Ludas Matyi, 1968 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1968-02-22 / 8. szám
CSEL - Még egy kis havat lapátolok a Trabantomra hogy nagy kocsinak nézzék! ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ BÜSZKESÉG - Három hete fűzöm a kicsikét... ICÖXIGE MÜLáSa Nem is oly rég hogy lehoztam volna Tenéked a legszebb csillagot, De te szendén tiltakoztál, hogy: „Ne, Ragyogjon csak, hol van. Hagyd csak ott!" Ma már inkább az a kérdés köztünk, Hogy ki hozzon fel húsz parizert Vacsorám, merthogy lift megint nincs S én bús vagyok, te meg oly levert. ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ★ ★ ★ ★ ★ k + a ★ ★ ★ * * * idén az Eurystheus király szolgálatára kárhoztatott Heraklész megkezdte a reá bízott feladatok teljesítését, hőstetteire felfigyelt az egész argoszi sajtó. Tollasz Henrik, a délután megjelenő „Praktikusz Újság” főmunkatársa, mint kiküldött tudósító, ott volt Heraklész minden feladatánál, s frissiben tudósított az újabb eredményekről. Heraklész már az első cikk után bosszúsan tette le az újságot, nagyon nem tetszett neki Tollasz cikke, mert róla alig esett szó, az újságíró szinte kizárólag a legyőzött Antheusszal foglalkozott, így írt az esetről: „ ... a hírhedt Antheuszra rá sem lehetett ismerni. Minduntalan a földre ült Heraklész elől, ijedten pislogott maga körül és a mamáját szólítgatta. Inkább mulatságos volt, nevetséges, a félelmes hírű Antheusz csak megszeppent kisfiú volt ezen a napon!" Heraklész bosszúsan tette le az újságot, ám a következő alkalommal már dühösen vágta a földhöz Tollasz tudósítását. Tollasz ugyanis így írt az újabb hőstettről: „... még rá sem gyújtottam a második cigarettára, midőn Heraklész már jött is vissza az alvilág kapujából, hóna alatt hozta a szörnyű kutyát, az alvilág házőrzőjét, a háromfejű Cerberuszt. Mosolyognom kellett a látványon: a gyáván megszelídült Cerberusz két fejével nyaldosni próbálta legyőzőjének kezét, harmadik fejével szomorúan szűkölt, farkát alázatosan csóválta. Ez volt hát a fenevad, ez a nagyra nőtt öleb, ez a háromfejű pincsi. Kockacukrot kerestem a zsebemben, hogy odadobjam neki, de Heraklész rákiáltott: pfuj!...” A nemeai oroszlán legyőzése után Tollasz így írt: „Egy nimbusz alkonya! Találkozásunk egy cicával!” Augiász istállójának kitakarításáról pedig így nyilatkozott: „Három ügyes takarítóasszony fél nap alatt megeszi az egész munkát! A piszkos Augiász nem is volt olyan piszkos!" Heraklésznek ez után a cikk után elfogyott a türelme, ordítva ugrott fel karosszékéből és így kiáltott: — Ezt az idióta újságírót megölöm! Hiszen az emberek mosolyognak rajtam, mióta olvassák ennek a Tollasznak a beszámolóit! Hát kiket győztem én le, nyulakat, egereket?! Ezt a Tollaszt kinyírom, ez lesz a tizenharmadik hőstettem! Ez volt Heraklész egyetlen harca, melyben nem győzött. A király ugyanis nagyon elégedett volt Tollasz cikkeivel, mely nem glorifikálta amúgy is népszerű szolgáját, Heraklészt, így tanulta meg a hős, Zeusz gyermeke, hogy a sajtó a legnehezebb ellenfél. Somogyi Pál - Bocsánat, merre van a front? - Nem látja, hogy merre állunk? (A párizsi „International Herald Tribune’'-bál)