Ludas Matyi, 1986 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1986-04-02 / 14. szám
Csöngettek, csak résnyire nyitottam ki az ajtót, az ember legyen óvatos. Kékszemű, pufók, mosolygós fiatalember állt otthonom küszöbe előtt. — Kovács Lajos vagyok — mondta, és meghajolt, de éppencsak. Megnyugodva akasztottam ki a biztosítóláncot, mindjárt más, ha az ember név szerint tudja, hogy kivel van dolga. — Fáradjon beljebb — invitáltam. — Miben lehetek szolgálatára? Kedvesen csóválta meg a fejét. — Nem, én lehetek az ön szolgálatára. Előnyös ajánlatom: minden mobilizálható pénzét fektesse KLAFA-kötvényekbe. — Az micsoda? Az a KLAFA? — Cégjelzés. Márkanév. Betűszó. Részletesebben kifejtve — Kovács Lajos Fejlesztési Alap. — Értem. Ebből nyilván ön — Kovács Lajos. De mi célt szolgál az ön fejlesztési alapja? — A kérdésben benne van a válasz. Az én fejlesztési alapom — engem szolgál. Életkörülményeim, anyagi helyzetem viharos fölvirágoztatását. És ezzel együtt mindazokét, akik KLAFA-kötvénnyel rendelkeznek. Nézze, uram, én okos vagyok, tehetséges, szorgalmas, remek összeköttetésekkel rendelkezem. Rövid időn belül ragyogó eredményeket érhetek el bármilyen területen. Vendéglátóipar, idegenforgalom, gazdasági társulás, innováció, meliorizáció, világkoncertek, világversenyek rendezése és így tovább. De az induláshoz némi alaptőkére van szükségem. Ezért szűk körben, megbízható emberek között KLAFA-kötvényeket hozok forgalomba. Ragadja meg ön is a soha vissza nem térő alkalmat, vegyen KLAFA-t! — Sajnos, momentán, ebben az évszázadban, nem vagyok abban a helyzetben ... Türelmetlenül szakított félbe. — Előbb hallgassa meg a feltételeket. Húsz százalék kamat. És ez már az első esztendő végén kifizetésre kerül, öt év alatt — a teljes összeg! — Dehát mondom, hogy bármennyire kedvemre való lenne is ez a befektetés, nem rendelkezem jelentékenyebb összeggel. — Na látja, ez a KLAFA-kötvényjegyzés másik előnye. KLAFA-kötvény kevésbé jelentékeny öszszegért is vásárolható. Per pillanat hány forint van önnél? Elővettem a bukszámat, megszámoltam. — Kilencvenhat forint és nyolcvan fillér. Elővett egy noteszt, lapozgatni kezdett benne, kisvártatva örömmel kiáltott fel. — Hoppá, éppen van itt egy kilencvenhat forint és nyolcvan filléres kötvény. Az utolsó darab! Hogy önnek micsoda pokoli mázlija van! Golyóstollával kitöltött néhány rubrikát, kitépte a lapot, nyújtotta felém. Átvettem a cetlit, odaadtam neki a pénzt, de azért még feltettem neki néhány keresztkérdést, a biztonság kedvéért. — És mi van akkor, ha ön a szélhámos? Ha nem is Kovács Lajos a neve? Ha olajra lép a pénzemmel? Keményen a szemembe nézett. — Több kamatot ígértem, mint mások? Bólintottam. — Hamarabbi fizetést ígértem, mint mások? Kamatnál is, alaptőke viszszatérítésnél is? Bólintottam. — Lényegesen olcsóbban adtam el önnek egy kötvényt, mint amennyiért egyes bankok, nagyvállalatok, intézmények árusítják a magukét? Bólintottam. — Nos, — folytatta látogatóm, némi szemrehányással a hangjában —, nem méltányos-e ilyen kommerciális körülmények között, ha ön egy picivel nagyobb kockázatot vállal, mint akik lassú, nehézkes, gyengébben kamatozó nagykötvényekbe fektetik a pénzüket? Be kellett látnom, hogy tökéletesen igaza van, kezet szorítottunk, távozott. Még az előszobában álldogáltam, amikor a gyanakvás átkos ördöge ismét felütötte fejét a fejemben. Hátha magánszemélynek nincs is jogi alapja, hogy saját fejlesztésére kötvényalapot alapítson? Előkaptam, közelebbről is megvizsgáltam a noteszlapot, megnyugodva láttam, hogy a 29/73 sz. Ingatlanpucoló Vállalat lila bélyegzője van az alján. Szóval — hivatalos a papír! Azóta csak ülök, és várom a pénzespostást. Csudajó érzés, ha az embernek biztosítva van a jövője! Kürti András ELHÚZÓDÓ HÁBORÚ Egy napon hozták a sajtó- és az illetéktörvényt A SAJTÓ IS ILLETÉKES LETT? FEJLŐDŐ VÁLLALAT TAJÉKOZTATÁSPOLITIKA - Nem elég érett még arra a lakosságunk . . . A kutyamama iskolába küldi kis csemetéit. Amikor a kis kutyák hazajönnek az iskolából, a mama megkérdezi tőlük: — No, mit tanultatok? — Idegen nyelvet, mama! — Igen? És tudtok is már valamit? — Hogyne. — És már fújják is kórusban. — Mian-mian .. . * Kovács éjjel becsenget a háziorvosához és izgatottan mondja: — Jaj, doktor úr, legyen szíves azonnal eljönni hozzánk, súlyos beteg van a háznál! — Ki beteg? — kérdi öltözködés közben az orvos. — Én, de nem volt senki, akit elküldhettem volna a doktor úrért, ezért hát magam jöttem el. HaTHa valaki .NeM. iSMeRt .