Ludas Matyi, 1976 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1976-11-04 / 45. szám
I CSÚCSFORGALOM - Mondd meg bent, hogy később érkezem, mert kocsival vagyok! BOKRÉTAÜNNEP-RONTÓK - Te mondd meg nekik, hogy a házon keresztül vezet majd az új országút. - A férjem ragyogóan vezet, 25 méterről lefröcsköl bármilyen mozgó célpontot. Kitenyésztettük a kapás lovat, hogy ne legyen gond a tornászutánpótlással ... SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉK — Ne feledd, maximum egy koccanást engedtünk. Láttam a televízióban, hogyan lehet valaki apa vagy nagyapa akaratán kívül. Az én kérdésem: lehet-e valaki akaratán kívül gyerek?! Mert én bizony akaratomon kívül születtem meg! És higgyék el, hogy itt kezdődik minden jogi baj! Hiszen, ha az embert nem kérdezik meg, csak úgy ukmukfukk megszülik, akkor már szinte teljesen mindegy, hogy később akaratán kívül apa, vagy akaratán kívül nagyapa lesz! De térjünk jogi szempontból az esetemre! Ezerkilencszáznegyvenhét szeptember kilencedikén budapesti illetékességgel jöttem a világra. Az orvosok rövid helyszíni szemle után megállapították, hogy fiú vagyok. S ez már akkor is szöget ütött jogilag a fejembe, hogy miért lettem akaratomon kívül fiú, akiből később a legtöbb (nem jogi!) esetben férfi lesz, és borotválkoznia kell. Miért nem lettem lány?! Vagyis, egyrészt akaratomon kívül megszülettem, másrészt akaratomon kívül fiú lettem, harmadrészt akaratomon kívül a László nevet ragasztották rám életem végéig, nem a jobban becézhető és szebb csengésű Hubát. Kérdezem ezek után, hogy jogilag milyen kártérítésre kötelezhetem felperes apámat és felperesné anyámat?! Hogy könnyebb legyen válaszolniuk, idézek néhány levélből, amelyek az ország legkülönbözőbb részeiből érkeztek jogi problémám megoldására, Dr. Must Aladárné egerpiheci bedolgozó azt írja: „Szerintem erkölcsileg a gyerek is felelős! Mivel genetikailag magában hordozza szülei tulajdonságait, s e tulajdonságok alapján ő is elmarasztalható saját megszületésével kapcsolatban. Hova jutnánk, ha a gyerekeknek nem kellene felelősséget vállalniuk saját világra jöttük alkalmával ?!” Ivrét Benedek brigádvezető így vélekedik: „Nagyon faramuci keresztkérdés, hogy mi volt előbb, a tyúk, avagy a tojás! Én mindenesetre azt hiszem, hogy jogilag a tyúké a tojás, és a tojás nem tarthat igényt jogilag a tyúkra. Az ismertetett eset egy kicsit hasonló ehhez. A szülő akármit csinál a gyerekkel, azért a gyerek jogilag hálával tartozik, a megfelelő kamatláb mellett. De a szülő nem tartozik hálával a gyereknek, hogy egész életében olyan kajla fülcimpával jár, mint az apukája, s hogy annyi szeplője van, mint az anyukájának. Pedig a szülőnek sokszor hálásnak kellene lennie, hogy akaratán kívül jobban hasonlít a gyerek az ő gömbölyű fejéhez, mint a párjáéhoz hátulról nézve!” Besztelky Aranka szájsebész ezzel nem ért egyet: „Azt hiszem, a csecsemő a hibás! Mert huszonkilenc éve él akaratán kívül. Mi lesz vele, ha akaratán kívül megöregszik. Egy abuliás egyén. Sajnos fogászatunkon nagyon sok ilyen krónikus akaraterőhiányban szenvedő fogtulajdonossal találkozunk. Tessék elhinni, hogy a bürokrácia bástyáit erősítik az olyan egyének, akik megszületésük előtt különböző űrlapokat akarnak kitölteni, s évekig küldözgetik a kérvényeket a jogi szervekhez, anélkül, hogy tudnák, mit hoz számukra az élet. Én a szülők pártján állok, mivel közülük is akaratán kívül lett az anya nő, s akaratán kívül férfi az apa. Mi lett volna, ha mindketten nők akarnak lenni?!” Az idézett véleményekből látszik, hogy jogi esetem orvoslása nem könnyű feladat. Mert ha tegyük fel kiderül, hogy jogilag nincs igazam, de erkölcsileg mégis van, s a büntetőtörvénykönyv paragrafusai szerint nem születtem meg, de a polgárjog ennek ellenére kimond, akkor most mit csináljak!? Éljek nyugodtan, vagy pereljem be magamat, mert kiderül, hogy egy nagyon-nagyon régi ősöm az én akaratomon kívül volt majom?! Tormai László