Ludas Matyi, 1964 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1964-06-04 / 23. szám
A SZURKOLÓ MINDIG KÉTELKEDIK 7*rür - Kérem, biztos, hogy gól volt? Vagy a készülékemben van a hiba? - És mi a baja a készüléknek?« - Másképpen mutatja a válogatott meccseket, mint ahogyan a szakvezetők látják. Semmi különös nem volt abban, hogy a cégtábla, a hirdetmény és az étlap sarkában mindenütt ott volt ez a négy betű: ÁTM. Nyugodtan tértem be az étterembe, annyi az érthetetlen rövidítés mostanában, eggyel több vagy kevesebb, nem számít. A mocskos, terítetlen asztaloknál csupa nyugodt ember ült. Nyugalmuk annál érthetetlenebbnek tűnt, mert némelyiknek dülledt szemén és sápadtságán szemmel láthatóak voltak az éhség jelei, mások pedig tikkadtan nyalták szájuk szélét. Minden asztalsor között egy fehérkabátos pincér sétált méltóságos léptekkel, kezében étlap, itallap és asztalkendő. A fehérkabátos pincérek, mikor a vendégek nyugalmát immár szemrevételezték, csoportokba verődtek az étterem végében, a fiatalabbak barátnőjükkel enyelegtek, az idősebbek lóverseny-tippeket cseréltek egymással. Egy kisebb csoportjuk kanasztát játszott. Ők figyeltek fel végül is rendelésemre. — Kérek egy étlapot. — Nyugtalan a vendég - mondta a főkanasztás méltatlankodó hangon. — Beszélj vele, Rudi. A Rudinak tisztelt egyén gondosan letéve kártyáit és füstölgő cigarettáját, hanyagul odasétált asztalomhoz. — Kérek egy étlapot. — Kissé idegesnek tetszik lenni — állapította meg Rudi kedves mosollyal. — Alig negyedórája ül itt a kedves vendég és máris hangoskodik. Ejnye, ejnye! — és tréfásan megfenyegetett. — Csak az étlapot kértem — sóhajtottam megrendülve, mert láttam már rajta az ápolói egyenruhát. — Nevelni kell ezeket! - mondta a főkanasztás emelt hangon, mikor Rudi visszatért az asztalhoz és folytatta a játszmát. — Ezek még nem tudják, nem is tudhatják, hogy a magyar vendéglátóipar e helyiségében a világon egyedülálló kísérletet folytat. Nem ismerik az elméleti részt. — Hajaj! az elméleti részt! — vigyorogtak a többiek kórusban. — Majdnem megbuktam belőle — motyogta egy öreg pincér, de a többiek, korára való tekintettel, nem fűztek hozzá megjegyzést. — Átéeni — mondta a főkanasztás. — s ha beválik a kísérlet, kiterjesztjük mindenhova. A villamos, a közért, a vasúti pénztár, a piac... — Átéeni — mondták a többiek, és sétálni kezdtek az asztalok között, mert néhány vendég újra nyugtalankodott. Lesz, ami lesz, én újra hangosan kértem az étlapot. Rudi intett a főpincérnek, tálcán hozták az injekcióstűt, ketten lefogtak, és a főpincér beadta a nyugtató injekciót. Magyarázatot is fűzött hozzá. — A régi típusú vendég — mondta — azt hiszi, hogy a vendéglátóipar őérte van. Hogy a vezető, főpincér, pincér, pénztáros, szakács, kukta, konyhalány, csapos, portás, italos, kenyeres, liftes, főellenőr, ellenőr és számlavizsgáló mind őérte van. Ez, kérem, maradi szemlélet, ósdi szemlélet, reakciós szemlélet. A magyar vendéglátóipar megindította a harcot ez ellen a szemlélet ellen, ezért nyitotta meg éttermünket, mely az Állampolgári Türelemrenevelés Nagy Iskolája. Átélni. Ezért alkalmazunk ápolókat, akik tudnak a vendéggel bánni, és ezért adtuk az injekciót is, hogy rossz példát ne mutasson azoknak az ápoltaknak, akik már elérték az állampolgári türelmesség magasabb fokát. Ekkor már én is mosolyogtam, és megnyugodva bólintottam minden szavára. Azóta csak ebbe a mintaétterembe járok, és bámulom Rudit, aki verhetetlen a kanasztában. Sípos Gyula Modern gólyamese MINDENFÉLE A kis szellemek is találkoznak. X. ártani is kész magának, ha az másoknak kellemetlen. Udvarias társaságban mindenki okos lehet. Elsősorban a felelőtlenségeinkért vagyunk felelősek. X-nek saját maga az eszményképe, de panaszkodik, hogy meg sem tudja közelíteni. Aki jót tesz, sohasem hivatkozik arra, hogy parancsra tette. • ww. sgt-A f. i*