Ludas Matyi, 1968 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-22 / 8. szám

AKINEK SZÍVESEN TAPSOLUNK­ ­^L59^T * anyo«. — Jó napot. Hoztam egy forgatókönyvet. Tessék. — Miről szól? — Tulajdonképpen sem­miről. Ezt a semmit igye­keztem megírni. Gondo­lati magja, hogy milyen következményei lehetnek egy véletlen találkozásnak. — Kik találkoznak? — Egy fiú és egy lány. — Aná! 5?óval szerelem. — Dehogy! Ezek nem szeretik egymást. — És milyen következ­ményei lesznek a találko­zásnak? — Semmilyenek. Éppen ez az érdekes és újszerű a filmben! Mindenki azt hi­szi, hogy történni fog va­lami. De itt az égvilágon semmi sem történik. Ez meglepi, izgatja a nézőt. Várja, hogy na talán most. De hiába várja... — Valóban újszerű. És a címe?­­­ — A cím már Bgn új­szerű. Én is arra töreked­tem, mint mások, hogy a cím ne mondjon semmit. Hegy, völgy Sár volt. Gon­doltam arra, hogy legyen a cím: „Talaj”. De ez so­kat sejtetne. Még felkel­tené az érdeklődést. Ideig­lenes cím lehetne „Mas­ter”. Vagy esetleg „Sem­mi”. Ez a tartalmat is ki­fejezné. Gondoltam arra is, hogy legyen a cím: „Szürke”. — Mégis, mi történne a filmben? — Megkezdődne és ké­sőbb befejeződne. — Értem. És közben? — Semmi. Ez nagyon hatásos lenne. A kritiku­sok se ismernék ki magu­kat. Már látom a kritiká­kat. Például: „Nehéz do­log erről a filmről véle­ményt nyilvánítani”. „Még a mesterkélt megoldás is hiányzik belőle”. Avagy: „A­­filmnek mégis van ta­nulsága”. — Mmilyen tanulsága? — Azt majd a kritiku­sok fogják kitalálni. Per­sze nagyon fontos, hogy a filmet végig kásás homály­ban fényképezzék. A kö­zönség is és a kritikusok is azt hiszik majd, hogy rossz fényképezés miatt nem látták a cselekményt, ami pedig, mint mond­tam, egyáltalán nincs. — És mi lesz a fiúval meg a lánnyal? — Semmi. Se tragikus befejezés, se hepiend. Ez az igazi atmoszférát te­remtő realizmus. — Jó, jó, én szeretem az újszerű témákat. A gondo­lat, hogy a közönség ele­jétől azon izguljon: kap-e valamit, vagy sem, érde­kes! És meglepő, fejbe­csapós, hogy nem kap semmit. No de a kritiku­sok! Ezt a filmet úgy le­vágják, hogy csak úgy nyekken. — Hiszen éppen ez lesz a siker! A közönség azt fogja hinni, hogy a film remek, ha ennyire egyön­tetűen szidják! — Igaza van. A jövő hé­ten kezdjük forgatni! Palásti László HALLÓ­­KÉSZÜLÉK! Hallókészülékre lenne szükségem, s ez ügyben még tavaly októberben jártam Budapesten, az SZTK-nál, miután az ér­te járó 260 forintot a veszprémi SZTK-alköz­­pontnál már korábban befizettem. A készülé­ket az elmúlt négy hó­nap alatt, többszöri ké­résem ellenére, nem si­került megkapnom. Idős, nyugdíjas asszony va­gyok, nem tudok ügyemben Pestre sza­ladgálni, így hát téged kérlek, Ludaskám, légy közbenjárom, hogy pa­naszomat hallókészülék nélkül is meghallja vég­re az SZTK! özv. Bugár Lajosné Ajka ul., Jókai u. 90. MUNKÁSVONAT LE A BÜROKRÁCIÁVAL! - Nem mehetünk tovább, hiányzik a Lajos bácsi! BETONVÉDELEM JELADÁS A FÖLDIEKNEK

Next