Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-01-22 / 4. szám
PARÁZS VITA J. L. budapesti olvasónk elpanaszolta, hogy hiányzik otthonából az a bizonyos családi tűzhely melege, annak az egyszerű, prózai oknak a következtében, hogy Budapestszerte nem lehet teatűzhelyet, vagy kisebb méretű tűzhelyet kapni. Az egész ország megmozdult a panasz nyomán, olvasónk számos helyről (főként magánosoktól) kapott ajánlatot és csakhamar meg is oldódott a gondja. Csupán a legilletékesebb, a Fővárosi Vas- és Edénybolt maradt mozdulatlan. Kurta levélkében közölték, hogy a keresett áruból az ellátás nem volt kielégítő (amit nélkülük is tudunk.), de olvasónkat előjegyzésbe vették ... Ugyanakkor elkeseredett hangú levelet kaptunk a Medgyesegyházi Vas- és Faipari Ktsz-től, amelyben megírták, hogy régóta gyártják a „Parázs" elnevezésű tűzhelyet, a korábbi években átlag 12 ezer darabot adtak el belőle, de 1969-ben nem SZÉLJEGYZETEK rendelt tőlük a nagykereskedelem, nyakukon a sok félkész termék, azt sem tudják, mit kezdjenek vele. Lenne tehát elég tűzhely , de a kereskedelem nem rendel. Mintha már hallottunk volna ilyesmit. SZERVUSZ, SALVUS Élénk visszhangot váltott ki olvasóink körében a Gyógyáruértékesítő Vállalatnak lapunkban közölt válasza, amelyben megírták: azért lett drágább a Salvus-víz, mert korszerűbb gépeken palackozzák. A hozzánk érkező levelek hangja általában méltatlankodó. Ilyeneket írnak: „Egy új gép csak akkor lehet igazán korszerű, ha többet, tehát olcsóbban termel, mint a régi." „Meg ilyeneket: „Miért a fogyasztó issza meg a levét annak, ha egy cég korszerűsíti a gépparkját? Ez még akkor is bosszantó, ha az a lé történetesen Salvus-víz!” Egyedül M. I. olvasónk sem méltatlankodott, sőt: „Nagyon hálás vagyok a Gyógyáruértékesítőnek! — írta levelében. — Olyan jót nevettem a válaszukon, hogy a könnyem is kicsordult. Egy gyomorbeteg embert (márpedig a Salvus-fogyasztók zöme az!) nehéz megnevettetni. Nekik sikerült! Sok jó viccet olvastam tavaly a Ludasban, de ha megszavaztatnák az olvasókat, hogy melyik volt 1969 legjobb vicce , én feltétlenül erre a válaszra szavaznék." BABÉR Azt írja az én drága Boriska néném Borsodból: „Édes öcsém, megesz a méreg, itt a disznóölés és sehol nem lehet majoránnát kapni. Még ennél is nagyobb baj, hogy babér- levél sincs hetek óta, bejártam a környéket, de még Miskolcot is érte, sajnos, nem volt szerencsém, sehol I sem termett a számomra babér. Ugyan tépázd meg I már érte egy kicsit a kereskedelmünk babérait, s ha eközben néhány levél a kezedben marad, küldd el nekem, gyorssegélyként..."■ Ez úton is felkérem tehát kereskedelmi szerveinket, ne pihenjenek meg addig babéraikon míg a szükséges fűszerfélékkel el nem látják Borsodot meg minden olyan vidéket, ahol hasonló gondjai vannak a Boriska néniknek! (radványi) VÁLASZ egy levélre „A hét híreiből" című rajzsorozatunkban, a Ludas 1969. december 18-i számában, megjelent egy rajz a következő mottóval: „Vasúti tanácskozás volt Miskolcon, a Technika Házában, ahol Harmati Sándor, a MÁV vezérigazgató-helyettese beszédet mondott." A rajzon vasutasok tanácskozását láthattuk, amelynek egyik részvevője a következő szöveggel lépett be a tanácskozás színhelyére: — Elnézést, kartársak, de a nyíregyházi gyors félórát késett... A lap megjelenése után a következő levelet kaptuk a Közlekedéstudományi Egyesület miskolci szervezetétől: „Nemtetszéssel fogadtuk kedvenc lapunk 51. számában a 16. oldalon megjelent — vonatok késésével kapcsolatban — leközölt rajzos cikket, amely, úgy érezzük, alaptalanul és indokolatlan iróniával hozta összefüggésbe a vonatok késését Egyesületünk egyik vezetőjének, Harmati Sándor vezérigazgató-helyettesnek, állítólagos késésével. Ugyanis a konferenciát vezető MÁV vezérigazgató-helyettes 8 óra 15 perckor gépkocsival, és nem a Tokaj-expresszel, vagyis a konferencia megkezdése előtt, megérkezett ... A konferencia első előadásának késése a részvevők hosszadalmas gyülekezése miatt történt." Szeretnénk felhívni a levélíró figyelmét arra, hogy „A hét híreiből” sorozatban a rajzoló a konkrét hírt csak apropónak használja fel és a hír illusztrációja minden esetben egy vicc. Egy kitalált vicc. A szóban forgó esetben a rajzolónak fogalma sem volt arról — honnan is lehetett volna? —, hogy a konferencia a „részvevők hosszadalmas gyülekezése miatt” valamelyest késett, és a rajz hosszas tanulmányozása után sem tudunk rájönni arra, miből gondolja a levélíró, hogy mi pontatlansággal vádoljuk a MÁV vezérigazgató-helyettesét, amikor a MÁV vezérigazgató-helyettese nem is szerepel a rajzon? Legyen szabad felhívnunk a levélíró figyelmét egy másik rajzra, amely ugyanezen az oldalon jelent meg. ..A hét híreiből” sorozatban, és ezen a rajzon, a konkrét hír alatt, két szarvas beszélget. A szarvasok beszélgetését a rajzoló találta ki és nagyon meg lennénk lepve, ha a Vadgazdálkodási Főosztály helyreigazító nyilatkozatot kérne tőlünk, mert az a szarvas, amelyik beszél, nem mondhatta azt, ami a rajz aláírásában olvasható. A levél írója felszólít minket, kérjünk elnézést a MÁV vezérigazgató-helyettesétől. Úgy hiszszük, ő lepődne meg a legjobban azon, ha olyan rajzért kérnénk elnézést tőle, amely nem is róla szól. CSAK RÖVIDEN Uat motring „Gésa” fo■onalat vásároltam és motringonként legalább három órai munkámba került, míg a fonal gombolyaggá formálódott. Ennyire összegubancolva, ragadva, tépve fonalat én még nem is láttam! Unaloműzőnek igazán szívesen elküldtem volna a gyártó cégnek, amely így nevezi meg magát a címkén : Fonalkikészítőgyár. Hát ezt jól kikészítette! Akárcsak az én idegeimet! Szabovik Jánosné Szarvas Tavaly, február 4-én, a Szent István körúti Zeiss-boltban megrendeltem egy Zeiss umbrás dioptriás napszemüveget. (Rendelési szám: 846 520.) Azt mondták, 3—4 hónap múlva lesz készen. Júniustól kezdve többször is bent jártam a boltban, de hiába. Augusztusban voltam bent utoljára, a hó elején. Közölték velem, hogy nem kell bejönnöm, mert értesítenek, ha megjön az üveg. Felhívtam a hölgy figyelmét, hogy rendelésem már féléves. Ő ekkor hosszabb időre eltűnt valahol hátul a boltban, majd visszatérvén ezt mondta: a hó végére meglesz. Küldenek értesítést. A szemüvegem még mindig nincs kész! Kedves Ludas! Nem tudnál segíteni, hogy a rendelésem első évfordulójára megkapjam (a rendeléskor előre kifizetett!) üvegeket? Takács Géza Bp. II., Pajzs u. 22 (b A Ludasban olvasott gyömrői panaszhoz szeretnénk csatlakozni mi is: lakótelepünkön november vége óta akadozik az újságok kézbesítése. A posta csak ígérgeti, hogy megoldja a problémát, de mindeddig nem váltotta be az ígéretét! Balassagyarmati KISZ-lakótelep lakosai Lunkásszállásunk liftjei sokszor napokig, hetekig nem használhatók. A gondnokság, sajnos, nem fordít elég gondot arra, hogy legalább az egyik állandóan üzemképes legyen! A „Gerecse” szálló lakói, Tatabánya Ez a krimibe illő felirat Sopronban látható. (A gyengébb idegzetűeknek eláruljuk, hogy eredetileg Lővér-fürdő volt a felírat, szó sincs tehát krimiről, csupán egy kis hanyagságról...) Weidinger László Sopron A CÍMZETT VÁLASZOL A zombai „Egyesült Erővel Tsz” panaszát orvosoltuk, a jogtalanul beszedett áramdíjat visszautaltuk. Ügyintézőnket figyelmeztettük, hogy a jövőben gondosabb munkát végezzen. Déldunántúli Áramszolgáltató V. Szekszárdi Üzletigazgatósága Megszívleltük M. G. budapesti olvasójuk tárgyilagos bírálatát, és figyelmeztettük budai részlegünket, hogy kölcsöntelepeink állagát műszerekkel és terhelési próbákkal szigorúan ellenőrizzék. mnitechnika Ktsz A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szegedi gyáregysége dolgozóinak a Ludasban közölt panaszát megvizsgáltuk. Rendelkezést adtunk ki, hogy a csúcsforgalmi időszakban, reggel 5.30- kor és délután 14.15-kor egy-egy kisegítő kocsit állítsanak be a 12-es helyi járat vonalán. Fokozottan ellenőrizni fogjuk azt is, hogy a járatok menetrendszerint induljanak a végállomásról. 10. sz. Autóközlekedési V. Szeged „ÍGÉRD MEG, NE ADD MEG .. Két éve, 1968 tavaszán írtam a Ludasnak egy levelet amiatt, hogy a mi utcánkba még mindig nem vezették be a villanyt. Akkor azt a választ kaptam a Dunavecsei Járási Tanácstól, hogy még abban az évben, tehát 68-ban bekötik az áramot hozzánk is. Most már 70-et írunk, de még mindig petróleummal kell világítanunk. (Már amikor kapunk, decemberben például hosszú ideig gázolajat kellett égetnünk, mert nem volt más!) A kapcsolók, foglalatok, burák már a mi lakásainkban is fel vannak szerelve, csupán a vezeték nem ért még el hozzánk. Szeptemberben már a villanyoszlop is megérkezett, de azóta is a földön hever. Szívesen felállítanánk mi magunk is, társadalmi munkában, ha megengednék, s ha ezzel elősegíthetnénk a villanyszerelők munkáját! Remélem, erre az újabb panaszomra nem egy újabb ígéretet kapunk csupán, hanem végre fényt a lakásba! Latorcai Mihályné, Solt