Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-07 / 32. szám
E fontos és az emberiség szempontjából sorsdöntő kérdésnek vizsgálatával bízott meg a legtekintélyesebb tudós társaság, úgyis mint e téma legkiválóbb hazai ismerőjét. E célból látogattam meg egyik népszerű fővárosi fürdőnket. Vasárnap volt és a nap teljes igyekezettel szórta sugarait. A hőmérő harmincöt fokot mutatott volna árnyékban, de nem volt se hőmérő, se árnyék. A strand pénztárától a másik strand kerítéséig ért a sor, melynek elején csupa öreg nagymama ült hordozható , hintaszékében, őket a család egy hete küldte ki, hogy foglaljanak helyet, ismervén a vasárnapi csúcsforgalmat. Nyolc óra felé elterjedt a hír, hogy két kuvaiti olajsejk egy millió dollárt ígért egy kabinért, de elutasították őket, mivel a fürdőigazgató is otthon vetkőzött le és fürdőnadrágban érkezett. Felkínáltak viszont két fogást a sejk-delegációnak ötszázezerért. Miután fontos megbízatásomat kellőképpen igazoltam, a fürdőigazgatóság külön helikopterén leereszkedtem a strand kerítésére. Innen azonban nem sikerült a strand területére jutnom, mert nem találtam egy talpalatnyi szabad területet sem, ahol a lábamat megvethettem volna. Alattam egy család állt, szorosan egymás mellett. Az anya egy darab sajtot kívánt nyújtani egyszem magzatának, akit azonban az embertenger rejtett áramlásai elsodortak mellőle és helyébe egy Budapestre kiránduló téesz-brigád néhány tagja került, de ők nem szerették a sajtot. A medence hollétét kideríteni csak akkor sikerült, amikor bekapcsolták a hullámgépet. Akkor egy téglalap alakú területen a fejek hullámzani és sikongatni kezdtek. Másutt a fejek örvényszerűen, köralakban áramlottak. Egy kabinos, aki mellém szorult a kerítésre, elmondta, hogy az örvény centrumában egy fagylaltos működik és ugyanazon harminc ember vonul el öt percenként előtte. Hasonló örvény forgott egy sörös pavilon előtt is, de ez hamarosan beszüntette működését, mivel URH-telefonon értesítették, hogy a strandolók nem is isszák a sört, hanem a hátukra locsolgatják. Lekiabáltam az egyik fejnek: — Milyen maga alatt a talaj? Füves vagy köves? — Fogalmam sincs — felelte. — Én azokon állok, akik még fekvőhelyhez jutottak. — Azok mikor jöttek? — Csütörtökön és pénteken — felelte a fej, majd eltűnt a szemem elől, összecsapódtak felette a többi fejek és nem láttam többé. Egyszerre a fejek tetején egy férfiú közeledett. Fehér shortot, ellenzős sapkát viselt, nyakában síp lógott, melybe időnként belefújt. Amikor meglátott, egyenesen felém indult: — Maga mit keres ott fent? Vagy menjen ki, vagy jöjjön be! — Sajnos nem férek be — válaszoltam meghunyászkodva, mert láttam, hogy az illető az úszómester. — Ne finnyáskodjon, ugorjon nyugodtan, az előfürdő a buszon úgyis megtörtént. Felmutattam pecsétes papírjaimat, ismertettem vele fontos küldetésemet és neki is feltettem a kérdést: — A fürdőigazgatóság szerint mikor telik meg egy strand? — Soha — felelte a mester. — Van egy nagy újításunk. Lebontottunk néhány kabin- és szekrénysort. Helyükbe fogasokat tettünk, így ötször annyi ruhát tudunk elhelyezni, mint eddig. — Ruhát igen, de embert aligha. — A fürdőigazgatóság csak a ruhák és értékek megőrzésével foglalkozik. — És azt nem garantálja, hogy vizet is nyújt a belépőjegy ellenében? — Vizet? Minek? Úgyis kiszorítják és kiisszák... — De a pénztáraknál még mindig adnak jegyet! — méltatlankodtam. — Persze, hogy adnak. Az új gazdasági mechanizmus alaptörvénye, hogy amire kereslet van, azt adni kell. Nálunk a strand-belépő nem lehet hiánycikk! — mondta öntudatosan, majd a fejek tetején eliramodott, mert észrevette, hogy a strand túloldalán egy fiú frizurás családanya nem visel fürdősapkát... O. F. SZERENCSÉS TUDÓS - Micsoda mázlista! Már a harmadik kétforintost találja... JANCSI ÉS JULISKA - Ezeket már nem is kell felhizlalnom... Ritkán halljuk, hogy valaki bánatában abbahagyja az ivást. • A felvételi vizsgák rendjében olvasom: „A tervszerűen és hatékonyan végzett felvételi munka alapvető feltétele a minőségibb tanítók képzésének.” Mikor képezzük a legminőségibb tanítókat? Van olyan szerelem, amelyet nem szabad elkezdeni. Kételkedem, tehát gondolkodom. Mondj igazat akkor is, ha vigasztalsz! A süket oroszlán a legkülönb muzsikust is fölfalja. Abban a kocsmában mérnek jó bort, ahol barátod a kocsmáros. Milyen ostoba időpazarlás! — bosszankodom, ha kártyázókat látok. És bosszúságom csak akkor nagyobb, ha ultipartimhoz hiányzik a harmadik. Miért vitte az osztályvezető a titkárnőjét Siófokra, hiszen a „Vénuszában nem lehet írógépet bérelni?• Elvárod, hogy — rajtad kívül — mindenki áldozatot hozzon a szent ügyért.* Akkor láttunk meg, hogy milyen kicsiny vagy, amikor magas lóra ültél. E. Kovács Kálmán HÁZASSÁG