénköves bűzével itatja át a ruhákat és lelkeket... Szent Péter a füléhez emelte a telefonkagylót. . . A Jóisten titkárságát kérem ... Bent van az öreg? Kiszálláson? Kapcsoljanak utána! Ezután halk, tiszteletteljes beszéd következett, úgy hogy az Egyszerű Pesti nem értett egy szót sem. Végül Szent Péter letette a telefonkagylót, komoran az előtte állóra nézett, és így szólt: — Kívánj valami mást, fiam!Papp L. István