Ludas Matyi, 1982 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1982-04-01 / 13. szám
CSILS! HIÁNYCIKK - Nézd, ez egy világhírű magyar gyógyszer, meghozattathatod valakivel Bécsből. Haragszik a Hivatal Szót fogadok a Hivatalnak. Ugyanis ő mondta, hogy ha valami panaszom van a munkájára, csak írjam meg. Azzal kezdődött, hogy minden előzetes engedély nélkül, csak úgy, bolondjába, vásároltam egy kis telket, amolyan hobbikertnek valót. Be is jelentettem mindjárt frissiben a dolgot a Budai Járási és Városi Földhivatalnak. Ez volt júliusban, s még szeptemberben meg is kaptam a hivatalos papírt, amely szerint „kérelmét elbíráltuk és az ingatlanszerzést engedélyeztük". örültem neki, noha még ugyanazon papíron felszólítottak, hogy fizessem be az eljárási illetéket a Pest megyei Illetékhivatalhoz. Az álmoskönyv szerint ugyan pénzt kiadni bosszúságot jelent, de olyan szépen sütött a nap, lehetett tervezgetni tavaszra, isten neki, vigyük gyorsan postára azt a pénzt. Hiszen lesz majd tavasz is, lehet majd vetni, palántázni. Tavasz tényleg lett. Csak telek nem. Merthogy az egyik Hivatal haragban van a másik Hivatallal, s erről elfelejtettek értesíteni. A járási és — ki tudja milyen? - városi Földhivatalnak van ugyanis egy irodája a Bajza utcában, s ennek azzal kellene foglalkoznia, hogy a „benyújtott jogügyletben foglalt tulajdonjog-változás ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről" értesítse a szerződő feleket. Kérdem februárban: mi van bejegyzéssel, amit október óta várok? Mondják: telefonon nem adnak felvilágosítást. Megyek személyesen: közlk, hogy nem érkezett még meg a befizetési igazolás az Illetékhivataltól. Kérdem az Illetékhivatalt: itt a kezemben a csekkszelvény, miért nem küldik azt a fránya igazolást szegény kis Földhivatalnak? Mondják: ők már decemberben elküldték. Kérdem újra, személyesen a Bajza utcaiakat: miért nem küldik a papírt? Mondják ők még nem kaptak igazolást, menjek el a város túlsó végére, a rózsadombi Rét utcába. Mondom: onnan elküldték, ahol a száma. Mondják — azazhogy nem mondtak semmit, mert a rádió éppen a heti nyertes lottószámokat közölte, s ők arra figyeltek. Várok, várok, aztán újra kérdezek szerényen. A válasz: most már hagyjam őket békén. Kérdem: nem lehetne felhívni telefonon a Rét utcát, megkímélve ezzel az ügyfelet a járkálástól, félnapi időveszteségtől? S most jön a csattanó, jól tessék figyelni: közlik - miután megbeszélték, hogy kinek hány találata van a lottón - nem vagyunk olyan viszonyban az Illetékhivatallal, hogy csak úgy telefonálgassunk. Felhívom a Hivatal vezetőjét, aki — a változatosság kedvéért — a Guszev utcában található. Mondanám a fentieket, de meg sem hallgat. Azt mondja: ha panaszom van, írjam le az egészet. " Hát leírtam. Várkonyi Endre Bálám, Keresztkérdés a televízióban: szamaráról nevezetes bibliai próféta, öt betű. Egyik versenyző rávágja: Bálán. A másik kiigazítja: Bálám. Megvan a helyes válasz, mehetnénk tovább. Ám a rokonszenves játékvezető rákérdez: tudják-e, ki volt az a Bálám? A játékosok nem tudják. A játékvezető bevallja: ő sem, úgy látszik, ez örök rejtély marad, térjünk napirendre fölötte. Nem addig a! Mi dolog az, hogy valaki olyan feladványt ad föl, amelynek maga sem ismeri a megfejtését?! (Hacsak nem új matekot tanító általános iskolai tanár az illető . . .) A nézőt mindig informálni kell, pontosan és gyorsan! Hogy mire vezethet a pontos információk hiánya, arra éppen a szerencsétlen Bálám a példa. Elindul a derék jövendőmondó, hátas szamáron, a moábiták földjére. Előző éjjel, jó szokása szerint, a legfőbb személlyel, magával Jehovával megkonzultálja úti célját. Megkapja a jóváhagyást, még konkrét tanácsokkal is ellátják, mit mondjon, mit tegyen, ha odaér. Megy hát nyugodtan a kijelölt úton, s tessék, az a bolond szamár folyton rakoncátlankodik, kicsap a mezőre, beszalad a szőlőbe, földre veti magát, s nem mozdul. Bálám mérges, veri dühében a szamarat, az ostoba jószág miatt nem érkezik meg időben, mérgelődni fognak a moábok, nem is beszélve megbízójáról . . . Mert Bálám a lényeget nem tudja, hogy pont az, aki álmában útnak indította, valami különös szeszélytől vezettetve, most kivont kardú angyalt állít az útjába, s ráadásul az angyal csak az állatnak mutatja meg magát, prófétánknak nem. Ha a szamár nem olyan okos, mint amilyen, a szerencsétlen Bálám belerohan a meztelen kardba . . . Ha valaki időszerű példázatot vél kiolvasni Bálám esetéből, téved. Nálunk nem fordulhat elő, hogy egy olyan középszintű vezető, mint Bálám, akkor is makacsul ragaszkodjék eredeti céljához, amikor már a szamár is látja, hogy a veszélybe rohan. És azért nem fordulhat ilyesmi elő, mert nálunk mindenben tökéletes a tájékoztatás. Nálunk mindig, mindenki látja az angyalt, aki kivont pallosával utunkat állja. Sőt. Néha még ott is kardos angyalt látunk, ahol nem is áll. Mintha csak a veszélyt, a rosszat, a hibát látnánk mostanában. Ezen sürgősen változtatnunk kellene. A szomszéd Kovács családban meghalt a nagypapa, engem kértek meg, fogalmazzak meg egy újságközleményt erről, ők az ilyesmiben járatlanok. írom, máris: „A Kovács család tudatja mindenkivel, akik szeretik őt, hogy a leghűségesebb hitves, anya és nagymama, özvegy Kovács Izoldné, életének 84. évében pompás egészségnek örvend. Ennek szívből örül lánya: Mariska, veje: Péter, menye: Borbála, valamint ányja: Pintyőke. A kilenc kisunoka: Erzsi, Bözsi, Sári, Juliska, Rozáli, Ella, Bella, Juci, Karolina — egytől-egyig egészséges és a Bodri kutya is jó bőrben van. A nagypapát holnap temetik.” Radványi Barna GYALOGOSOK