Ludas Matyi, 1957 (13. évfolyam, 1-45. szám)

1957-06-27 / 19. szám

^ . / / S­T /s'/azwfoLa Pesti különlegesség Pusztai Pál rajza Ingyen reklám a Belvárosban Szép kis cirkusz! — Nagyérdemű közönség! Következő számunk hiányosságai fölött szívesked­jenek szemet húnyni! Ezévi tervünkből kihúzták a lovakat... (Dikobraz, Prága) Ahogy egy rosszmájú villamosutas a kalauznők felvételét elképzeli -­ Várnai György rajta Nem alkalmas! Nem elég nagy a szája .­ ­­ Mikor az Egyszerűű Pes­ti benyitott a mennyor­szág ajtaján, a portás­fülkéből kiszólt Szent Péter: — Jöjj, te Egyszerű Pesti és halld, amit mon­dok! Egész életedben pél­dásan viselted magad, ezért kívánj bármit, tel­jesíteni fogom! Az Egyszerű Pesti za­vartan forgatta­­ kezében a glóriáját: — Kérem, én egész életemben szegény ember voltam és ... — Értem, — vágott közbe Szent Péter. — Akarod a következő lot­tóhúzás főnyereményét? Szólj s máris megkapod! — Nagyobb az én ké­résem annál!... Én egész életemben dolgoztam... — Ahá, pihenni sze­retnél. Kapsz egy évi be­utalást Görömbölytapol­­cára, rendben van? — Nagyobb az én ké­résem annál. Olyan nagy,­­ hogy sem égi, sem földi hatalom nem tudja tel­jesíteni. — No, azért nem va­gyunk mi olyan kismis­kák, — hunyorított ra­vaszul Szent Péter. — Akarsz egy vagon citro­mot? — kacsintott s már nyúlt a telefonkagyló után. — Haj, még ennél is nagyobb az én kívánsá­gom, — sóhajtott az Egy­szerű Pesti. — Tetszik tudni, én egész életem­ben Óbudáról Lőrincre jártam dolgozni. Minden , nap kétszer végigvilla­­mosoztam a Körutat. Csak azt szerettem vol­na megérni.... — s itt átforrósodott az Egyszerű Pesti hangja, — csak azt szerettem volna életem­ben egyszer megérni, hogy legalább egy napig ne javítsák a Körúton a villamossíneket! Hogy ne lássam állandóan az egy­másra hányt gránitkoc­kákat és azt a doboz­alakú kátrányfőző kon­­dért, amely a pokol kén­köves bűzével itatja át a ruhákat és lelkeket... Szent Péter a füléhez emelte a telefonkagylót. . . A Jóisten titkársá­gát kérem ... Bent van az öreg? Kiszálláson? Kapcsoljanak utána! Ezután halk, tisztelet­­teljes beszéd következett, úgy hogy az Egyszerű Pesti nem értett egy szót sem. Végül Szent Péter letette a telefonkagylót, komoran az előtte állóra nézett, és így szólt: — Kívánj valami mást, fiam!Papp L. István

Next