Ludas Matyi, 1983 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1983-04-28 / 17. szám
(Maffia) Csak találgattam, milyen típusú bűnöző lehet Mister X, az A Mi Ügyünk című kétrészes bűnügyi filmszatíra főszereplője. Megvallom, először önkéntelenül is a totócsalásra gyanakodtam, hiszen Mister X nevéből legalábbis erre lehetett következtetni, de azután sietve elhessegettem magamtól ezt a gondolatot. Amikor ugyanis ezt a kétrészesre sikeredett lassított unalmat forgatták, még legföljebb ha a károsultak tudtak a sportfogadási visszaélésről, a közvélemény — köztük a televízió filmesei — még nem. Azután még ennél is súlyosabb gyanú kezdett megfogalmazódni bennem. Elolvastam ugyanis a film alcímét — Az utolsó hazai maffia hiteles története — és egyre gondterheltebb lettem. Csak nem a Magyar Nemzeti Bank hitelakcióiról ránt ,ja le a leplet ez a hiteles történet? Szerencsére még csak erről sem volt szó, sőt, majdhogynem semmiről. Mister X, az Amerikából hazatelepült maffiavezér — aki köztünk szólva a hazai alvilágban legföljebb egy megtévedt markecoló lehetett volna — nemhogy kárt okozott volna a népgazdaságnak, ellenkezőleg: házat tatarozott az IKV helyett, vasutat épített a MÁV helyett, s ki tudja, még mi mindenre vetemedett volna, ha anyagi lehetőségei és a forgatókönyv nem akadályozzák meg ebben. Mi magyarok, különösen büszkék vagyunk arra, hogy nálunk nincs szervezett alvilág, ám a maffia keze — ahogyan azt mondani szokták — már betette a lábát a tévé stúdiójába. Különben mi mással magyarázható, hogy szombaton este először a kétrészes film második tekercsét kezdték el vetíteni? Akárhogy is történt, jószerint ez volt A Mi Ügyünk legjobb poénja, de gyanítom, ezen sem tudott mindenki egyformán nevetni. (örökmosoly) Ha már a találgatásoknál és közös ügyeinknél tartunk, vasárnap esti kedvenc találgassunk, a Kapcsoltam ezúttal is elérte a saját színvonalát, sőt, kis híján meghaladta azt. Már rögvest az elején megtudtuk, hogy a népszerű műsor legközelebb csak egy hónap múlva jelentkezik, a további részleteket illetően azonban találgatásokra voltunk utalva. S míg szűkebb baráti társaságom tagjai a húsz- és negyvenforintos kérdések megoldásán törték a fejüket, én egyre csak azon töprengtem, hogyan van az, hogy ez a Rózsagyári állandóan mosolyog? Honnan veszi ezt a töretlen optimizmust, akár esik, akár fúj, akár csökken a világpiacon az olaj ára, akár emelkedik idehaza az üdítő italoké? Már-már arra gondoltam, munkaköri kötelességből mosolyog, vagy a kereskedelemben egykoron divatos mosolycsekkért hajt, de aztán rájöttem, rossz irányban keresem a megoldást. S bár e legendás örökmosoly nyitjára azóta sem találtam rá, az adás végére legalább egy másik rejtély megoldódott: május elsején a Felvonulók kérték című műsor miatt marad el a Kapcsoltam. Ebből az alkalomból, mindnyájunk nevében, hadd kívánjak én is valamit Rózsa Györgynek: mosolyogjon és erre legyen is oka! (Biokron) Átmeneti időre elbúcsúzott az ötletmeccs, ám idősebb és fáradtabb testvére, a Felkínálom, irigylésre méltó szívóssággal tartja meg magát. Legutóbb egy Biokron nevű tárcsát mutattak be, amely arról tájékoztatja az autóst, hogy ha szeszes italt fogyasztott, hány óra elteltével ülhet kocsiba. Először arra gondoltam, mennyivel praktikusabb lenne egy olyan műszer, amely azt mutatja, hogyha megiszom mondjuk két üveg sört, hány óra elteltével fognak szondáztatni, ám ez a bonyolult szerkezet azért sem teljesen megbízható, mert semmi sem garantálja, hogy egyformán jár az autósok és a rendőrök órája. Föld S. Péter NÉZI AZ ELMEBAJNOKSÁGOT . CSORTOS GYULA-SOROZAT — . . . és ennél a jelenetnél löktem el a kezed a Pátria moziban . . . 1 fám 0 NEM JÖTTEK ÉRTE A SZÜLEI — Tíz órát vettem angolból... — Na, és tudnál már valakivel angolul beszélni? — Mi az, hogy! De csak olyannal, aki ugyancsak tíz órát vett angolból... Kollégák ugranak le egy feketére a közeli eszpreszszóba, s persze, a főnökről esik szó. Egy tárgyilagos vélemény is elhangzik: — Kibírhatatlan ember. De csak ez az egyetlen egy hibája van. Nem elég, hogy a randevúja miatt nem mehetünk haza, de még a villanyt is pazarolja!