Ludas Matyi, 1972 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1972-07-13 / 28. szám

FEGYELMI TÁRGYALÁS — Hiába kun­verálsz, drá­ga kisfiam, nincs pénzem, érd be ennyivel. Amikor én és apád ilyen korúak voltunk, zsír nélkül ettük a zsíros kenyeret és mégis itt vagyok. Amikor össze­házasodtunk, összesen egy ágyunk volt és mégis itt vagy...* — Örökké csak azt kell hallanom, hogy nincs! Más férj kiteszi a lelkét, hogy a feleségét szépen öltöz­tesse, de neked ez nem számít! Én, aki szegény anyámtól mindent megkap­tam, nem gondoltam, hogy ilyen élet vár rám mellet­ted! Ma már külön szobá­ban alszol, bezzeg, amikor összeházasodtunk, milyen boldogok voltunk! * — Vegye tudomásul, hogy ez disznóság! Azért, mert az én férjem nem törtető, azért, mert szerény és nem jár állandóan a nyakukra, nem tehetik ezt velünk. Te­­rebesi sokkal később adta be a kocsiigénylését és már össze is törte, ne­künk meg csak a negyedik negyedre ígérik? Szégyell­jék magukat! Hiába, ma csak az boldogul, akinek összeköttetése van! — Idefigyeljen, Törökné! Velem maga így nem be­szélhet, mert szólok a fér­jemnek és aztán megnéz­hetik magukat! Az én fér­jemnek csak egy szavába kerül és maguk röpülnek! Az én férjem összekötteté­seivel ez nekem nem prob­léma, nahát ehhez tartsa magát... — Tudja, kedves Lajos, maga más férfi . .. Maga megértő, maga meleg szívű és ha én nem lennék egy abszolút tisztességes asz­­szony, akkor most... De én nem csalom meg a fér­jemet, pedig istenbizony megérdemelné, mert elha­nyagol, mert neki minden előbbre való, mint a fele­sége, nézze ilyen rongyok­ban kell járnom ... Miért nem találkoztunk mi tíz évvel ezelőtt? — Ne sírj, Lujzikám, majd rendbe jön a dolgo­tok ... Én persze sajnál­lak, mert nagyon rossz le­het egy olyan emberrel él­ni, mint ez a Lajos... Az én férjem egy bűbáj... Neki csak én számítok, minden gondolatát én töl­töm be. Hidd el, ha én nem lennék ilyen igényte­len, akkor aranyban, bár­sonyban járhatnék a piac­ra is, de nem kell járnom, mert ő bevásárol és kife­jezetten boldogtalan, mert nem hozhatja le nekem a csillagokat az égről és nem veheti meg nekem az egész Luxus Áruházat... * — őszintén megmondom, kedves kortársak, hogy a gondolkodás módjukban van a baj. Manapság az embereket csak a szerzés érdekli és nem a valóságos értékek alapján ítélnek, hanem aszerint, hogy ki­nek milyen kocsija, milyen beosztása, mennyi pénze van! Hová vezet ez? Ve­gyék tudomásul, hogy min­den ember egyenlő, hogy demokrácia van és nekem teljesen mindegy, hogy va­laki segédmunkás vagy ve­zérigazgató, az a lényeg, hogy becsületesen dolgoz­zék ... Köszönöm, csak ennyit akartam mon­dani ... — Ha még egyszer meg­látlak a játszótéren azok­kal az utcagyerekekkel kitekerem a nyakad, drága kisfiam! Mire viszed az életben, ha már most mindenkivel leadod ma­gad? Barátkozz a Balázs Pistikével, annak minisz­tériumi főosztályvezető az papája, ő való hozzád! Na és ha mulya? Ne feledd, néha áldozatokat is kell hozni a jó kapcsolatokért! — ... És akkor két sima, két fordítottal elkezdesz fogyasztani, meglátod, csu­da cuki lesz, majd felug­rok hozzád, üdvözlöm a kedves férjedet... Puszi, puszi, de le kell tennem a kagylót, mert két ügyfél is veri az ajtót, hogy a fene egye meg ezt a nyomorult hajszát, gondoltad volna, amikor lányok voltunk, hogy ez vár ránk? Jaj, míg el nem felejtem, hal­lottad, hogy mi történt Katival... kapaszkodj meg, mert elájulsz a meglepe­téstől ... — Meddig várjak még? A magánügyeiket otthon intézzék, maguk itt a ve­vőért vannak! Kérem a panaszkönyvet! * — Az a baj, hogy ma­guk férfiak, csak a nőt né­zik bennünk, pedig ne­künk is van lelkünk, ne­künk is vannak problé­máink, de maguknak ez nem számít, csak az fontos, hogy...* — Én te neked már nem vagyok nő, rám sem nézel, esténként csak problémá­­zol, lelkizel, de észre sem veszed, hogy én is nő va­gyok, hogy nekem is jól esne, ha udvarolnál, ha­csak fele annyira nőnek néznél, mint a házmester lányát... — Az az én bajom, hogy egyenes, őszinte és egysze­rű ember vagyok. Az ilyen típusú nő sajnos semmire sem viszi az élet­ben ... Ősz Ferenc GOROMBA MŰVEZETŐ — Olyan trágárul beszél velünk, mintha egy modern re­gény főszereplője lenne! a Erdei Sándor rajza A TENGEREK SZABADSÁGÁÉRT - Hol az a Nixon?

Next