Ludas Matyi, 1976 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1976-09-30 / 40. szám

ÖNÉRZET — Engem nem olyan fá­ból faragtak, hogy min­denki előtt hasraessek — mondta büszkén a bohóc. JÓSZÍVŰ ÚTONÁLLÓ — Itt van magának a pénzéből egy forint villa­mosra. Nem mehet haza gyalog ebben a sötét éj­szakában, hiszen errefelé sok gyanús alak mászkál. PROBLÉMA Az élettársi viszony azért is problematikus, mert nincs mód arra, hogy törvényesen elváljanak. BÜROKRÁCIA — A beadott kérvényére kap egy iktatószámot, az­zal jelentkezzék egy hó­nap múlva, mikor is an­nak alapján kap egy új iktatószámot. KÜLÖNÖS ESET — Most, hogy felvettem egy titkárnőt, magamnak is kéne szereznem valami állást. CSODÁLATOS ÉTTEREM Az üzletvezető az ajtó­ban minden vendégnek barátságosan köszön. Az abrosz az asztalon patyo­latfehér. A húsleves házi­metélttel kitűnő ízű, a tűz­piros, zamatos marhapör­költ vajpuha, kellemesen csípős. A vacsorát záró fe­kete erős, finom kávé il­latú. A pincérek figyel­mesek, udvariasak. Bármi­lyen hihetetlen, a valóság­ban létezik ilyen magyar étterem. Nem is egy. Pél­dául Moszkvában és Bécs­­ben... KONTROLL Ha kiderül, hogy vala­miben egy a véleményem X-szel, rögtön önkritikát gyakorolok, s elismerem, hogy tévedtem. ISMÉTLÉS A történelem megismétli önmagát. De nem mindig a sikerre való tekintettel. NEMZEDÉKI ELLENTÉT — Bizony, az én időm­ben a fiatalkorú bűnözők még jobban tisztelték az idős betörőket... G. Sz. IGÉNYES BÚTORVÁSÁRLÓK - Mit nem képzel, uram! Olcsó is legyen, meg le­gyen is?.. . — Akár hiszitek, akár nem, jogtalanul koptam. GERGELY MIKLÓS: (A szerző, aki hosszú évekig volt lapunk belső munkatársa, a na­pokban ünnepelte 70. születésnap­ját. Ebből az alkalomból közöljük ezt a régebbi írását.) I. A kőkorszakban természetesen az aktákat is kőre vésték és természe­tesen akkor is hevertették őket. Egy leleményes ősember észrevette, hogy ha bizonyos rendszer szerint rakják le ezeket az évtizedekig el­heverő kő­ aktákat, alájuk lehet húzódni és megvédik az embert az időjárás viszontagságaitól. Így jöttek rá a házépítésre. II. Addig azonban, amíg az első há­zakat felépítették, rengeteg bonyo­dalmas ügye volt az őskori lakás­­ügyosztálynak. Sok volt a társbér­let. Az őskori lakásügyosztály egy­­ízben egy ősember mellé egy tig­rist utalt be társbérlőnek. Az em­ber felrohant a lakásügyosztályra. — A társbérlőm úgy néz rám, mintha fel akarna falni — panasz­kodott rémülten. Az őskori bürokrata unottan piszkálta egy doronggal körmeit és nagyot ásított: — Nem kell olyan érzékenynek lenni... III. A bürokrácia a régi Egyiptom­ban is szépen virágzott. Egy pira­mis feltárásánál rengeteg papirusz­­tekercset találtak rejtelmes hierog­lifákkal. — Ezek elintézetlen akták — fejtette meg az egyik tudós. — Én nem vagyok felelős, ké­rem — könyökölt fel váratlanul az egyik múmia. — Én még csak há­rom­ezer éve vagyok itt. IV. A középkor a hűbérurak és egyéb csodaszörnyek világa volt. Egyszer egy ilyen csodaszörny, egy valódi hétfejű sárkány betört egy Városkába és elkezdte enni annak lakóit. Éppen a polgármestert kap­ta be, amikor megjelent a hős kó­bor lovag, hogy megvívjon a sár­kánnyal. — Mit óhajt? — kérdezte a sár­kány szájából a polgármester. — Meg a­karom magát menteni! — üvöltött vissza a kóbor lovag. — A hivatalos idő mér elmúlt — felelte elhaló hangon a polgár­­mester, miközben a sárkány ketté­harapta. V. Kolumbus Kristóf lángoló arccal jött ki a tengernügyi hivatalból. A fivére, aki a hivatal előtt várta, forrón megölelte. — Csodálatos ember vagy, Kris­tóf! — ujjongott — Csodálatos új földekre találtál, csodálatos kin­cseket szereztél Spanyolországnak! Mit kaptál? Kolumbus Kristóf büszkén nyúlt a zsebébe: — Egy iktatószámot... VI. A bürokrácia, amelynek ilyen hosszú világtörténelme van, végül is 1954. január 14-én délelőtt 10 óra 16 perckor szűnt meg, a Só utcai alhiva­talban. A saját fülem­mel hallottam, amikor egy tiszt­viselő haragosan közölte egy ügy­féllel: — A bürokrácia már megszűnt, az aktája aláírás alatt van, nézzen be egy-két hónap múlva... ■■■■■■■■■■■■■ 1976 1916 AUTO-SHOW

Next