Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-14 / 33. szám

*3 AMIRE VAN KERET — ÉS AMIRE NINCS A XIX. kerületben, a Hungária út és a Határ út sarkán lakunk. Kertünk nemrég még olyan volt, mint egy paradicsom. Egy napon megjelent kertünkben egy fiatalokból álló csoport, akik a házkezelőség utasítá­sára az összes bokrot, virá­got kitépdesték a kerítés mellől. Kertünk most úgy néz ki, mint egy sivatag. Állítólag majd ültetni fog­nak sövényt, de az mikor fog megnőni megint? A házkezelőség rengeteg pénzt ölt bele a bokrok ül­tetésébe, ezeket most kisze­dik és újra sok pénzt ölnek a sövény ültetésébe. Ha erre van keret, vajon arra miért nincs, ami fontosabb? Mert a csatornákból ömlik a víz, és egyes helyeken a cserép is leesett a háztetőről, itt a lakások is beáznak. A házat is ki kéne tataroz­ni, mert a Határ utat és a Hungária utat is kitataroz­ták, csak pont a mi házunk maradt ki. Nyolc lakó a XIX., Hungária út 55-ből FÜRDŐLEVÉL JÁSZAPÁTIBÓL Kedves Barátom! Engedd meg, hogy felhív­jam a figyelmedet egy tá­voli, eldugott fürdőhelyre, Jászapátira. Ha igazán jól akarsz pihenni, gyere el ide: kellemesen meleg vizű, szépen kiépített stran­dot találsz itt, amely hét­közben csaknem teljesen kihalt, így hát tökéletes a nyugalom. Nem is csoda, hogy ilyen kevesen ismerik, hiszen nincs semmi hírverés kö­rötte, nincsenek prospek­tusok, plakátok, csábító reklámok, híre csak száj­hagyományozás útján ter­jed. (De úgy egyre job­ban : szombat-vasárnapon­ként már ezreik keresik fel.) Ha leszállsz a lassan döcögő (25 km/óra) vonat­ról, hiába tekintgetsz szét: az állomáson sem találsz sehol egyetlen útbaigazító táblát. Találsz viszont egy férfit, aki földre rakott ko­sárból, a kötelező fehér köpeny nélkül, kék munka­ruhában péksüteményt árul. Tőle útbaigazítást nyerhetsz, s ha hétköznap van, gyalog nekivághatsz a kétkilométeres útnak, mert autóbusz csak vasár­nap van. Szállást a strand melletti campingben kaphatsz, ha éppen van üres hely a há­rom faház és a­­két sátor valamelyikében. Újabb fa­ház is van épülőben — a szezon végére talán el is készül. Hogy a camping nyitott szemétgödre helyett mikor épül egy zárt tá­roló — az egyelőre bizony­talan. Ellátásodról a strand bü­féje és a szomszédos ,,Lom­­boskert” kisvendéglő gon­doskodik. Túlzásba persze nem viszik a gondoskodást. Megesik, hogy presszóká­vét egyikben sem kapsz, s ha mégis kávézni szeretnél, be kell gyalogolnod a falu­ba. Ez még a jobbik eset. Előfordult az is, hogy az éhes vendég egy szendvics­hez, de még csak egy kifli­hez sem tudott hozzájutni. Egyébként, ha jössz, hozz magaddal szúnyogirtót — annak itt jó hasznát ve­szed. És hozzál jaffaször­­pöt, napolajat, s a fényké­pezőgépedbe filmet, mert ezekhez itt nehezen — vagy egyáltalán nem — le­het hozzájutni. És persze, hozzál néhány rúd jeget is, mert az ita­lok hőmérséklete itt igen gyakran vetekedik a fürdő­­medence 30 fokos vizével. (radványi) VOLT FECSKE — NINCS FECSKE No, nem a fecskemadár! Az hűséges, az itt van, az legföljebb majd „késő ősszel száll messzire, de tavasz­­szal újra megyő fészkire”. Ámde a fecskének becézett úszónadrág nem várta meg a késő őszt, már a szezon kellős közepén elszállt a messze ismeretlenbe és ki tudja, hogy visszajő-e valaha ... Persze, lehet hogy kihaltak azok a szakemberek, akik ennek a háromszögletű úszónadrág készítésének felettébb bonyolult gyártási technológiáját még is­merték. Talán a gépek is tönkrementek, esetleg az a speciális nyersanyag sem áll a vállalatok rendelkezé­sére ... Szóval, bizonyára rengeteg objektív nehéz­ség van. Ez esetben helyes lenne, ha importálnánk fecskét, vagy szakembereket küldenénk a fejlett ipari orszá­gokba a fecskegyártás tanulmányozására. Addig a fecskehivők fusiztassanak a maszekkal! L. L. ÁTUTALÁS Az OTP Népköztársaság útján levő fiókja értesí­tett, hogy az Iparművé­szeti Vállalat 13 500 fo­rintot utalt át a nevemre. A pénzt, sajnos, nem tud­tam személyesen felvenni, mert kórházban feküdtem, ezért kértem, hogy postán küldjék utánam az István kórházba. Néhány nap múlva meg is jelent a postás beteg­ágyamnál, de nem pénzt hozott — csak utalványt. Mert a szabályok szerint tízezer forinton felüli össze­get nem kézbesítenek, személyesen kell felvennem a 9-es postahivatalban a pénzt. Az OTP-ben tudták, hogy ágyhoz kötött beteg va­gyok (hiszen azért nem tudtam náluk sem személye­sen megjelenni!), mégsem jutott eszükbe az az egy­szerű megoldás, hogy két utalványon küldjék el a pénzt. Így aztán maradt minden a régiben: vagy kül­dök meghatalmazottat a pénzért, vagy magam me­gyek érte a szirénázó mentőautón. Szabó Imre iparművész WURLITZER A fogaskerekű vasút szabadsághe­gyi végállomásánál van a Fogas vendéglő, amelynek a bisztrójában a wurlitzert olyan pokoli hangerővel bömböltetik, hogy az szinte kibírha­tatlan. Igen gyakran órákon át kell hallgatnunk a pokoli lármát, s ilyen­kor úgy érezzük magunkat, mint akit letaglóztak. Megértjük, hogy vannak üzleti érdekek is, de kérjük, hogy ránk is legyenek némi tekin­tettel. Elfogadható kompromisszu­mot ajánlunk: maradjon a wurli­tzer, de a hangerőt tompítsák leg­alább! A környék lakói EGY KIS KIEGÉSZÍTÉS A lapban nemrég megje­lent Somogy megyei an­zikszhoz szeretném kiegé­szítésként hozzáfűzni az alábbiakat: A 7 -es műút építése miatt Bogláron két kerthe­lyiséggel is rendelkező cuk­rászdát lebontottak, s így sem a felnőttek, sem a fia­talok nem tudnak kellemes környezetben egy fagylaltot vagy egy kávét elfogyasz­tani! Az ifjúság számára nincs megfelelő szórakozó­hely, ahol kulturált kör­nyezetben, s nem túl drá­gán táncolhatnának, szóra­kozhatnának. Dr. F. K.-né Balatonboglár TÁVIRAT Szombaton este fél kilenc felé a posta kéz­besítője táviratot hozott. Köszönt és elment. El­olvastam a táviratot, s rájöttem, hogy nem ne­kem szól. Felmerült bennem az a gondolat, hogyha én most jemeni kikülde­tésben volnék, hogy jutna el a címzetthez ez a távirat? De miután nem tartózkodtam Jemen­ben és telefonom is van, felemeltem a kagylót. Tárcsáztam a 02-t és elmondtam az esetet a te­lefonos kisasszonynak. Kisvártatva csengett a telefonom, egy férfihang jelentkezett, mondta, hogy a távirati hivataltól van és újból elmon­datta velem a történteket. Ezek után felvilágo­sított, hogy legjobb lesz, ha a táviratot leviszem a házmesterhez. Közöltem vele, hogy ágyban fekvő beteg vagyok. Sajnálta, de nincs jobb tippje. Mondtam, hogy én ezt az egészet csak szívességből teszem, de akár a szemétbe is dob­hattam volna a nem nekem szóló táviratot. „Dobja” — volt a válasz és letette a kagylót. Nem dobtam. Újból felhívtam a 02-t és saját nevemen feladtam egy sürgős táviratot az ere­deti címzettnek. Lehet, hogy másodállást vállalok a posta távírószolgálatánál ? S. Nagy István i I ELSŐOSZTÁLYÚ lépcső A legutóbbi szom­bat-vasárnapot a Ba­laton mellett töltöttem. Vonattal utaztam a Kelenföldi pályaudvar­tól. Most is — szokás szerint — az emberek fürtökben lógtak a lép­csőkön. Nekem is már csak itt jutott hely. Kis idő múlva jött a kalauz, s kérte a jegyeket. Jegyemet azonban szabálytalannak tartotta, mert az a másodosztályra szólt, s én az elsőosz­tályú vagon lépcsőjén állva utaztam. Csak az utasok erélyes felháborodása tartotta vissza, hogy a különbözetét megfizettesse velem. Vajon a másodosztályú jeggyel kizárólag a másodosz­tály lépcsőjén lógva szabad utazni, mert az el­ső osztály lépcsőjére is értendő a szigorú beso­rolás, még abban az esetben is, ha máshol már nincs két talpnyi hely sem? Megértjük a zsú­foltságot és ennek enyhítésére tett erőfeszíté­seket, de ha már úgy adódik, hogy ilyen baleset­­veszélyesen kell utazni, akkor az legyen a leg­kevesebb, hogy megszüntessék a szerencsétlen utasok felesleges bosszantását! M. Z. Budapest

Next