Ludas Matyi, 1987 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-25 / 8. szám
Ezt a szervizben szerelték fel, mert hiánycikk a fékbetét Tallinnban mostanában O betűt raknak a vadul hajtó, gyakran szabálytalankodó autósok rendszámtáblájára. Merthogy oroszul a veszélyes k opasznál. Nem ajánlom, hogy az illetékes magyar hatóságok átvegyék ezt a forgalombiztonsági célzattal kialakított módszert. Aligha válna be. Mert mi harciasabbak és becsvágyóbbak vagyunk, mint az észtek. Nálunk a V - V mint veszélyes nem riasztaná el, hanem éppenséggel feltüzelné az amatőr és a profi pilótákat egyaránt. Törnék magukat, hogy a megkülönböztető betű felkerüljön a kocsijukra. Rettegjen mindenki, jön a félelmetes, a rettenetes Kovács János, az utak oroszlánja, sipirc a padkára, nyuszik! így aztán a V jelzésű autók hamar elszaporodnának, és minthogy az oroszlán nem fél az oroszlántól , visszaélna a korábbi állapot. De csak átmenetileg! Mert valaki még egy betűt pingálna fel a V után. V, A. Veszélyes és agresszív. Pemzlit ragad a szomszéd, és már festi is: V, B. Veszélyes és brutális. V, C. Veszélyes és cudar. És így tovább. Dehát az ábécé egykettőre kimerülne, következnének a hárombetűs riasztások. Ám fordulat állna be rövidesen. Épeszű ember nem bírja ki sokáig, hogy rettegésben tartsa a forgalmat, hogy senki se szeresse. Kezdenének a pilóták valami jót, kedvezőt is elárulni magukról. Például V, I, K, de Gy! Veszélyes, Irgalmatlan, Kíméletlen, de Gyengéd is tud lenni. Már akihez. Vagy V, Zs, G, de B. Veszélyes, Zsarnok, Goromba, ám Bűbájos ahhoz, aki megérdemli. Rövid időn belül pót- és kiegészítő rendszámtáblákra lenne szükség. És ahelyett, hogy javulna a közlekedési biztonság, egyik karambol, baleset, gázolás követné a másikat! Mert amilyen kis kíváncsi nép vagyunk mi, minden autós az előtte futónak a betűrejtvényét próbálná megfejteni. Csak azt tanulmányozná önfeledten. Ilyen izgalmas szellemi kaland kövepette kit érdekel jelzőlámpa, jelzőtábla, forgalom, átmenő gyalogos?! Rajtuk nincs semmi olvasnivaló! Kürti András ff.” — mint cudar Tesztelhetünk Ismerd meg önmagad - javallotta az ókorban több tucatnyi görög bölcselő. A magam részéről az ómagyar-óhellaszi kapcsolatok elmélyítése végett megfogadom az athéni vének intelmét, inkább vagyok kíváncsi nagyrabecsült énemre, mint az áltudományos horoszkópok sugallta jövőmre, ezzel foglalkozzék csak az Országos Tervhivatal. Előveszem tehát a vaskos magazin legfrissebb számát, benne két oldalnyi teszt, ha őszintén felelek másfélszáz kérdésre, izliben kiderül, miféle egyéniség vagyok. Van még tavalyról egy hét szabadságom, telik belőle a válaszolgatásra. Azt kérdi egyebek között tőlem a teszt, hogy „szeretne-e kiegyensúlyozottabb éghajlat alatt élni?” Ravasz dolog. Ha a nemrég végetért farkasordító januárra gondolok, nyomban igennel kellene válaszolnom, ám az ilyen válaszban az is benne rejlik, hogy elégedetlen vagyok szülőföldemmel. Namármost vagy patrióta vagyok vagy őszintétlen, így hát sutytyomban átmegyek a következő kérdésre, engem ugyan nem fog provokálni egy teszt, akármilyen tudományos is. Lássuk: „Szereti, ha zajlik az élete?” Megint csapdában vagyok. Adjam ki magam nemzetközi kalandornak, vagy jámbor segédkönyvelőnek? Nagy ám a tét, a teszt a személyiségemről faggat. Arról bezzeg nem kérdez, hogy az elmúlt fél évszázadban a történelem kikérte-e tetszésnyilvánításomat az élet zajlásáról. Suttyomban ismét másik kérdés után nézek: „ön szerint fel kell hagyni a légvárak építésével?” Fél bizony! Mondaná bárki. De én tudom, hogy csőbe akarnak húzni. Kire, kikre célozgat a teszt? És hátha nem is légvár az a légvár? Ilyen provokációnak nem ülök fel, ide a következő kérdéssel: „Szorongott már hivatalos személyek jelenlétében?” Én balga, miért nem maradtam a horoszkópoknál . .. Ennél alattomosabb keresztkérdést még nem kaptam. Hiszen ha igennel válaszolok, a végelszámolásnál a fejemre olvassa a teszt, hogy elszánt bűnöző lévén azonmód illene jelentkeznem a legközelebbi rendőrőrsön. Ha nemet mondok, kideríti rólam, hogy gátlástalan fráter szíve dobog bordáim alatt, mert fütyülök a hatóságokra. Sürgősen a következő kérdésre ugrok: „Szívesen vadászna Afrikában oroszlánokra?” Vadászszon a görcs. Vagy a gyepmester. De ezt nem írom be, mert a végén kisüti rólam a teszt, hogy puhány lekvárember vagyok. Nicsak, újabb kelepce: „Ha betörőt csípne el a lakásában, habozás nélkül leütné?” Nos a jellememet nem ismerem, de a fizikumomat igen, ha betörőt fognék, habozás nélkül leütne engem. Újabb kérdés: „Elégedett a jövedelmével?” Na végre, erre már gyorsan és határozottan válaszolhatok, így, ni, most pedig megnézzük, hogyan vélekedik az általam nagyrabecsült énemről a teszt: „ön semmitől sem riad vissza, ravasz és számító személyiség, hajlamos az agresszivitásra, kifejezetten harcias, még akkor is kényelmetlenül érzi magát, ha valaki gyengéden a vállára teszi a kezét...” Többé nem hallgatok a görög bölcsekre. Fekete Gábor - A főnök megint elvetette a sulykot.