Ludas Matyi, 1983 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-19 / 20. szám

SZERÉNYSÉG — Nem vagyok nagyigényű. Én csak az év rablását aka­rom elkövetni, s nem az évszázadét.. . CSALFA ÁBRÁND (CSÁBRÁND) Hogyha tojás tennék, sosem tennék romlott, mint amilyen minap tányéromba omlott.. . Hogyha retek lennék, sosem lennék dudvás, hogyha meg rizs lennék, semmiképp sem dudvás . Hogyha gazdag lennék, sok nővel jót tennék, s egyet nőül vennék, hogyha bolond lennék . . FEJBE APRÍTOTT EMLÉK Egykoron, a „daliás időkben”, kihordták házhoz reggel a tejet, e tranzakció csodás emléke elandalít még ma is sok fejet. Bennem nem ébreszt nosztalgiát ez, nekem a múlt nem ünnepi torta, mert azok közé tartoztam akkor, aki a tejet reggel kihordta . . Szilágyi György Kérdés Csikós Nagy Bélához: NEM KELLENE EGY ORSZÁGOS SZABADÁRHIVATAL IS? NAPOLI Azt mondja nekem a fő­nököm: — Kaptam egy érdekes információt. Ha jó riportot akarsz csinálni, menj ki Tinnye határába. Akart a fene, de azért kimentem. Úgy éljek, min­den nagyon érdekes volt. A madarak fütyörésztek, a virágok virágoztak, egy kis tisztáson pedig ott állt Na­póleon vagy harmincezer medvebőr süveges gráná­tossal. Alighanem csendes pihenőjük lehetett, mert egy pár gránátos a kereket pumpálta, mások pedig a láncot olajozták. Egy nagy szakállú gránátos a belsőt dugdosta egy lavór vízbe, hol szivárog. Maga a csá­szár inkább morcosnak látszott és csak úgy meg­szokásból kezdett harsány szónoklatba. —■ Katonák! — kiáltot­ta, aztán kirángatta jobb kezét a zubbony gombjai közül és felém intett —, egy bennszülött firkász te­kint le rátok, meg harminc­ezer kerékpár. — Sire — ereszkedtesi fél térdre, mert a spanyol etikettet hülye módon min­dig összekevertem a fran­ciával —, minek köszönhet­jük a kitüntető látogatást? — Ne játssza a félkegyel­műt, citoyen — förmedt rám a császár. — Miért szoktam én harmincezer emberrel idegen országok­ba vonulni? El akarom fog­lalni Budapestet és kész. El kellett csodálkoznom, holott ez már rég nem tar­tozott bevett szokásaim kö­zé. — Biciklin? — Nézze, mon­dm: kapott karon a császár kell -damit nyújtani a dol­goz ".. .. Az itáliai h­­rato: ugyebár gyalogos­­nak tekintettük, az abukiri ügyet hajókirándulásnak. Most viszont divat lett a kerékpár. Egészséges test­mozgás, a szabadidő oksze­rű felhasználása ... mást sem hall az ember. Arra gondoltam, hogy a maguk fővárosát biciklis piknik keretében foglalom el. E célból kapcsolatba léptem az Interbringa Irodával és mondhatom, hogy a ma­gyar partner remekül meg­szervezte az egész túrát. Nincs kapkodás, nincs siet­ség, hajtunk, amíg kedvünk tartja, kényelmes lakóko­csikban pihenhetünk, a koszt kitűnő, a táj gyönyö­rű, a nők kedvesek... és mondok magának valamit, mon ami... ez a maguké még mindig egy nagyon ol­csó ország... — Na és gondolja sire, hogy csak úgy simán bevo­nulhat Budapestre? A császár felállt egy sámlira és a szemem közé nevetett. — Naturellement. Min­dent gondosan előkészítet­tünk. Az ötödik hadoszlo­pom tökéletes munkát vég­zett. Elküldték nekem az önök Statisztikai Hivatalá­nak zsebkönyvét. Abból megtudtam, hogy tavaly sok millió nyugati turista járt maguknál. — És? — Mondja meg őszintén, citoyen ... ilyen tömeg mel­lett mit jelent harmincezer francia? Észre se vesznek bennünket. De van itt egy kis bökkenő ... Térképet vett elő, kitere­gette. — Nézze csak, most lá­tom, hogy itt, a 11-es szá­mú országúton tilos kerék­párral közlekedni. Mit gon­dol, ha elkanyarodnék erre és az 1-es úton próbálkoz­nék ... — Ott is tilos! — kiáltot­tam. A császár egyre izgatot­­tabb lett. — A 7-esen? — Ott is! — A 6-oson? — Ott is! — Idehallgasson, mon­sieur — fogta könyörgőre a dolgot a császár —, ha se­gítene rajtunk, én nem len­nék hálátlan ... — Képtelenséget kíván, mester — mondtam. — A mi fővárosunkba lehetet­lenség kerékpárral behaj­tani. — Akkor menjen a fe­nébe! — kiáltott rám Napó­leon. — Francokat kap ma­ga tőlem, nem becsületren­det ... Azzal a tisztás túlsó ol­dalára szaladt és könnyes szemmel, meg enyhe korzi­kai akcentussal vezényelni kezdett. — En garde! En avant! Marchez! És a Grande Armée lógó orral elbiciklizett Perbál irányába, így nem foglalta el Bo­naparte Napoleon Budapest Peterdi Pál

Next