Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-01-22 / 4. szám

PARÁZS VITA J. L. budapesti olvasónk elpanaszolta, hogy hiány­zik otthonából az a bizo­nyos családi tűzhely me­lege, annak az egyszerű, prózai oknak a következ­tében, hogy Budapest­­szerte nem lehet teatűz­helyet, vagy kisebb mé­retű tűzhelyet kapni. Az egész ország megmozdult a panasz nyomán, olvasónk számos helyről (főként ma­gánosoktól) kapott ajánla­tot és csakhamar meg is oldódott a gondja. Csupán a legilletéke­­sebb, a Fővárosi Vas- és Edénybolt maradt mozdu­latlan. Kurta levélkében közölték, hogy a keresett áruból az ellátás nem volt kielégítő (amit nél­külük is tudunk­.), de ol­vasónkat előjegyzésbe vet­ték ... Ugyanakkor elkeseredett hangú levelet kaptunk a Medgyesegyházi Vas- és Faipari Ktsz-től, amely­ben megírták, hogy rég­óta gyártják a „Parázs" elnevezésű tűzhelyet, a korábbi években átlag 12 ezer darabot adtak el belőle, de 1969-ben nem SZÉLJEGYZETEK rendelt tőlük a nagyke­reskedelem, nyakukon a sok félkész termék, azt sem tudják, mit kezdjenek vele. Lenne tehát elég tűz­hely , de a kereskede­lem nem rendel. Mintha már hallottunk volna ilyesmit. SZERVUSZ, SALVUS Élénk visszhangot vál­tott ki olvasóink körében a Gyógyáruértékesítő Vál­lalatnak lapunkban kö­zölt válasza, amelyben megírták: azért lett drá­gább a Salvus-víz, mert korszerűbb gépeken pa­lackozzák. A hozzánk érkező leve­lek hangja általában mél­tatlankodó. Ilyeneket ír­nak: „Egy új gép csak akkor lehet igazán kor­szerű, ha többet, tehát ol­csóbban termel, mint a régi." „Meg ilyeneket: „Miért a fogyasztó issza meg a levét annak, ha egy cég korszerűsíti a gép­parkját? Ez még akkor is bosszantó, ha az a lé tör­ténetesen Salvus-víz!” Egyedül M. I. olvasónk sem méltatlankodott, sőt: „Nagyon hálás vagyok a Gyógyáruértékesítőnek! — írta levelében. — Olyan jót nevettem a válaszu­kon, hogy a könnyem is kicsordult. Egy gyomor­beteg embert (márpedig a Salvus-fogyasztók zöme az!) nehéz megnevettetni. Nekik sikerült! Sok jó vic­cet olvastam tavaly a Lu­dasban, de ha megszavaz­tatnák az olvasókat, hogy melyik volt 1969 legjobb vicce , én feltétlenül erre a válaszra szavaznék." BABÉR Azt írja az én drága Boriska néném Borsodból: „Édes öcsém, megesz a méreg, itt a disznóölés és sehol nem lehet majorán­nát kapni. Még ennél is nagyobb baj, hogy babér-­­ levél sincs hetek óta, be­jártam a környéket, de még Miskolcot is érte, sajnos, nem volt szerencsém, sehol I sem termett a számomra­­ babér. Ugyan tépázd meg I már érte egy kicsit a ke­reskedelmünk babérait, s ha eközben néhány levél a­­ kezedben marad, küldd el nekem, gyorssegélyként..."­­■ Ez úton is felkérem te­hát kereskedelmi szervein­ket, ne pihenjenek meg addig babéraikon míg a szükséges fűszerfélékkel el nem látják Borsodot meg minden olyan vidéket, ahol hasonló gondjai vannak a Boriska néniknek! (radványi) VÁLASZ egy levélre „A hét híreiből" című rajzsoro­zatunkban, a Ludas 1969. decem­ber 18-i számában, megjelent egy rajz a következő mottóval: „Vasúti tanácskozás volt Miskolcon, a Tech­nika Házában, ahol Harmati Sán­dor, a MÁV vezérigazgató-helyet­tese beszédet mondott." A rajzon vasutasok tanácskozását láthattuk, amelynek egyik részvevője a kö­vetkező szöveggel lépett be a ta­nácskozás színhelyére: — Elnézést, kartársak, de a nyíregyházi gyors félórát késett... A lap megjelenése után a követ­kező levelet kaptuk a Közlekedés­­tudományi Egyesület miskolci szervezetétől: „Nemtetszéssel fogadtuk ked­venc lapunk 51. számában a 16. oldalon megjelent — vonatok ké­sésével kapcsolatban — leközölt rajzos cikket, amely, úgy érezzük, alaptalanul és indokolatlan iróniá­val hozta összefüggésbe a vonatok késését Egyesületünk egyik vezető­jének, Harmati Sándor vezérigaz­gató-helyettesnek, állítólagos késé­sével. Ugyanis a konferenciát veze­tő MÁV vezérigazgató-helyettes 8 óra 15 perckor gépkocsival, és nem a Tokaj-expresszel, vagyis a kon­ferencia megkezdése előtt, megér­kezett ... A konferencia első elő­adásának késése a részvevők hosszadalmas gyülekezése miatt történt." Szeretnénk felhívni a levélíró fi­gyelmét arra, hogy „A hét hírei­ből” sorozatban a rajzoló a konk­rét hírt csak apropónak használja fel és a hír illusztrációja minden esetben egy vicc. Egy kitalált vicc. A szóban forgó esetben a rajzoló­nak fogalma sem volt arról — hon­nan is lehetett volna? —, hogy a konferencia a „részvevők hossza­dalmas gyülekezése miatt” valame­lyest késett, és a­ rajz hosszas ta­nulmányozása után sem tudunk rájönni arra, miből gondolja a le­vélíró, hogy mi pontatlansággal vádoljuk a MÁV vezérigazgató-he­lyettesét, amikor a MÁV vezér­igazgató-helyettese nem is szerepel a rajzon? Legyen szabad felhív­nunk a levélíró figyelmét egy má­sik rajzra, amely ugyanezen az ol­dalon jelent meg. ..A hét híreiből” sorozatban, és ezen a rajzon, a konkrét hír alatt, két szarvas be­szélget. A szarvasok beszélgetését a rajzoló találta ki és nagyon meg lennénk lepve, ha a Vadgazdálko­dási Főosztály helyreigazító nyilat­kozatot kérne tőlünk, mert az a szarvas, amelyik beszél, nem mondhatta azt, ami a rajz aláírá­sában olvasható. A levél írója felszólít minket, kérjünk elnézést a MÁV vezér­igazgató-helyettesétől. Úgy hisz­­szük, ő lepődne meg a legjobban azon, ha olyan rajzért kérnénk el­nézést tőle, amely nem is róla szól. CSAK RÖVIDEN Uat motring „Gésa” fo­­■­o­nalat vásároltam és motringonként legalább há­rom órai munkámba került, míg a fonal gombolyaggá formálódott. Ennyire össze­gubancolva, ragadva, tépve fonalat én még nem is lát­tam! Unaloműzőnek igazán szívesen elküldtem volna a gyártó cégnek, amely így nevezi meg magát a cím­kén : Fonalkikészítőgyár. Hát ezt jól kikészítette! Akárcsak az én idegeimet! Szabovik Jánosné Szarvas T­avaly, február 4-én, a­­ Szent István körúti Zeiss-boltban megrendel­tem egy Zeiss umbrás di­­optriás napszemüveget. (Rendelési szám: 846 520.) Azt mondták, 3—4 hónap múlva lesz készen. Június­tól kezdve többször is bent jártam a boltban, de hiába. Augusztusban voltam bent utoljára, a hó elején. Kö­zölték velem, hogy nem kell bejönnöm, mert értesí­tenek, ha megjön az üveg. Felhívtam a hölgy figyel­mét, hogy rendelésem már féléves. Ő ekkor hosszabb időre eltűnt valahol hátul a boltban, majd visszatérvén ezt mondta: a hó végére meglesz. Küldenek értesí­tést. A szemüvegem még mindig nincs kész! Kedves Ludas! Nem tudnál segíte­ni, hogy a rendelésem első évfordulójára megkapjam (a rendeléskor előre kifize­tett!) üvegeket? Takács Géza Bp. II., Pajzs u. 22 (b A Ludasban olvasott­­ gyömrői panaszhoz szeretnénk csatlakozni mi is: lakótelepünkön novem­ber vége óta akadozik az újságok kézbesítése. A pos­ta csak ígérgeti, hogy meg­oldja a problémát, de mindeddig nem váltotta be az ígéretét! Balassagyarmati KISZ-lakótelep lakosai L­­unkásszállásunk liftjei sokszor napokig, hete­kig nem használhatók. A gondnokság, sajnos, nem fordít elég gondot arra, hogy legalább az egyik ál­landóan üzemképes legyen! A „Gerecse” szálló lakói, Tatabánya Ez a krimibe illő felirat Sopronban lát­ható. (A gyengébb idegzetűeknek elárul­juk, hogy eredetileg Lővér-fürdő volt a felírat, szó sincs tehát krimiről, csupán egy kis hanyagságról...) Weidinger László Sopron A CÍMZETT VÁLASZOL A zombai „Egyesült Erővel Tsz” pa­naszát orvosoltuk, a jogtalanul besze­dett áramdíjat visszautaltuk. Ügyinté­zőnket figyelmeztettük, hogy a jövő­ben gondosabb munkát végezzen. Déldunántúli Áramszolgáltató V. Szekszárdi Üzletigazgatósága Megszívleltük M. G. budapesti olva­sójuk tárgyilagos bírálatát, és figyel­meztettük budai részlegünket, hogy kölcsöntelepeink állagát műszerekkel és terhelési próbákkal szigorúan el­lenőrizzék. mnitechnika Ktsz A Kenderfonó és Szövőipari Válla­lat szegedi gyáregysége dolgozóinak a Ludasban közölt panaszát megvizsgál­tuk. Rendelkezést adtunk ki, hogy a csúcsforgalmi időszakban, reggel 5.30- kor és délután 14.15-kor egy-egy ki­segítő kocsit állítsanak be a 12-es he­lyi járat vonalán. Fokozottan ellen­őrizni fogjuk azt is, hogy a járatok menetrendszerint induljanak a végál­lomásról. 10. sz. Autóközlekedési V. Szeged „ÍGÉRD MEG, NE ADD MEG .. Két éve, 1968 tavaszán írtam a Ludasnak egy levelet amiatt, hogy a mi utcánkba még mindig nem vezették be a villanyt. Akkor azt a választ kaptam a Dunavecsei Járási Tanácstól, hogy még abban az évben, tehát 68-ban bekötik az áramot hozzánk is. Most már 70-et írunk, de még mindig petróleummal kell világítanunk. (Már amikor kapunk, decemberben például hosszú ideig gázolajat kellett égetnünk, mert nem volt más!) A kapcsolók, foglalatok, burák már a mi la­kásainkban is fel vannak szerelve, csupán a vezeték nem ért még el hozzánk. Szeptemberben már a villanyoszlop is megérkezett, de azóta is a földön hever. Szívesen felállítanánk mi magunk is, társadalmi munkában, ha megengednék, s ha ezzel elősegíthetnénk a villany­­szerelők munkáját! Remélem, erre az újabb panaszomra nem egy újabb ígéretet kapunk csupán, hanem végre fényt a lakásba! Latorcai Mihályné, Solt

Next