Ludas Matyi, 1957 (13. évfolyam, 1-45. szám)
1957-12-19 / 44. szám
ó kétezer éve már annak. De lehet háromezer is, vagy éppen ezerötszáz. A dátum nem lényeges. Annyi nagy emberrel találkoztam az ősidők homályában, a fene se tartja számon a napokat. Az eset a lényeges, a történet elvi mondanivalója. Az pedig napnál világosabban ragyog előttem. Még ma is. Sanyival ott sétáltunk a Nílus partján. A közvélemény Sándornak tisztelte őt, merő alázatból azt is hozzátették, hogy: Nagy. Én továbbra is csak Sanyinak szólítottam. Gondolatait mindig megosztotta velem s véleményemet, segítő tanácsomat kérte. Napsütésben szívesen sétált a Nílus, az Eufrátesz vagy a Zagyva partján. Ha esett, felmentünk terézvárosi legénylakásába, vagy beültünk egy kávémérésbe Kelenföldön. Kevés készpénze volt, én szoktam volt kisegíteni, melyik csárdatulajdonos is tudott volna két dupláért egy országból visszaadni. Akkoriban már ismert haladó hegymászó voltam. Méterenként fizettek, ötezren felül folyócentiméterenként. Jól kerestem, nem sajnáltam a pénzt a fiatal tehetségektől. Sanyi igen rosszkedvű volt aznap. — Hallod-e, barátom, figyeljen csak ide —— kezdte, szokása szerint keverve a magázást és tegezést—, valamit kéne már csinálni, hogy fennmaradjon a nevem, s ha majd új időszámítás kezdődik, annak kétezredik évében is tanuljanak rólam a gyerekek az iskolában. Az ilyen birodalom, mint az enyém is, nem biztos üzlet: jön valami fordulat a világpolitikában, aztán egyszerűen kihagynak a történelemkönyvekből. Ott lesznek, teszem azt, az avarok: ki emlékszik majd i. sz. ezerkilencszázötvennyocban az ő birodalmukra. — ötvennyolcban — javítottam ki pórias beszédmódját, soha nem szűntem meg csiszolni tudását, majd biztatóan ütöttem vállára. — No, de Nagy Sándor pere örökké fennmarad. 7 — A, ezt te maga mondod csak — csüggedezett tovább s bánatában parancsot adott Belgium lerohanására. _ —Várost kell alapítani — csaptam a homlokára isteni sugallattól ihletve —, abban van fantázia. S a várost kegyedről kell elnevezni: íme az örök élet titka. — Köszönöm — borult a vállamra Nagy Sándor s attól kezdve csak tegezett és legjobb barátjának hívott. Még azonnyomban felvett egy követ s lerakta Alexandria alapját. Másnap felépült a város. A banketten én tartottam az avatóbeszédet. Sanyi teljesen elázott. A dizőz ölébe ült s egész éjjel ezt üvöltötte: — A Lexi, a Lexi, Alexandria a... * Fenti történet — lényegtelen módosításokkal — bármely nagy emberre való írásos visszaemlékezésnél felhasználható. Elsősorban azok forgathatják haszonnal, akiknek az égvilágon semmi közük sem volt a megemlékezett nagy emberhez. A mese felhasználásánál a honorárium ötvenhét százalékának szíves átutalását kéri. L. L. a EGY KIS TORNA Szűr-Szabó József rajza 'ALAFALLAS GERÍN DA M KORLÁT amu hintaKE2 is LÁMKMLAT stáftja wfaktHm UnieH.. Mottó ! Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új. — Hova cipeli azt a nagy ablakot, Kovács úr? — Viszem az üvegeshez bevágatni. — Megbolondult? Hiszen ebben a keretben van üveg. — Most még van. De amíg odaérek vele, ezen a síkos úttesten, egész biztosan elesek és akkor összetörik. Kis megkérdezi Nagytól: — Mit szólsz ehhez a rengeteg közlekedési balesethez? Nagy legyint: — Ne is kérdezd öregem. A múltkor karon fogva megyek egy csinos nővel a Nefelejts utcában, hát nem összeütközöm a feleségemmel? Meg kell fizetni a belvárosi márkát — És miért kerül 800 forintba egy ruhafazon? — Ja, kérem, szemben a Várral! ... Gerő Sándor rajza