Ludas Matyi, 1983 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1983-06-16 / 24. szám

Biztosan van valami elintéznivalója a mozdonyvezetőnek a városkülönben nem sietne ennyire . . . Egy úr az útban „Elvesztettem a felelőst, valószínűleg a Lánchíd és a Margit-híd között, esetleg a Soroksári úton. A becsületes megtalálónak magas jutalmat adok, hogy enyhítsek további sorsán." Ezt a hirdetést teljesen felelőtlenül teszem közzé, mert ilyen hirdetés nem létezik. A felelőst gyakran nem is keresik - és ha igen, akkor sem dobszóval —, ha pedig mégis megtalálják, nem vállalja. Sokszor nem is érzi a felelősségét. Ez a címben jelzett űr az úrban (hölgyben, szaktársban stb.). Mert oly sokan voltak, akik a döntésben részt vettek. Ő csak egy kis pont, felülről kezdeményezték a dolgot. Hogy akkor feljebb kellene keresni a felelőst? De hát ott nagyon fontos személyek vannak, a fellépés ellenük elkedvetlenítené őket (ezt nem én idézem, hanem az igazságügyminiszter, ő sem egyetértően és a rosszkedvű ember döntéseitől mentsen meg az Isten, de legalább az Elnöki Tanács - amely most jogszabályokat alkotott ,,a gazdálkodás felelősségi rendszerének továbbfejlesztésére”. De azt az Elnöki Tanács elnöke sem hiszi, hogy csupán jogszabályokkal be lehet tölteni azt az űrt, amely felelősséghiányból keletkezett. Egy községi tanács — azóta leváltott — vb-titkára, aki a két legnagyobb üdülőtelket magának meg a testvérének juttatta fillérekért, a felelősségrevonáskor ezt mondta: „Nem követtem el több szabálytalanságot, mint mások.” Felelősségteljes beismerés! De itt legalább megtalálták a felelőst. Annál az épületnél viszont (az egyiknél , mert felelőtlenség lenne éppen egyet megnevezni), amely határidő után, de elkészült és több hónapos használat után áztak be a falai, már nem sikerült meglelni. Mire kiszámolták, hogy nem a tervezés, hanem a kivitelezés okozta a hibát, a felelős elköltözött, vidéken van elhelyezve. Különben is a vállalatot átszervezték, a főnökséget kicserélték. Amiben nincs űr, az a felelősség áthárítása és kimagyarázása. „A tisztelt vevőnek igaza van, de az elárusító kezdő. Ennek ellenére figyelmeztettük, hogy máskor ne vágja a vevő fejéhez az árut.” „A kedves vásárlónak figyelmesebben kellett volna kiválasztania a cipőt, akkor az üzletben is észrevehette volna a gyenge felerősítést, így már a talp leválásáért nem mi vagyunk felelősek.” No lám, hol szorít a vevő! Mert azért olykor szépen kiderül a felelősség! Jó cipőt akart, de hanyagul választott, mert azt hiszi, hogy minden cipő hanyagság nélkül készült. Reklamált a magas telefonszámla miatt, pedig az a baj, hogy nincs időérzéke - mondták azon az ankéton, amelyre 60 reklamáló előfizetőt hívtak meg, hogy megmagyarázzák nekik, miért nincs igazuk, így kell elbánni a felelősökkel! És ha még tovább morgolódnak, le kell váltani őket! (Pardon: érdemeik elismerése mellett felmenteni.) Ahogy már Gogol megírta: „A tükröt átkozd, ha a képed ferde.” Vagy éppen az ellenkezőjét írta volna? De így sem rossz - ezért vállalom a felelősséget. Földi Iván Knformáció Mit tehet a telefontulajdonos, ha vonattal kivan vidékre utazni? Felhívja a MÁV információs szolgálatát, amelynek két száma is szerepel a telefonkönyvben. A telefontulajdonos ezzel egy olyan folyamatot kezd el, amely mazochizmusnak is nevezhető, bár kétségtelen, hogy annak egy igen sajátos, a modern technikával összekombinált esete. A telefontulajdonos általában tíz-tizenöt percnyi próbálkozás után hallja meg először, hogy a hívott félnél kicseng a készülék. A kicsengés dallamos, búgó jelzését az átlagember mintegy hét-tíz percig káromkodás nélkül kibírja, majd mond valami cenzornak valót, s tárcsázza a másik számot. Miután ott ugyanennyi ideig hallgat, megunja a dolgot, s arra gyanakszik, hogy megint egy hivatalos baráti találkozó jött létre a telefonkábel és egy földgép között. Közben töretlen lendülettel tárcsáz, hallgat, megeszi a felesége által elé tálalt reggelit, ebédet, vacsorát, s a gyerekkel együtt nézi a tévében a mesét. A képernyőn épp ürge apa cseveg telefonon Cicamicával, s a telefontulajdonos innen is láthatja, hogy milyen mesebeli dolog a telefonálás, főként, ha a MÁV-információról van szó. A telefontulajdonos a későbbiekben felhívja a Tourinformot, ahol fel is veszik a kagylót, s roppant udvariasak, ám elmondják, hogy vasúti menetrendet illetően ők sajnos nem adhatnak tájékoztatást. Sebaj, gondolja a telefontulajdonos, felhívja a különleges tudakozót, ahol szintén felveszik a kagylót és ugyancsak udvariasak, ám közlik, hogy a vasúti menetrendről kizárólag a MÁV információs szolgálata adhat tájékoztatást, aminek nagyon szívesen megadják a számát. A telefontulajdonos újból és újból tárcsázza a bűvös számokat, hallgatja a monoton kicsengést, s ezalatt gőgicsélni kezd, majd nagyokat harap a közeli olvasólámpából. Aztán újra hívja a különleges tudakozót, ahol megvigasztalják, és megadják egy jónevű pszichiáter közvetlen telefonszámát. A különleges tudakozóban dolgozó bájos hölgy még közli, hogy ma már háromszázötvenkét embernek adta meg ugyanezt a számot, érdekes módon először mind a MÁV információs szolgálatát emlegették. A telefontulajdonos 20-24 órai küzdelem után kimerül, lediktálja végrendeletét, amiben kihangsúlyozza, hogy még véletlenül sem adományoz semmit a MÁV információs szolgáltatásnak. Na, nem azért, mert irigy, csak mert egyszerűen bizonyos abban, hogy miként Hófehérke csak a mesében, úgy a MÁV információs szolgálata is csak a telefon könyvben létezik. Vezda János A FEKETE HOLLÓ — mt.uujük ül muuumüeu — tuuuujuu, ül magunk a magunkét - mondjuk a magunkét mondjuk mondjuk a magunkét - mondjuk a magunkét Most törlesztek a túlszámlázott telefondíjakért!