Ludas Matyi, 1957 (13. évfolyam, 1-45. szám)
1957-06-27 / 19. szám
A béke legújabb támaszpontja Szegő Gizi rajza Öröklakást lehet nyerni a lottón Szegő Gizi rajza — Maga is kérvényt ad be? — Nem, én nem vagyok olyan optimista. Inkább lottózom . . . 4/ élet mpa Restfffy Miután megfejtettem az Érdekes Újság, a Nők Lapja, a Magyarország, az Élet és Tudomány keresztrejtvényeit és meghallgattam a Rádió zenés fejtörőjét, elhatároztam, hogy elmegyek valamelyik színházba. Rámfér egy kis kikapcsolódás. A Kamara Varietét választottam. Itt is volt fejtörő. Nyertem egy csomag savanyúcukrot. Innen átmentem egy esztrád-műsorhoz. Rejtvény-esztrád volt. Szédülő fejjel hazamentem és lefeküdtem. Elalvás előtt a Füles talányain és az Élet és Irodalom „Ki írta?” pályázatán töprengtem. Már-már közel voltam a megoldáshoz, amikor a vekkerem berregni kezdett. Kiugrottam az ágyból és megnéztem az órát, vajon mennyi idő lehet. Sajnos, nem tudtam megállapítani, mert a számok helyén kérdőjelek voltak. Megpróbáltam a nap állásából, az utcai zajokból kitalálni, mennyi idő lehet, de ez nem sikerült. Rossz formában voltam. Gyorsan kinyitottam a rádiót, épp a külföldi híreket mondták be: „Detroit és Chicago között összeütközött két gyorsvonat. Mennyi a sebesült és hány éves a mozdonyvezető?” „Páriából jelentik: megalakult az új francia kormány. Mennyi ideig tartja magát? A megfejtéseket kérjük a rádió külpolitikai rejtvényosztályára beküldeni.” Gyorsan felöltöztem és lementem a szomszédos eszpresszóba reggelizni. Szokás szerint zsúfolt volt. Negyedórát kellett várnom a pincérre, ekkor megjelent az asztalomnál, így szóltam hozzá: — Találja ki, mit akarok fogyasztani! Ezzel a játékkal azonban sok idő telt el, éppen hogy csak beértem a hivatalba. Rögtön értekezletre kellett mennem, ahol azt kellett megfejteni, hogy mit gyártunk majd ebben az évben. Bevallom, nem nagyon erőltettem meg magam, ugyanis két egymást követő termelési értekezleten én lettem a győztes. Hosszas és izgalmas fejtörés után kitaláltam, hogy ki lesz az új igazgató és hogy hová költözünk. A nap folyamán rengeteg dolgom akadt. Több hivatalos telefont kellett lebonyolítanom és rettentő sokáig tartott, míg kitalálták, hogy ki vagyok és mit akarok. Munkaidő után Tivadarral találkoztam. Megbújtuunk egy csendes kis eszpresszó homályos sarkában és beszélgettünk. — Szeretsz? — kérdezte tőlem suttogva és a kezemet szorongatta. Vannak pillanatok az ember életében, amikor képtelen a tettetésre. Ez is ilyen pillanat volt. Még a kötelező női büszkeségről is megfeledkeztem, amikor remegő hangon így válaszoltam: — Válaszom: első fele fizikai jelenség, a második pedig nehéz fajsúlyú fém. — Ó, hát valóban szeretsz? — rebegte Tivadar, majd szenvedélyes hangon így kiáltott fel: — Akkor tudd meg, hogy az én válaszom így hangzik: kevesebb, mint az egész, meg egy „s”, a fejünk fölött van, nem áll, hanem... Továbbá az adok szónak ,szinonim kifejezése... — Tivadar, Tivadar — sikoltottam, — te feleségül ve... Tovább nem tudtam sikoltani, mert felébredtem. A legrosszabbkor, mint mindig. . . Na ki írta ezt? Nem találta el. Kertész